Elrablómba szeretve 18+ /B E F E J E Z E T T

6.rész

Másnap, délután négy óra tájt megy le Jungkook kialvatlanul egy tálca étellel. Látja, hogy Jimin békésen szuszog az elnyűtt matracon, ezért óvatosan leteszi a tálcát maga mellé.

-Jimin?-ér hozzá vállához és elkezdi rázni. A fiú lassan kinyitja sötét szemeit, majd, mikor megpillantja Jungkookot gyorsan felül és arrébb csúszik.

-Jó reggelt!

-Neked is, viszont délután van-rakja le elé a csokoládés gofrikkal telepokolt tálcát, melyen még egy pohár kávé is megtalálható.-Egyél belőle! Tudom, hogy a kedvenced, szóval ne utasítsd vissza!

-Nem kell! Nem vagyok éhes-néz rá csillogó szemekkel a gofrikra.

-Látom, hogy kívánod, nincs bent semmi, nyugodtan edd meg!

-M-miért vagy ilyen kedves?-zúdítja rá a kérdést a fekete hajúra.-Jungkook....sajnálom, amit tegnap kérdeztem...

-Semmi baj!

-Tényleg?-tátja nagyra száját.

-Tényleg...Nem nagyon szeretek a gyerekkoromról beszélni, de...Inkább csak belekezdek. Amikor hat évesen megkezdtem az első osztályt az általánosban, akkor az egyik felsőbb éves, azt hiszem hetedikes volt, de nem vagyok bent biztos...visszatérve....Rám szállt és nem hagyott békén. Otthon sem volt fényes a helyzet, mivel anya folyamatosan dolgozott, napi tizenhárom, tizennégy órát, hogy eltarthasson minket. Apám folyton bántalmazta, mint fizikailag, mint szexuálisan. Egyszer, elegem lett a hetedikesből és lábon rúgtam, melytől eltört az egyik lábujja. Nem volt szándékos, esküszöm. Viszont apámat behívták az igazgatóhoz. Az értekezlet után, miután beszálltunk az autóba apám két hatalmas pofont adott nekem, majd el-el....-pottyannak ki Jungkook szeméből könnyek visszaemlékezése hatására. Jimin teljesen lesokkolódva bámulja Jungkookot. Tudta. Már az elején tudta, hogy viselkedése az apja miatt van. Nem tehet ő semmiről, az apja hibája, hogy így megrontotta a fiát. Nem gondolja helyesnek, de Jungkook ölébe ül és szorosan megöleli, mire a fiúból csak szaggatott sóhaj jön ki.-És elkezdte letépni a ruháimat, majd megerőszakolt az iskola parkolójában. Ezután, mintha mi sem történt volna hazavitt. Nem mertem szólni anyának, nehogy még vele is megcsinálja azt, amit velem. Tegnap....Amikor megöleltél, akkor éreztem valamit, viszont fogalmam sem volt, hogy micsoda....Nagyon sajnálom Jimin, hogy idehoztalak! Nagyon sajnálom, amit veled és Taehyunggal tettem....Nagyon...-kezd el keservesen zokogni.-Nem érdemlem meg az életet!

-Jungkook! Igaz, amit tettél az borzalmas, de te is ember vagy, jogod van élni...Habár, az elején, mikor idehoztál én leszúrtalak volna, de megértelek! Fogalmam sem volt, hogy min mehettél keresztül, hogy mekkora lelki terhet kellett a szíveden hordoznod. Ismerem azt, amikor a világ körülötted éppen összedől, de senkinek nem tudod elmondani a problémáidat. Apám kitagadott, amiért meleg vagyok, anyát, meg egy autóbalesetben elvesztettem, de meg kell tanulni a fájdalmat és a kínt a hátad mögött hagyni. Érted mit akarok mondani?

-Azt hiszem...Kérlek...Könyörgöm neked Jimin, hogy bocsáss meg! Hívok neked orvost, ha kell te is ugyan azt megcsinálhatod velem, amit én tettem veled, csak bocsáss meg! Meg fogok változni mától! Nem akarok így élni!-törli bele könnyes szemeit Jimin csupasz vállába.

-Jungkook. Ugye nem hazudsz nekem?

-Nem, a nyakamat teszem rá! Kérlek! Bocsásd meg nekem azt, amit tettem veled, ha ez óriási kérés is!

-Ígérd meg, hogy többet nem csinálod ezt és, hogy megváltozol a kedvemért!

-Ígérem! Meg fogok! Csak maradj velem! Ne szökj el, amikor nem figyelek!

-N-nem fogok...Aishh! Tiszta egy őrült vagyok, de segítek neked megváltozni. Mindenkinek jár egy második esély.

-Köszönöm!-állnak meg könnyei. Szorosan magához húzza Jimin törékeny testét és fél óráig el sem engedi. Az idősebbik fiú mellkasára hajtja fejét, melytől a fekete hajút percek alatt elnyomja az álom. Jimin, miután teljesen meggyőződik, hogy Jungkook alszik az ajtóra vezeti barna szemeit. Óvatosan kimászik a fiú öléből, felkapja magára Jungkook fekete melegítőnadrágját és lábujjhegyen lépked az ajtóhoz, melyet nyitva talál. Jobb lábát emeli, de mielőtt kilépne váratlanul megtorpan. Hátra fordul és ránéz az alvó Jungkookra. Maga sem ért miért, de úgy érzi, hogy igazat mondott neki. Vajon tényleg meg fog változni? Jimin miért nem tud elmenni erről a szörnyű helyről? Erősen megcsapja fejét, hogy észhez térjen, ezek után kilép és becsapja maga mögött az ajtót. 

Jikook vagy Taekook?

Hamarosan hozom a következő részt! Szép napot!<3