Elrablómba szeretve 18+ /B E F E J E Z E T T

48.rész

Pár nappal később, Szilveszternek késő délutánján Jimin és Jungkook kicsípve magát pakolják össze egy táskába az ajándék italokat, amiket Namjoon házához, a partira szándékoznak vinni. Jiminnek ez a pár nap maga volt a pokol. Két értelműen; Az egyik, hogy alig bírta türtőztetni magát, hogy ne számoljon be Namjoon ajándékáról legjobb barátjának és, mert Jungkook elég alaposan elintézve az ülepét a szeretet ünnepének második, egyben utolsó napján. Másrészt, December huszonhetedikén délelőtt, Ji-hu rengetegszer hívta, vagy éppen smsekkel bombázta a szenvedő fiút. Az üzeneteket látva elöntötte a harag és le is tiltotta a számot, azonban Ji-hu a közösségi médián hamis fiókot létrehozva zaklatta tovább bocsánatkéréseivel Jimint, ki a végére már Jungkookot is beavatta mindezekbe.

Jungkook meg is fenyegette Ji-hut, hogy, ha zaklatja, fel fogja jelenteni a rendőrségen. Persze ez csak fenyegetés volt és nem a valóság. Jimin nem akar vele beszélni, nem akarja, hogy a szeme elé kerüljön az eddig barátjának hitt, szemüveges, mindig vidám és mosolygós fiú. Csúnyán átverte, holott tucatszor a tudtára adta, hogy neki Jungkook az igazi és az egyetlen, de úgy látszik ezen információk befogadására kevés volt az agyi kapacitása.

-Nagyon kíváncsi vagyok a mai estének végkimenetelére! Bízom...Reménykedem bent, hogy TaeTae igent mond, amikor Namjoon megkérdezi tőle!

-Persze, hogy azt fog! Mi mást mondana? Már kiszeretett belőled, mellesleg, mikor először meglátták egymást már úgy néztek egymásra, mintha ott helyben megbasznák egymást.

-Miért kell neked mindig valamilyen perverz megjegyzést vagy arra utalást belefűznöd a mondataidba?

-Mert én így vagyok egyedi és így szeretsz engem. Meg tudom, hogy neked is bejön, ha mocskosan beszélek veled. Apropó! Hogy van a kis popsid?-ejt meg a volán mögött egy huncut mosolyt.

-Barom!-szorítja össze ajkait Jimin-melyet persze Jungkook nem láthat-, majd kezeit hasának tetején összekulcsolva, halványlila sálát orráig felhúzva fordul el a Jungkooktól ellenkező irányba lévő ablak felé és bámul ki az éjszakába. A hó ma kivételesen nem esik, viszont, ami a napokban lehullott az állandó hideg miatt nem olvadt el. Kisvártatva Jungkook betolat a nyitott ház kapujának ajtaján és leállítja a motort. Jiminre váratlanul rátörnek a nyomasztó emlékek a házzal kapcsolatban. Az az éjszaka, amikor Jungkook elhívta őt és Ji-hut ide, kerekestől felforgatta a Jikook páros életét.

-Jössz, bébi?-nyitja ki neki az anyósülés ajtaját és néz néhány másodpercen keresztül az elbambult Jiminre.

-Áh! Igen! Bocsi!-dönti előre fejét és kikászálódik az ülésből, majd Jungkook izmos karjába markolva ül, majd áll fel. Egyre nehezebb számára az alvás és a lehajolásos feladatok elvégzése. Már egy ideje nem is dolgozik az étteremben. Jungkook nem engedi. Szerinte, most, főleg Yong-raere és a tanulmányaira kellene összpontosítania. Majd, ha elvégzi az egyetemet és a kisfiúk nagyobb lesz, akkor el tud menni dolgozni ő is.

Hogy elűzze a felesleges, ezen a napon értéktelen gondolatokat, fejbepöccinti magát, majd megrázza fejét. Jeongguk felvont szemöldökkel néz le a fiúra és inkább nem kérdezve rá szokatlan cselekedetére, otthonosan benyit a házba, mint, ahogy legutóbb. A zene már kint is fülüket ütötte, de, ahogy egyre beljebb mennek, egészen a nappali közelébe a hangok egyre hangosabbak lesznek.

A helyiségbe beérve Namjoont, Jint és párját, Amyt pillantják meg táncolni a televízió képernyőjének megfelelően. Hoseok egy kék színű mikrofonba énekel, Yoongi pedig a kanapén egy félmosollyal arcán figyeli szerelmét.

-Sziasztok! Boldog újévet!-hajol meg Jimin bemutatkozás gyanánt. Namjoon abbahagyja a mozgását, ezzel kiesik a játékból. Jimin ezúttal sajnálkozóan hajol meg és neveti el magát.