Elrablómba szeretve 18+ /B E F E J E Z E T T

7.rész

Jungkook kora este ébred fel álmai világából, viszont ez a kellemes érzés azonnal el is száll, mikor Jimint sehol sem látja. Nyugtalanul áll talpra és szalad ki a helyiségből. Szemei könnybe lábadnak és legszívesebben főbe lőné magát, amiért elaludt. Kettesével szeli a lépcsőket, hogy felérjen a házhoz, ám ekkor szemei százszorosára nőnek. Jimin az óriási konyhapultnál ül és az ínycsiklandóbbnál ínycsiklandóbb ételeket vizslatja fényben úszó szemekkel. Aggodalma egy szempillantás alatt elszáll, mikor meglátja.

-Jimin?-szólal fel a szoba másik végéből. A szőke ijedten pattan le a székről és hajtja le a fejét.

-Sajnálom Jungkook, nem akartam kiszökni, de még mindig nagyon éhes vagyok-kezd el pityeregni. Jungkook odasétál hozzá és letöröli a kifolyt könnycseppeket, mire Jimin csodálkozva néz fel rá. Vajon az igazi énjét mutatja most meg a fiúnak? Vagy, netán be akarja csapni, hogy még ennél is borzalmasabb játékokat űzzön vele?

-Nem haragszom! Nagyon megijedtem, mert azt hittem, hogy elmentél.....megint-teszi hozzá halkan.

-Megfordult a fejemben, de megígértem, hogy veled maradok.

-Köszönöm!-ragadja meg tarkóját és mellkasára húzza fejét.-Ne ijedj meg, jó?-combja alá nyúl a fiúnak, majd hirtelen felemeli és az emelet felé cipeli. Benyit a hófehéren tündöklő fürdőszobába és leülteti a vécéülőkére.-Vetkőzz le és menj be a fülkébe!-halványan bólint és elkezdi magáról csigalassúsággal lehámozni a fekete melegítőnadrágot. Belép a fülkébe és megnyitja a meleg vizet. Felszisszen, mikor a vízcseppek lefolynak sérülésére. Váratlanul-melytől Jimin kishíján szívrohamot kap-két kéz fonódik dereka köré, majd az egyik kéz egyenesen nemiszervéhez vándorol le. Közepes gyorsasággal kezdi el húzogatni a rajta lévő bőrt.-Nagyon sajnálom Chim!-simul a hátához Jungkook csupasz testével.-Nagyon sajnálom!-ajándékozza meg kisebb puszikkal nyakánál. Jimin megmerevedve, szótlanul tanulmányozza a fürdőben lévő csempék mintáját, mialatt igyekszik nem figyelni Jungkookra.

-Ne! Kérlek! Azt mondtad, hogy nem fogsz többet bántani!-rázza le magáról a fiú kezét.

-Nem akarlak bántani! Kérlek...Most csak élvezd, amit csinálok!-fordítja magával szembe, majd újra ráfog nemességére. Észreveszi, hogy Jimin halkan pityereg, ezért arca rögtön megmerevedik és elveszi kezét.

-Kérlek!-zokogja az idősebb mellkasának.

-Jimin! Nem foglak bántani az isten szerelmére!-jegyzi meg immáron ingerülten.

-Biztos?-töröli le a sós cseppet.

-Igen! Ki szeretnélek elégíteni életedben először. Csak szeretném, ha most jól éreznéd magad.

-M-mit csináljak?-hebegi a fiúra nézve. Elsüllyedne, mint szégyenében, mint félelmében. Nem képes a fejébe férni a tudat, hogy az elrablója, ki bántalmazta több napig, most ki szeretné elégíteni....Ami meg a legrosszabb, hogy Jimin is vágyik arra, hogy Jungkook megmutassa neki gyengédebb, érzelmesebb oldalát.

-Csak támaszd a hátad a csempének! Ne görcsölj, jó lesz, hidd el nekem!-hajol nyakához és gyengén megszívja érzékeny bőrét, melytől Jimin beleremeg az érzésbe. Fülénél ugyan ezt megcsinálja, melytől egyre szaporábban veszi a levegőt.-Tetszik?-súgja mély hangon füléhez visszahajolva.

-I-igen!-válaszolja szaggatott hangon, majd, még ő sem hiszi el, de belemarkol Jungkook fekete hajába és saját, dús, rózsaszín ajkaira húzza. Jungkook belemosolyog a csókba, majd átdugja nyelvét Jimin szájüregébe, ki azonnal el is fogadja a táncra való felkérést. Kipirult arccal válnak el egymástól. Jungkook leguggol és Jimin hasára néz, amitől a mosoly azon nyomban lefagy az arcáról. Végig húzza ujját a seben, melyet ő okozott és felnéz a szőke angyalra.