A londoni csaj naplója

12th of September

Öhm... Hali! Élek még!

Egész este mardosott a bűntudat, mert Anitáék egyértelműen úgy döntöttek, hogy maradjak itthon. Igen, tudom, most mindenki eléggé érdekesen nézne rám, ha én ezt hangosan kimondanám.

De annyira furcsa hogy miközben mindenki iskolában van, én ülök itthon, miközben tudom, hogy nekem is ott lenne a helyem. Mások ezt valószínűleg könnyen veszik, és egyszerűen leülnek gépezni, vagy hasonlók, nulla hiányérzet nélkül.

De én soha nem leszek olyan, mint mások. Nekem valahogy mindig más a véleményem, valamiért mindig akad problémám, és bennem valahogy mindig találnak hibát. Bármennyire igyekszem, soha nem lesz olyan, hogy egy helyen 100%-ban elfogadnának.

Legtöbbször az miatt, mert szerintük egy nagyképű, szívtelen dög vagyok, aki csak magával foglalkozik. Az elején mindenki így lát. Miért? Mert az igazi énemet hiába próbálom megmutatni, senki sem veszi észre. És ezt kellett megszoknom.

A mély gondolataimból egy kócos buksi szakított ki, aki benyitott az ajtómon, és leült az ágyam szélére. – Hogy vagy? – kérdezte hallkan Krisztián.

- Jobban – mondtam, némi gondolkozás után.

- Szerintem csak ki kellett sírnod magad – mondta egy enyhe mosollyal.

- Lehet – bólintottam.

- Hagyjalak, vagy...

- Kérlek, maradj! – ráztam meg a fejemet hevesen. Egy roham után utálok egyedül lenni.

- Jól van, nincs gond. Van kedved bankot rabolni? – mosolyodott el, én pedig azonnal bólintottam. Ezután amíg Krisztián letöltötte a notebookomra a játékot, felnéztem msn-re a telefonomon.

Cortez üzenete: Ez már egy kicsit sok késés lesz, nem gondolod?

Sophie üzenete: Nem kések. Nem is megyek.

Cortez üzenete: What happened?

Ekkor beugrott még egy ablak:

Zsolti üzenete: Mi történt?????

Semmi kedvem nem volt válaszolni egyikre sem, ezért minden válasz nélkül kikapcsoltam a telefonom. Pár óra játék után viszont úgy döntöttem, mégiscsak elkéne valakinek mondanom. Valakinek, akiben megbízom. Szóval írtam egy gyors üzenetet.

Délután, olyan négy óra körül betoppant a szobámba Zsolti, és méregetve nézte a szétnyúzott fejemet. –Miért nem írtál vissza? – kérdezte.

- Kikapcsoltam a telefonom – mondtam.

- Mond már el mi a baj, kezdek félni! – mondta komolyan.

- Nem fontos, most ne erről beszéljünk, én csak... - kezdtem, amikor Cortez benyitott a szobámba, fel sem nézve a telefonjából.

- Láttam, hogy írtál, hogy valamit el kell mondanod, siettem, ahogy tud... - kezdte, amikor meglátta, hogy nem egyedül vagyok. Zsolti némán állt, pár percig Cortezt nézte, aki behúzott nyakkal állt az ajtóban. Aztán rám nézett.

Szerintem egész életemben nem néztek rám ekkora csalódottsággal, és ennyire lenézően. A száját húzva bólogatott egy párat némán, majd lesütötte a szemét a földre. – Értettem – mondta hallkan, majd kifelé indult az ajtón.

- Zsolti várj, félreérted! – szaladtam utána, de már késő volt. Kicsapta a kaput maga előtt, és iszonyatos gyorsasággal hagyta el a házat.

- Sajnálom – mondta Cortez a hátam mögül, mire lenyeltem a torkomban keletkezett gombócot.

- It's okay. - mondtam, de én sem hittem magamnak - I just wanted to talk to someone, who understand my situation.

- Then tell me! Don't make me nervous!

- I'm homesick. – mondtam ki, Cortez pedig lefagyott egy pár másodpercre - That's why I wanted to talk to you, because maybe you felt it too.

- Of course I felt that way. This is normal.

- But... - akadtam meg egy pillanatra, de úgy voltam vele már mindegy, hogy tudja-e, vagy sem - I had a panic attack last night.

- What? – kerekedett el a szeme.

- I have panic disorder.

- I don't know what I have to say now, British chick. Why don't you tell it for us before?

- Because after I talk about it, people always look at me differently.

- But we don't, idiot! We're trying to help, but you won't let us! - akadt ki teljesen.

- Don't yell at me, it's enough that I hurt Zsolti.

- Sorry.

- It's okay.

- Things will be resolved with Zsolti anyway. Just be honest with him.

- I wanted to, but I didn't know if he would understand.

- He understands. He likes you.

- If you mentioned it. What about Reni?

- Oh, don't say it! I fucked up!

- It's off to a bad start... What exactly did you do?

- I tried to talk to her, but I got scared, so I asked her to give me the homework.

- Bass! Now she thinks you're a cocky womanizer who's too lazy to do homework, so she asks someone to do it!

- I KNOW!

*Zsolti: 5/0** - no comment.

*Cortez: 5/? - mit mondhatnék?

*Cortez&Zsolti: 5/0 - kezd idegesíteni, hogy mindig csak kettőjükről szól minden napom.