Elrablómba szeretve 18+ /B E F E J E Z E T T

19.rész

-Biztos vagy bent, hogy nem akarod a csókot?-húzza ravasz vigyorra száját és még közelebb hajol Jiminhez.

-Ji-hu, ne csináld ezt, nekem párom van!

-És? Nem azt mondtad múltkor, hogy idegesít a folyamatos féltékenykedése?

-De, de az más, Ji-hu! Nem akarom megcsalni-pottyan le egy könnycsepp szeméből.

-Jimin, kérlek! Annyira szeretném, ha az enyém lennél és nem Jungkooké!  Százszor, sőt! Ezerszer jobb lennék hozzád, mint ő valaha is volt!

-Ji-hu, kérlek! Majd ezt az egészet máskor megbeszéljük, amikor nem leszek részeg.

-Rendben, Jimin! Tudok rád várni! Bármennyit is kell-puszilja meg Jimin halvány rózsaszín orcájának egyik felét. Jimin zavarodottan hajtja le a fejét és kúszik hátrébb az ágyon Ji-hu szavain tördelve agyát. Rettenetes bűntudata van, amiért megcsalta Jungkookot, ha nem is szándékosan. Vajon mit fog reagálni rá a fekete hajú, ha elmondja neki? Egyáltalán színt valljon erről neki?

-Jimin? Hahó! Itt van Jungkook. Meg sem hallottad, hogy bejött?-kérdezi kuncogva Ji-hu, majd leereszti kezeit az arca előtti legyezgetés végeztével. A szürke hajúnak éjsötét íriszei az ajtó felé tévednek és megállapodnak a falnak támaszkodó Jungkookon. Testét azonnal elárasztja a bűntudat, ezért fejét újra az ágy felé szegezi, és halkan pityeregni kezd, mire párja rögvest az ágyhoz siet.

-Jimin, minden rendben? Mi a baj?-tűri el szeméből az egyik kusza tincset, mely feje lehajtása közben kóborolt oda.

-Nem mehetnénk haza, Jungkook?-szipogja, majd barátja válaszát meg sem várva kel fel az ágyról és siet le a lépcsőn elköszönni Namjoonéktól.

-Jimin? Mi történt?

-Semmi baja nincs, viszont mi most hazamegyünk. Valaki haza tudja dobni Ji-hut?-kérdezi Jungkook Jimin mellé érve aggódva.

-Persze, oké! Akkor, jó éjt srácok!-csukja be a bejárati ajtót, így Jimin és Jungkook kettesben maradnak. Jimin lehorgasztott fejjel száll be az autóba.

-Jimin, miért vagy így kiborulva?-rakja rá tenyerét Jimin formás combjára.

-Jungkook...Nagyon sajnálom...megcsaltalak Ji-huval-szorítja össze szemeit, mintha attól, hogy ő nem látja a feketébe öltözött férfit ő sem látja Jimint. Jungkookot elönti a méreg és tiszta erőből Jimin combjába markol, amitől a fiúból egy fájdalmas nyögés szabadul ki.

-Tessék?-nyög fel egy nagyot hitetlenkedve.-Jimin....Te...Megcsaltál?-néz rá gyilkos tekintettel, amitől Jimin hátán feláll a nemlétező szőre. Félve pillant fel Jungkookra, mire két, szikrákat szóró szemmel találja szemben magát.

-S-sajnálom....Csók, házasság, halált játszottunk és Ji-hu a végén megcsókolt. De...-töröli le a sós cseppeket szeme alól-azonnal el is löktem magamtól.

-Jimin...Visszacsókoltad?-néz vele farkasszemet. Jimin nem válaszol csak csendesen, még ezúttal is pityeregve fordítja el a fejét. Jungkookot újfent elönti a méreg és durván állára marva kényszeríti Jimint, hogy a szemébe nézzen.-VISSZACSÓKOLTAD?-ordítja arcába.

-Sajnálom...-zokogja Jimin.-Olyan hirtelenül törté-Jimin azonban nem tudja befejezni a mondatot, mert Jungkook egy hatalmas pofont ad neki, melytől a feje erősen hátra csapódik.

-Most hallgass meg! Hazamegyünk. Megkapod a méltó büntetésed ezért, majd összepakolod minden holmidat és eltűnsz a jó kurva anyádba és soha többet nem jössz a közelembe. Értve vagyok? Mondom; ÉRTVE VAGYOK?-kever le neki még egy pofont a már így is vörös arcára, majd szépen lassan beindítja a motort. A hazafelé vezető úton Jimin egy szót sem mer szólni, mivel Jungkook Namjoonék háza előtt nagyon megijesztette. Remélte, hogy a régi énje már teljesen eltűnt, de mégsem annyira. Apró kezei remegnek a félelemtől és a bűntudattól, mely mardossa szívét. Mikor meglátja a hatalmas házat szájának íze rögtön keserűvé változik és inkább autókázna még vagy egy óráig, minthogy be kelljen mennie oda.