Elrablómba szeretve 18+ /B E F E J E Z E T T

50.rész

-Na, hogy van az én kis házasuló barátom?-öleli meg Jimint Taehyung. Jimin idegesen tördeli az ujjait, fehér öltönybe öltözve, fekete lakkcipővel lábain, öltönyének zsebében egy friss, a januári hónaphoz illő, hófehér, csillámokkal díszített rózsa beledugva.

Fel sem tudja fogni, hogy közel egy éve, éppen a munkából hazasietve, fáradtan, az összeomlás szélén állva, Jungkook elrabolja, megerőszakolja, mellyel elvette a szüzességét is a fiúnak, fogságba ejti, s egy kicsit kínozza is. Nem tudja felfogni mindezt. Örül, hogy az egyik napon végül sikerült Jungkook kegyei közé férkőznie, ezzel megtalálva a megtört férfinek igazi énjét. Itt, most, jelenleg, ha Jimin jobban belegondol, akkor semmiképp sem akarná megváltoztatni a múltat.

Van egy kérdés a történelemben, amit nem szabad feltenni; Mi lett volna, ha? De most felteszem. Mi lett volna, ha Jimin a megszökésének éjszakáján Taehyunggal egyből a rendőrségre mennek? Mi lett volna, ha Jimin azután szökött volna el véglegesen Jungkooktól, mikor Jungkook elaludt alatta a pincében? Akkor talán még mindig nem tudna Taevel beszélni, mivel ő HaRinnál, Jungkook édesanyjánál lenne. Akkor talán Ji-huval lenne egy párkapcsolatban, kinek nem is tudná milyen az igazi, borzalmas személyisége. Akkor talán, sőt! Ez a legbiztosabb találgatás; akkor nem is lenne várandós egy kisfiúval a szíve alatt, s nem lenne egy megváltozott, immáron kedves, nagylelkű, gondoskodó és féltő ember a férje.

A mai nap nem tudott aludni, egy szemhunyásnyit sem. Egész éjjel és hajnalban Jungkooknak alvó arcát vizslatta, ezenfelül az álmától nedvesre nyalogatott párnácskáit figyelte, néha megízlelve azoknak cseresznye és még valamilyen trópusi gyümölcsnek zamatát. Jiminnek ez a kedvenc íze már, ha fagyizni, netalántán valamilyen cukrászdába térnek be, Jimin terhesség miatti falásrohamai folytán. Olyankor a cseresznyés ízesítésű desszertet választja.

Jungkook erről természetesen semmit nem tud.

A nagy nap, melyre Jimin a karácsonyi este óta vár, a nap szinte minden másodpercének felében rágondolva. Nem akarták oly nagy dobra verni az egybekelésüket, mivel azért mégis csak férfiak és Koreában nem igazán díjazzák az azonos neműek házasságkötését. Ennek ellenére Jimin kicsattan az örömtől, hogy az az ember lehet a férfi, a gyerekének az apja, kit a világon legjobban szeret...Utánam.

Az asztalok a helyükön, a székek szépen, gondosan betolva. Az esküvői torta az asztalon, a zene és az egyéb zenei eszközök, pedig egy asztalon vannak felállítva. A pap ide fog jönni, mivel a templomban nem házasodhattak meg, de ez egyiküket sem izgatja. Mind a ketten ki szeretnék már ejteni szájukon az "igen" szócskát, mellyel azután már házaspároknak nyilváníthatóak.

Mindenki a helyén. Jimin és Jungkook egy valamilyen fehér lepedővel lefedett asztal előtt várakoznak arra, hogy a pap belépjen az ajtón.

Taehyung és Namjoon elől állnak a székek tömkelegében, míg a többi barát, vendég-családtag, kik Jungkookhoz tartoznak-, a friss pár mögött állnak. HaRin már most könnyekben tör ki a két fiatal láttán. Tudja jól, hogy Jungkooknak milyen nehéz, fájdalommal teli gyermekkora volt. Mindent tudott...De ezt egyes egyedül Jiminnek, a barna hajú, alacsony növésű Park Jiminnek köszönheti, hogy a fiának kegyetlen élethelyzetét az ellenkezőjére tudta fordítani. Nem tudja elégszer megköszönni, meghálálni neki mindezt a kedvességet, szeretet, amit az elmúlt hónapokban nyújtott a lelkileg sérült fiának. Váratlanul-mintha Jimin megérzi, hogy rajta morfondírozik valaki-, hátrafordul és HaRin tekintetébe ütközik. A nő könnyektől vadul csillogó íriszeivel kacsint egyet a tizenhét éves Jimin felé, ki egy mosolyt elejtve bólint a hölgy felé.