Elrablómba szeretve 18+ /B E F E J E Z E T T

5.rész

Jimin fél óra múlva sajgó fejjel ébred meg a sötét szobában. Hasa azonnal görcsbe rándul és felül az ágyon. Amint az emlékek egy röpke másodperc alatt vissza szállnak fejébe keserves sírásba kezd. Már négy napja csak sír, nem is érti, hogy hogyan van még ennyi könnye.

-Áh, hát ébred vagy!-mosolyodik el Jungkook és ezúttal bezárja maga után az ajtót.-Készen állsz a büntetésedre?-kérdezi a fiútól, aki szótlanul bámulja a csupasz lábait. Jungkook mérgesen térdre ereszkedik és megszorítja Jimin arcát.-KÉSZEN ÁLLSZ?

-N-nem...-nyöszörgi remegve.

-Ha készenálnál sem érdekelne. Feküdj hasra!-csapja le a fejét a matracba, majd előhúz farmerja zsebéből egy barna színű, nem túl hosszú lovasostort.-Tudod, nagyon fájt, amikor csak így szó nélkül itt hagytál, ezért balszerencsédre ma egész este baszni foglak!-húzza végig az ostort gerincén.-A végén már annyira tág leszel, hogy egy kamion is elfér benned-csókolja meg jobb farpofáját.

-Kérlek! Inkább ölj csak meg! Mint ahogy Taehyungot is!-zokogja fejét a koszos matracba fúrva.

-Ugyan, miért ölnélek meg? Inkább fogd be a szád vagy betömöm valami naggyal, de az nem fog neked tetszeni!

-Kérlek!-erre Jungkook egy hatalmasat csap az ostorral hátára.-Auuu!-kiált fel és a matracra fekszik.

-Tökéletes! Maradj így! Ezt azért kapod, mert elszöktél!-csap egy óriásit a hátára vele.-Ezt azért, mert Taehyunghoz mentél!-ismételi meg előbbit. Jimin megállíthatatlanul sír a fájdalom hatására.-És ezt azért kapod, mert majdnem lefeküdtél vele!-ezúttal nem egy, nem kettő, hanem három hatalmas ütést mér hátára, mialatt szabadon maradt kezével fel is pofozza.

-Sajnálom!-zokogja Jimin és fájó részéhez kap. Jungkook maga mellé dobja a barna tárgyat, mellyel hatalmas fájdalmakat okozott a, már így is lelkileg összetört fiúnak és elkezdi magát megszabadítani ruhájától.

-Ne jajgass! Inkább feküdj a hátadra!

-Nem megy! Nagyon fáj!

-Leszarom! Kérsz még?-nyúl az ostor felé, mire Jimin hevesen elkezdi rázni fejét és nagyokat sóhajtva hátára fekszik. Miután Jungkook megszabadította magát öltözetétől, mely szokásosan fekete volt, Jimin két kezét a falban lévő csőhöz bilincseli.-Annyira szexi vagy így!-nyalja meg alsó ajkát. Jimin undorodva fordítja el fejét. Utálja, sőt halálát kívánja a fiúnak, amiért megölte legjobb barátját. Most már senkije sincs, akihez fordulhatna, ha baj van. Senkinek sem tudja elmondani, ami a gondolatában lakozik.-Mire gondolsz?-kérdezi a fiú füléhez hajolva, amelyeket lágyan megharapdál.

-Semmire!

-Mondd el! Vagy...-néz az ostor felé.

-Ne! Kérlek, ne üss meg vele! Jó...Taehyungra gondoltam.-hunyja le szemét, mire Jungkook leáll ügyködésével.

-Hogy mersz rá gondolni, míg én veled vagyok? HAH?-vágja arcon.-Te hozzám tartozol, az enyém vagy!-hajol szájához és durva, szenvedélyes csókokat nyom rá.

-Hagyj békén!-kezd el lábaival kapálózni, mire Jungkook ráül ölére. Kezébe veszi az ostort, majd Jimin arcát simogatja vele.

-Gyönyörű arcod van! És azok az ajkak!-simít rajtuk végig. Nyöszörögve fordítja el a fejét, míg magában a szabadulásért imádkozik, ami esélytelen.-Tudod, édes, amikor láttam, hogy Taehyung ujjai benned voltak türtőztetnem kellett magamat, hogy ne verjem meg.

-Ne beszélj róla...Megölted...megölted!-lábad könnybe szeme, mire Jungkook flegmán szemet forgat.

-Ne bőgj már annyit! Lépj rajt túl!