Elrablómba szeretve 18+ /B E F E J E Z E T T

46.rész

Jimin, Karácsony másnapján, December 26-án délután, rétegesen felöltözve, az enyhe hóesésben indul meg a Ji-hu által üzenetben megírt kis kávézó felé. Reggel korán Jungkookkal már a barna hajú, szemüveges fiúnak a hívásaira ébredtek meg, amitől Kookot másodpercek alatt elöntötte a méreg és csapkodva, káromkodva rontott ki a szobából, Jiminre ezzel a frászt hozva. Az újdonsült férjecske egy halk szusszantást kieresztve ajkainak fogsága közül pötyögte be a kódot a mobiljába és hívta vissza barátját.

Azon Ji-hu csupán jó reggeltet és a találkozónak a helyét akarta közölni Jiminnel, ki világosan a tudtára adta, hogy üzenetben írja le.

Mindezt lerendezve ő is kikászálódott a meleg ágy karja közül és férjének keresésére indult. Óvatosan lesétált az emeletről. Tekintetét azonnal a nappali bútoraira emelte azzal a reménnyel, hogy ott találja Jungkookot, de csalódnia kellett. A kanapékon hűlt helye volt a férfinek. A konyhában sem találta, viszont ekkor merült fel bent, hogy nagy valószínűséggel az alagsorban lévő edzőteremben tevékenykedik újfent nulla étellel a szervezetében. Sietősen le is ment a terembe, ahol valóban, Jungkook püfölte a bokszzsákot összeszorított ajkakkal, erősen verejtékezve. Jimin oda is sietett hozzá, de megérinteni nem merte, nehogy a végén mérgében olyasvalamit tegyen a nem nyugalmi állapotban lévő férfi, amely sem Jiminnek, sem magának és főleg a babának nem tenne jót.

Jungkook, mihelyt realizálta, hogy ki is várt rá már másodpercek óta karba tett kezekkel, megáll a mozgásban, az ide-oda lengő zsákot egyik öklével megállítva, hangosan lihegve fordul az alacsonyabb, s kisebb termetű felé.

-Áh, Jimin! Gyere gyorsan, hamar menjünk be!-integet neki Ji-hu már a távolból. Fél órával előbb indult el otthonról a találkozóra magában egy tucatszor elmormolva mondanivalóját. Jimin lassan, ügyelve lépteire -hogy a csúszást elkerülje a csúszós úton-, ér oda Ji-huhoz, mire a fiú egy nagy, szoros öleléssel üdvözli a fiút, ki megszeppenve veregeti meg párszor az őt ölelőnek a vállát, majd tolja messzebb magától a már pofátlanul aurájába hatoló barátot.

-Jaj, lefagyok!-dörzsöli meg karját.

-Gyere!-tárja ki a kávézónak üvegajtaját és karját előrelendítve engedi előre a fiút, ki egyből be is ront a helyiségbe, hogy a kihűlt teste végre valami meleghez jusson. Ji-hu eddig Jimin fenekét igyekszik stírölni a feneke közepéig érő kabáton keresztül.-Odamenj, aha, oda!-mutat az egyik középen lévő asztal irányába fejét nem felemelve a tökéletes félgömbökről. Mindketten lehuppannak, lehámozzák magukról a havas kabátot és a széknek a hátuljára akasztják.

-Igen, mit is szeretnél mesélni, Róla?-mosolyog rá halványan Jimin.

-Áh, tényleg...Ő! Azóta beszéltem vele és, hát, nem is tudom! Szerintem ő is úgy néz rám, vagy nem is tudom! Én tényleg nagyon szeretem őt! Mit csináljak Jiminshi?

-Hát, az a helyzet, hogy még senkinek nem adtam ilyen tanácsokat, ezért inkább az elolvasott könyveimre és a filmekre, amiket megnéztem, azokra fogok hivatkozni. Vagy, tudod mit? Nálam és Kooknál az hiszem úgy történt ez az egész...hm, hogyan is? Amikor közelebb kerültünk egymáshoz...Mi szeretkeztünk a fürdőszobánkban. Mármint, jaj, de béna vagyok! Ezzel nem azt akarom elmagyarázni, hogy dugd meg vagy dugasd meg magad a csávóval, hanem, ha tényleg úgy érzed, akkor mondj el neki mindent és csókold meg! De a csók sem muszáj, egy szimpla ölelés is romantikus lenne!

-Értem...Azt hiszem...Azt hiszem, hogy ma meg is próbálkozok vele. Köszönöm, Jimin! Őszintén!

-Nincs mit! De nekem is lenne egy kérésem! Kérlek szépen, amikor mondom, hogy üzenetben írd meg, amit közölni szeretnél velem, akkor ott írd meg, kérlek! Ma reggel, amikor csörgettél Jungkook is felkelt a zajra és ideges lett. Két hét szabadságon van és minden stresszét ki akarja pihenni az ünnepek alatt.