Elrablómba szeretve 18+ /B E F E J E Z E T T

31.rész

-Mi a gecim van már?-csap haragosan, kielégületlenül a matracba. A kisebbik sietősen hajol fel Kook két combja közül nyálas ajkakkal.

-Kinyitom! Két perc és jövök! Addig le ne lankadj nekem!-rebegteti meg ártatlanul sötét szempilláit, majd papucsát felvéve szalad le a földszintre. Felkapja az ajtó melletti kis tálból a bejárati ajtónak a kulcsát, majd kinyitja a barna falapot.

-Ji-hu? Mit keresel itt?-kerekednek el Jimin szemei.

-Bocsánat, hogy csak így idejövök, de az egyik professzor mondta, hogy kérjem el tőled a digitális oktatásnak az órarendjét meg minden kódot, amikkel be lehet menni az órára-mutatja Jimin felé a telefonját, hogy bizonyíthassa a férfi üzenetét.

-Oké, rendben! Várj egy percet, mindjárt hozom!-szalad fel gyorsan az emeletre és benyit hálószobájukba, azt követve az íróasztalhoz siet mit sem foglalkozva a még mindig alul meztelenül fekvő Jungkookal.

-Mi az, bébi?-emeli meg nehezen fejét.

-Ji-hu itt van és át kell neki adnom a digitális tanmenetet, hogy le tudja másolni hétfőre-fogja össze a jegyzeteket és már fut is ki a szobából.-Itt vagyok!-sétál oda hozzá visszavéve a tempójából.-Felül van az órarend, alatta, pedig az összes kód.

-Nagyon köszönöm, Jimin!-hajol meg a fiú mosolyogva.-Nagyon jó barát vagy!-öleli meg a fiút, majd elindul lefelé a lépcsőn. Jimin frusztráltan zárja be maga előtt az ajtót és teszi vissza a kulcsot eredeti helyére. Rohanva megy újfent Jungkookhoz, ki még ezúttal is úgy fekszik, ahogy legutóbb látta.

-El is ment-húzza huncut vigyorra ajkait, majd ismételten Kooknak lábai közé hajol és kezével iszonyatosan gyorsan kezdi el neki verni, mialatt elképesztő szájába egyre jobban engedi le szájüregében a farkat.

-Ahj, Chim! El fogok menni!-Jimin nagyot mosolyog a rekedt, élvezkedő hangot, ezért leengedi teljes hosszát a torkát, majd egészen makkjáig ki és úgy kezdi el, mint az elején szopkodni. Jeongguknak nem is kell több óriásit nyögve élvez Jimin szájába, melyet a fiú okosan le is nyel Jungkook nagy örömére. Lecuppan a dákóról és ajkait végignyalva fekszik le letörölhetetlen vigyorral arcán barátja mellé.

-Szeretlek, Kookie!-puszilja meg a fiúnak vállát, ki kimerülve aggatja magára az alsó tájékáról eltűnt ruhadarabokat.

-Én is szeretlek, Chimie!-karolja át izmos karjával Jimin derekát, melytől egész testét átjárja a már megszokott kellemes, védelmező melegség.-Azon agyaltam a minap, míg aludtál, hogy, ugye a jövő hét után lesz a fél éves évfordulónk és a tizenhetedik szülinapod....ezért valami különlegeset akarok neked adni!

-Mi lenne az?

-Ezt tényleg meglepetésnek szántam, de, mivel fel kell rá készülni, ezért...

-Mondd már!-néz rá izgatottan.

-Vettem két repülőjegyet Tokióba. Amikor elhagytál haza akartam menni anyámhoz és egy ideig itt hagyni ezt a helyet, mivel rengeteg emlék köt ide hozzád, de a munkám nem engedte. Lenne kedved velem jönni egy tokiói látogatásra és egyben kikapcsolódásra?

-Jézusom, Kook! Te nem vagy normális! Ez mennyibe került? Ugye nem volt drá-teszi a fiúnak szájára mutatóujját, mielőtt befejezhetné a mondatot.

-Jimin, szülinapod és az évfordulónk lesz. Ezen kívül visszakaptalak Téged, ami a világ legnagyobb szerencséje az én részemre. Kérlek, hagyd, hogy egy kicsit elkényeztesselek a mini Kookieval a hasadban!

-Jungkook! Ah, jó, rendben! De tényleg ne vegyél sok mindent. Értem én, hogy milliomos vagy, de nem szeretném, ha más emberek azt hinnék, hogy csak a pénz miatt vagyok veled-biggyeszti le száját szégyenlősen.

-Ilyen butaság eszedbe ne jusson! Ki nem szarja le, hogy mit gondolnak mások? Változtat valamit a beszólásuk, véleményük rajtad? Nem? Na, ugye!

-Köszönöm, Jungkook! El sem hiszed mennyire!

A hétvége további része meglehetősen unalmas, semmittevős volt számukra. Egész hétvégén szakadt az eső, ezért nem tudtak, meg nem is volt sok kedvük menni bárhova is. Bekuckózva egymás karjaiban néztek filmeket és, ha meg is unták a filmezést Jimin főzött valami finomat Jungkooknak az edzése előtt, hogy legyen valami energiája. Jimin úgy döntött, mivel nem tudna fent mit kezdeni magával, ezért lemegy és megnézi Jungkook edzését. Le sem vette róla két sötét látókáját róla és igyekezett időben letörölni a szájából kicsorduló nyálat. Jungkook a végén észrevéve Jimin idegességét ölébe kapta, mire pár perc leforgása alatt mindketten meztelenül falták egymás száját. Jungkook magára ültette a fiút és farkának meglovagolására kényszerítette, hogy közben nézhesse azokat a tökéletesen gömbölyű farpofákat a tükörből.

Vasárnap este hamar ágyba is kerültek, hogy a hétfőt frissen tudják megkezdeni. Jiminnek már csak ezt az egy hetet kell kibírnia a digitális oktatás előtt, mely pont a legjobbkor következik be neki.

Hétfő reggel fáradtan, szemét törölgetve kel ki az ágyból és hívja fel főnökét, hogy ezentúl reggel már nem lesz képes bejárni dolgozni, mire a férfi csak könnyedén belement, mivel tudja Jimin helyzetét már. Kávés poharát a mosogatóba téve várja Jungkookot, hogy kiáltson neki, mikor elindul kifelé a házból, mivel ebben a hidegben Kook nem szeretne, ha Jimin kint álldogálna.

Az iskolához érve Jungkook egy hosszas, mégis gyengéd, érzéki csókkal bocsájtja útra Jimint, ki mosolyogva hajol meg előtte és megy be nagy léptekkel az épületbe. Már rutinosan megtalálja a nagy táblát, melyre ki van írva közgazdaságtan neve. Helyet foglal az első sorban és előveszi a füzetét egy toll társaságában.

-Jiminie! Jó reggelt!-köszönti kissé álmos fejjel Ji-hu a fiút, majd helyet foglal mellette.

-Jó reggelt!

-Jimin, majd a tanítás után velem jössz a szertárba?

-A szertárba? Miért? Oda senki nem jár!-rázza meg fejét értetlenkedve.

-Meg akarok neked valamit mutatni. Remélem, majd tetszeni fog!-csapkodja meg hátát Jiminnek, ki csak egy félénk mosolyt varázsol arcára. Vajon mit akarhat mutatni neki, ha csak kettesben lehet azt?

Szerintetek mit akar mutatni Ji-hu?🤨