Elrablómba szeretve 18+ /B E F E J E Z E T T

42.rész

-Taehyung vagyok. Jimin legjobb barátja már gyerekkorunk óta. Te lehetsz Ji-hu, igaz?-forgat szemet a fiút vizslatva, mivel tudja mikkel tömte Jimin fejét. Jungkookal egyetértve, ő sem olyan biztos abban, hogy a szemüveges fiú végleg felhagyott a Jimin után koslatással és csupán barátként tekint rá. Szerinte és Jungkook szerint is valamiben mesterkedik, mely nagyot, sőt óriásit árthatna a kettejük kapcsolatának.

-Ja, király. Chimie! Amikor megjöttem szakadt a hó. Szerintem még most is. Nem jössz ki velem egy kicsit? Beszélhetnénk. Ebben a hónapban alig tudtunk akár csak pár szót is váltani. És... legalább megnézheted a havat-mosolyog rá nyájasan az előtte tornyosuló.

-Nem tudsz vele itt bent, a szobában beszélni?-forgat szemet a Jimin mögött álló Taehyung egyenesen, a pislogást mellőzve Ji-hu szemeibe.-Nem tenne jót neki, ha most beteg lenne. A kicsinek meg főleg! Kimegyek és akkor tudtok beszélni, jó?-indul el az ajtó felé, amit Ji-hu már sebesen nyit is ki, hogy mielőbb az falapon kívülre tudhassa a számára zavaró, ellenben Jiminnek ez időben védelmet nyújtó tényezőt. Mihelyt a barna hajú, barna szemű barát elhagyja a helyiséget a szemüveges Jimin kis, duci kacsói után nyúlva fogja meg végül azokat és vonszolja maga után az ágy felé, ahova vállánál fogva le is ülteti. Mélyen a szemeibe fúrja saját, csokoládébarna színű íriszeit, közben hosszúkás ujjaival szüntelenül az előtte ülőnek keskeny, ellenben szálkás vállait nyomkodja, simogatja.

-Miről akarsz velem beszélni, Ji-hu?-kérdezi enyhén oldalra döntve fejét és érdeklődő tekintetekkel pásztázza, ahogy a fekete szemüveges barna, csillogó szemeit lesüti, majd egy nagy sóhajtással leveti magát szorosan mellé a pihe-puha ágyra. Éppen annyira szorosan, hogy a két vékonyka láb összeérjen egymással. Ji-hu színlelt, szomorkás hangulattal néz Jimin irányába, ameddig az erős, eres kéz lassan rákúszik a másiknak kis, duci ujjainak tetejére.

-Hát, szóval. Nem is tudom, hogy hogyan is kezdhetnék neki ennek az egésznek...-süti le szemeit a két kézre nézve, mire Jimin a vele szemben ülőnek karjára simít és bátorítóan megmarkolja a felső végtagot.

-Semmi baj! Szedd össze nyugodtan a gondolataidat és, amikor érzed, kezdj bele!-mosolyog rá, habár ezt a kezüket bámuló fiú nem észlelheti.

-Rendben, azt hiszem, oké vagyok! Szóval...Csak neked mondom ezt el, mert nem akarom, hogy más is tudomást szerezzen róla. És kérlek szépen, ne mond el ezt se Jungkooknak, se Taehyungnak!-néz rá könyörgően, amire Jimin csak bólintani tud.-Képzeld....Tetszik nekem egy fiú! Sőt! Szerelmes is vagyok belé. Halálosan, már eléggé hosszú ideje. Szinte minden nap rágondolok és este, lefekvésnél is csak a vele kitalált, nemlétező szituációkra vagyok képes elaludni. Másfél évvel vagyok nála idősebb és ez a fiú is szintén a mi egyetemünkre jár ugyanarra a szakra, mint én! Nagyon okos, tényleg! Szinte ő maga Einstein! De komolyan, nem viccelek!

-Azta! Én is ismerem a fiút? És hogy néz ki? Várjunk! Biztos, hogy nem egy tanárról beszélsz csak egy kicsi füllentés van bent?-kuncog fel huncutul a barna hajú.

-Nem, dehogy is!-nevet fel jóízűen a szemüveges Ji-hu.-Igen, te is ismered! Nem olyan magas, sokkal inkább alacsony, de azért mégsem olyan pici, mint a Hófehérkéből a hét törpék. Habár hozzám viszonyítva nem sokkal magasabb náluk. Gyönyörű-néz bele Jimin szemeibe majd kedvesen elmosolyodik-mézbarna szemei vannak és szálkás testalkata. De ez szerintem genetika. Aranyos arca is van. Néha, amikor ránézek annyira kezeim közé fognám és addig puszilgatnám, míg egy nem nyálas terület sem maradna.

-WOW! Te tényleg nagyon szeretheted ezt a fiút-vigyorog a barátjára Jimin. Ő is órákig lenne képes Jungkook tökéletes kinézetéről beszélni. Jungkook számára egy nagyon szexi, vadító és alkalomadtán iszonyat cuki félisten. Arról nem is beszélve, hogy az ágyban valami isteni! Igaz, életében csak Jungkookal szeretkezett, de nem is tervez senki mással. Csakis az ő félistenével. Jelenleg visszagondolva, amikor elrabolta...azon az estén, mialatt a hideg pincében a szoba egyik sarkában összekuporodva, a szakadt ruháival próbálva melegen tartani magát...nem bánta meg, hogy vele vesztette el a szüzességét. Mármint most visszaemlékezve....Akkoriban a pokolnak a legmélyebb bugyraiba kívánta az állandóan feketébe öltözött férfit, amiért ilyeneket művelt vele. Szerencsére nem tartott sokáig a pincében töltött és a férfinek pszichopata viselkedése, mivel Jimin megtalálta emlékei szerint a harmadik vagy a negyedik napon a férfinek a gyenge pontját...az ölelést, melyet már kiskora óta egy embertől sem kapott. Csak egy ölelés kellett, hogy jó útra térjen?