Elrablómba szeretve 18+ /B E F E J E Z E T T

23.rész

A kanapék sikeres elfoglalása után Jimin belekezd monológjába egy nagy sóhajtást követően. Ujjait görcsösen tördeli barátja reakcióján agyalva. Vajon el fogja ítélni? Hogyan fog reagálni rá? Hirtelen úgy érzi magát, mint, mikor az apjának mondta el, hogy a saját neméhez vonzódik. Fél évvel anyja halála után történt meg egy esős estén, mialatt síri csendben nézték a televízióban játszott tehetségkutató műsort. Ez egy kivételes este volt Jimin számára: az apja nem a kocsmában volt. Ujjait akkor is görcsösen tördelte, csavarta, míg egész lényével apja felé fordul. Duci mutatóujjával megbökte apja oldalát, mire az apja haragosan fordította felé fejét. Felállt a fotelból, majd apja elé térdelt és színt vallott idáig eltitkolt titkáról. Az apja nem egy, hanem egyszerre három hatalmas pofont adott Jiminnek mielőtt még teljesen befejezhette volna beszédét. Jimin akármit is akart mondani utána apjának a férfi könyörtelenül püfölte, majd belökte a szobájába azzal a szándékkal, hogy pakoljon össze és hagyja el a ház, mivel ő nem tűri el az olyan förmedvényeket, mint Jimin. Jiminnek nem volt más választása, ezért összepakolta két bőröndbe holmiját, majd egy pofonnal és egy hozzá vágott vázával hagyta el a házat keservesen zokogva. Nem volt esernyője a hatalmas viharban, ezért bőrig ázott, amire odaért Taehyung lakásához, mely egy szállodában volt. A fiú azonnal befogadta és egyrészt segítette elfelejtetni Jiminnel az apja iránt érzett fájdalmát.

-Khm-köszörüli meg torkát, hogy elűzze a fájdalmas gondolatait, majd Ji-hura pillant barna szemeivel.-Szóval...Ma ugye reggel rosszul voltam...Jungkook elvitt a kórházba és kiderült, hogy...Hogy várandós vagyok-suttogja el a végét leszegezett fejjel.

-Tessék?-sápad el társa arca. De...Ezt, hogy? Jungkook az apa, ugye?-néz rá undorodva a fekete hajú férfire, aki csak egy szintén undorral telt pillantással bámul vissza rá.

-Igen...Azért vagyunk most itt, hogy elvigyem a cuccaimat...Kibékültem Jungkookkal, ezért visszaköltözök hozzá.

-NE!-pattan fel egyből a kanapéról.-Mármint, Jimin! Nem emlékszel, hogy mit művelt veled Jungkook? Mi van, ha megint bántani fog? Most már nagyobb a kockázata is!-mutat Jimin még lapos hasára. Jungkook haraggal izzó szemekkel lép Jimin mellé, azután kulcsolja össze méretes tenyerét Jimin apró kacsóival.

-Nem fogom soha többé bántani! Had emlékeztesselek, Ji-hu, hogy a veszekedésünk kirobbanásának az oka te magad vagy!

-De Jimin megerőszakolásának és összeverésének te vagy az oka, Jungkook!-vág vissza szúrós szemekkel, majd visszaül a kanapéra.-Jimin, kérlek, ne csináld ezt! Olyan jól megvoltunk az utóbbi három hétben! Én a helyedben nem békülnék ki egy ekkora seggfejjel, mint Jungkook. Tudtam, hogy élvezted, amikor kielégítettelek! Biztos, hogy jobban csinálom, mint Jungkook! Én vigyázok rád közben, és szeretlek!  Jimin...És ha én nevelném fel veled a gyereket?-teszi fel a kérdés ártatlan tekintettel, minek következtében Jungkook idegesen elrántja kezét Jimintől, majd Ji-hut gallérjánál fogva felrántja a kanapéról és a falnak szorítja. Remegő kézzel üt bele a falba Ji-hu feje mellett.

-Ide figyelj te kis mocsok! Ha, még egyszer manipulálni mered Jimint számíts rá, hogy egy monoklival jössz ide vissza suli után-mosolyog rá a férfi a barna hajúra, majd Ji-hu szemüvegét visszatolva orrára engedi el és küldi el Jimint a holmijáért. Nagyokat fújtatva sétál jobbra-balra a nappaliban, amíg a szürke hajú pakol össze. Ji-hu ijedten figyeli szeme sarkából Jungkook minden lépését, mialatt a nappali másik felében foglal helyet az egyik fotelban.

-Jungkook...Én annyira szeretem Jimint. Miért nem tudod elhagyni, mint múltkor is?-néz rá fájdalommal csillogó szemekkel.-Engem soha nem szeretnek viszont, de Jiminen úgy látom, hogy szeret engem, ha nem is annyira, mint téged, de szeret. Miért kell neked mindig felbukkannod, amikor végre közel kerülök hozzá?

-Ji-hu! Most fejezd be, amíg szépen beszélek veled! Tudod miért, Ji-hu? Mert Jimin hozzám tartozik, engem szeret és én is őt. Keress valaki mást magadnak, mert Jimin soha a büdös életben nem lesz a tiéd. És basszus! Terhes, tőlem! Eszedbe ne jusson az egyetemen is rámászni, mert esküszöm, és nem érdekel, ha börtönbe kerülök, én szarrá verlek!

-Fiúk...Készen vagyok! Jungkook, szerintem mehetünk.

-Jimin...Vigyázz magadra akkor...Ha bármi van, csak hívj!-öleli meg a fiút, viszont Jungkook elhúzza onnan a Jimint, mielőtt még ő is visszaölelné azt a férget. Mérgelődve nyitja ki a kocsi ajtaját, majd szállnak be mind a ketten. Jimin, látva, hogy Jeongguk ideges ráteszi kezét izmos combjára, majd lágyan megszorítja. Jungkook ráemeli Jiminre fekete szembogarait, ezután behatolva aurájába helyezi ajkait Jimin dús párnácskáira és olyan óvatosággal, lágysággal csókolja a cseresznye színű, ízű ajkakat, mintha egy erősebb mozdulattól megsebezhetné őket. Jobb kezét Jimin hátára vezeti, majd egyre feljebb haladva, izmos nyakát végigszántva ujjaival vezeti bele kezét Jimin selymes hajába, míg másik, bal kezével a biztonsági övet csatolja ki, azonban Jimin zavarodottan szakítja meg a köztük lévő közelséget, majd kipirult arccal néz előre távolabb húzódva a férfitől.

Szerintetek mi lehet az? 😉