Elrablómba szeretve 18+ /B E F E J E Z E T T

36.rész

-De utálom ezt a férfit!-húzza el a száját Taehyung fejét csóválva. Jimin elengedve barátja kezét ül le az ágyra és vele együtt a barna hajú is folytatva beszédét.-Még mindig fogva tart? HaRin azt mondta nekem, hogy együtt vagytok és szeretitek egymást. Ez igaz?-kérdezi szomorkásan.

-Igen, igaz. Belé szerettem.....Még azok után is. Igazából mindenről az apja tehet. Elmesélte nekem a múltját. Az apja verte, erőszakolta és szinte minden nap részegen esett be hozzájuk, mialatt HaRin látta el a családot.

-De ez akkor sem megoldás, hogy elrabol valakit és őt erőszakolja, nem mellesleg veri is!-ráncolja össze homlokát.

-Igen, ebben egyetértek. Ezért is maradtam ott nála és segítettem túllépni ezen. Nagyrészt sikerült is, de most, hogy hazudott a halálodban teljesen kiakasztott. Érted? Téged akart a szülinapomra adni. Ez egyben tökéletes is, mert te vagy az a személy, akiért még az életemet is feláldoznám, viszont egyben borzalmas is, mert mindvégig hazudott. Halálosan szerelmes vagyok belé, de szerintem mindkettőnknek jót tesz, ha egy kicsit nem beszélünk. Ő pedig szálljon magába és gondolkozzon el rajta, hogy mit is tett velem!-bólint egyet mondandója végeztével.

-Jimin, nem tudom, hogy mennyire emlékszel még arra az estére, amikor megszöktél Jungkooktól. Akkor én bevallottam neked, hogy szeretlek....És te viszonoztad ezt....Még mindig így érzel?

-Nem tudomh!-sóhajt egy nagyot. Amikor meglátta Taet a nappali közepén, Jungkookot szorongatva az emlékek sorra repültek vissza fejébe. Ezekkel együttesen az érzelmei is. Taehyung a legfontosabb személy Jimin számára, mivel rengeteg mindenben segített neki, amikor anyja elhunyt a balesetben, apja és az osztálytársai bántalmazták. Mindig ott volt neki a nap huszonnégy órájába. Taehyung csak csodálni tudta Jimin kitartásáért. Egyidősek Jiminnel, mindketten tizenhét évesek, viszont Jimin olyan sérelmeken, fájdalmakon ment keresztül már ilyen fiatalon, melyet még egy felnőtt ember is nehezen tudna elviselni. Ellenben Jimin ezekre fittyet hányva, egy másik dologtól félt igazán; Hogy Taehyung egy napon ott fogja hagyni a fiút a rengeteg kínjával és szerencsétlenségével együtt. Néha elgondolkodott azon, hogy talán barátságnál többet is érez a fiú iránt, viszont még magának is félt bevallani, nemhogy a barna hajúnak.

Ám azon a napon, mikor Jungkooktól megszökött sikerült annyi bátorságot, erőt gyűjtenie, hogy elmondja neki mindezt, tudván, hogy már úgy sincs más vesztenivalója. Már minden rossz dolog megtörtént vele és kibírta. Akkor ezt is kifogja valahogy heverni, nemde?

A szerelmét Taehyung is viszonozta, de ekkor megjelent a feketébe burkolózott Jungkook. Jimint egyszerre érte el a félelem, a harag és furcsa módon némi melegség testében.

Több napig össze volt törve Tae halálát látván, viszont ekkor jött rá, hogy Taehyungnál van egy ember, kit jobban szeret.... Jungkook...., kinek inkább a pokolba kellene kívánnia a testét.

-Nem tudod?-dönti enyhén balra fejét kíváncsiskodva.

-Nem tudom, Tae! É-én Jungkook....Nekem Jungkook a barátom...Őt szeretem, de...téged is valamennyire...vagy nem is vagyok bent biztos-cincogja, akár egy kisegér leszegezett fejjel. Taehyung Jimin álla alá csúsztatva hosszú ujjait emeli fel a kobakot, hogy szemébe tudjon nézni.

-Picúr! Semmi baj, rendben? Megértem, hogy őt szereted. Figyelj! A barátságunk kezdete óta szeretlek és voltam már rád ilyen miatt ideges? Igaz, még soha nem volt párkapcsolatod, de tetszettek neked fiúk és én azt elfogadtam.

