Elrablómba szeretve 18+ /B E F E J E Z E T T

33.rész

-Jimin! Gyere már az istenit! Le fogjuk késni a gépet! Ne most pakold el a játékszereidet! Arra ott vagyok én!

-Olyan bolond vagy!-jön le két bőrönddel az emeletről mosolyogva.-Mehetünk is. Mindent kikapcsoltam, az ablakokat becsuktam. Már csak indulnunk kell-megy el Jungkook mellett és kisétál az ajtón. Taxival mennek, mivel nem szeretnék egy hétig otthagyni a parkolóban az autót, mivel az drága mulatság lenne, nem, mintha Jungkooknak nem telne rá. A sofőr segít Jiminnek berakodni a csomagtartóba, majd mindketten beülnek az autóba.

Jungkook pulzusának száma lassan el fogja érni a százkilencvenet. Nagyon izgul, hogy ennyi év után láthatja az anyját, viszont még ennél is jobban aggódik Jiminért. A szülinapi ajándéka végett. Reméli, hogy jól fogja majd fogadni, amibe minden erejét beletette a fél év során....Titokban.

A repülőtéren sikeresen becsekkoltak, majd leadva a bőröndöket szálltak fel a gépre, mely öt perc múlva felszáll, hogy elvigye őket és még több tíz másik utast Japán fővárosába, a modern Tokióba. A két órás repülőutat Jimin végig az ablakon kinézve tölti el, néha rápillantva az alvó Jungkookra. Még soha életében nem volt lehetősége más országba repülni nem túl gazdag életük révén, ezért most a félelem mellett megbújik az izgalom is. Délután négy óra felé szólnak be a mikrofonba, hogy a gép pár percen belül landolni fog. Ekkor már Jungkook is ébren van és kezdi feltornászni magát a félig fekvő helyzetéből. Jimin Jungkook szája sarkához nyúl, hogy letörölje az éppen ébredezőnek a szája sarkából kifolyó nyálat. Ilyenkor nem is néz ki olyan félelmetesnek. Inkább meglehetősen aranyosnak. Főleg, mikor mosolya közben kivillannak a nyuszi fogai. Miután a gép hiba nélkül leszállt a csomagjaikért mennek és hívnak egy taxit, ami az anyja házához fogja elvinni őket.

-Kuksi! M-mi van, ha anyukád nem fog kedvelni?-veri fejét Jungkook vállába, amitől a férfiből kitört a nevetés.

-Ne nevettess, Chim! Egy csodálatos ember vagy! A barátaimon és rajtad kívül csak anya tudja, hogy biszexuális vagyok. Amikor titokban elmondtam ezt neki apa háta mögött elkezdett sikítani, hogy, ha majd egyszer egy pasim lesz, akkor vigyem haza bemutatni neki. De eddig nem volt még soha. Az utóbbi pár évben csak az apám miatt érzett gyűlöletem és a lányok megerőszakolása lebegett a szemem előtt.

-Oh, rendben!-lepődik meg Jimin a váratlanul érkezett lelkizéstől. Viszont egyre jobban örül, hogy Jungkook megnyílik előtte és nem mindent kell belőle harapófogóval kihúzni.

-Elnézést, uraim!-húzza el a kis ablakot a sofőr.-Megérkeztünk!

-Köszönjük szépen!-hajol meg Jimin, majd kikecmereg az autóból és Jungkook segítségével kiveszi a két bőröndöt a csomagtartóból. Jimint elönti az idegesség. A talpa egyszerűen a földbe gyökerezett és nem tudja felemelni.

-Bébi? Ne izgulj, mondtam már!-kap keze után és kezdi el húzni maga után a rémült fiút. Megáll az ajtó előtt és becsenget, mert mégsem szeretne csak úgy besétálni a házba. Egy perc sem telik el és már nyitódik is ki az ajtó. A küszöbön egy ötvenes éveiben járó, fekete hajú, fekete szemű nő áll fülig érő mosollyal. Tekintete legelőször fián állapodik meg, majd Jiminre is áttér, melytől nagyot hőkölve lép hátra.

-Úristen! De-de gyönyörű vagy! Jungkookiem? Ő az, akiről meséltél nekem? Ő a párod?-kezd el kezével egyezni a nő, mihelyt jobban szemügyre veszi Jimin selymes, csillogó, szürke haját, dús, cseresznyeszínű ajkait, keskeny vállát, s végül formás csípőjét a pulóveren keresztül, mivel a kabátot az alkarján pihenteti.

-Anya, jézusom! Szia, először is!-hajol anyjához és öleli meg egy puszi kíséretével.-Másodszor...-ül le a kanapéra anyjával, miután bemennek a házba.-Igen, Jimin a párom!-nyújtja felé a kezét, melybe a fiú ijedten fog bele és helyezkedik el ő is a fekete kanapén.