-Köszönöm, Tae! És milyen itt élni?-vált témát, mielőtt jobban belegabalyodnak ebbe az egészbe.

-Még így fél év után is furcsa. Most, hogy tudom, hogy nincs semmi bajod lehet, hogy visszaköltözök Koreába. Még megvan a lakás vagy már laknak bent?

-Azt hiszem nem él bent senki....Tae, ha visszajössz akkor én lennék a legboldogabb ember a világon!-sikkant fel Jimin immáron boldogan.-Még mindig annyi minden mesélni valóm van! Képzeld, van az egyetemen egy társam, az a neve, hogy Ji-hu. Ő az egyetlen barátom, de tetszem neki. Olyannyira, hogy Jungkookkal mindig próbált minket egymásnak ugrasztani. Végül sikerült megbeszélnem vele a dolgokat és most nagyon úgy látszik, hogy továbblépett rajtam. Habár Jungkook még mindig kételkedik bent.

-Jézusom, akkor ez a csávó egy pszichopata lehet!-nevet fel ő is.

-Egy kicsit, igen. Ettől eltekintve tényleg egy nagyon rendes srác és mindent meg lehet vele beszélni. Ha már róla beszélünk....Az anyja neki is egy balesetben hunyt el.

-Pont, mint Minhyu!-biggyeszti le ajkát Jimin anyjára gondolva.

-Igen...És te? Veled mi történt ez idő alatt?

-Hát, figyu! Suliba ide kezdtem el járni, még szerencse, hogy volt koreai nyelven is oktatás! Igazából úgy semmi extra, tanultam, a barátokkal mentem el csavarogni párszor meg segítettem HaRinnak a házimunkában, ha már nála csövelek-vonja meg a vállát.

-Volt olyan lány...vagy fiú, aki megtetszett?-süti le pironkodva szemeit. Tae Jimin ártatlan aranyosságán csak felkuncog.

-Nem, nem volt. Tudod...-nyel egy nagyot.-Csak te jártál a fejemben. Ez elég nyálas volt?-mosolyogja el magát.-Recskázás alatt is rád gondo-

-TAE!-sikítja Jimin, majd két apró kezét a nevető fiú szájára szorítja.

-Csak viccelek, nyugi!-paskolja meg a fiú vállát, majd talpra áll és a telefonja kijelzőjére pillant.-HaRin azt írta, hogy az egyik férfi munkatársánál alszik. És, hogy ne haragudj, hogy nem lehet itt a szülinapodon. Oh, most írta pont, hogy boldog szülinapot!-mutatja felé a telefont.

-Férfi munkatárs?-kérdezi Jimin ravasz vigyorral.

-Megfogtad a lényeget, kicsi Mochi-forgatja meg szemét.-Na, gyere, zabáljunk be! A kicsi Jiminnek is ennie kell!

-H-honnan tudod, hogy...

-Hogy várandós vagy? HaRinnak tegnap az volt az első dolga a taxiban, hogy felhívjon és elmesélje. Kicsit szarul érintett, de örülök a kisbabának!-fogja meg Jimin kezét és kivezeti a szobából. Lemennek a konyhába és szinte rögtön a hűtőben lévő tortához szaladnak és veszi ki onnan.-Egyébként hol van Jungkook?

-Fogalmam sincs, de jelen pillanatban nem is izgat. Gondolkodjon csak el azon, amit velem tett...És veled!

-Értem, Jimin, de nem lenne jobb inkább közösen megbeszélni ezt? Mármint te és Jeongguk. Tudod, szívem szerint most azt mondanám, hogy szard le, szakíts meg vele minden kapcsolatot meg egyéb szarságokat, csak azért, hogy eltávolodjatok egymástól....de, mivel a legjobb barátod, egyben védelmeződ-nevet fel-vagyok, így inkább keresd meg és békülj ki vele. Meg a babának, mit fogsz neki mondani, ha elhagyod Jungkookot és az apja felől érdeklődik?

-Igazad van! Istenem, Tae! Te vagy a legcsodálatosabb ember, akit ismerek!-áll fel a székről és szorosan magához öleli a fiút. Hirtelen ajtócsapódás hallatszik, mire a két srác egyszerre néz hátrébb, hogy megtudják ki az.

-Sziasztooook!-kiáltja nagyokat hahotázva az éppen emlegetett szamár két nővel oldalán, kiknek inkább szólásra sem méltatom az öltözékük hiányosságát.  

Szerintetek mi lehet Jungkookkal?