A londoni csaj naplója

18th and 19th of October

18th of October:

Sírástól rekedt hangon magyaráztam Krisztiánnak, aki mellettem ült az ágyában, és hagyta hogy a vállán sírjam ki magam. Nagyon úgy tűnt, ő az egyetlen, aki nem utál ebben a percben. 

- Elmondtad, igazából mi történt? - kérdezte. 

- Nem, mondom, hogy senki se hallgatott végig. Komolyan, még el se kezdtem a mondatot, ők már le is intettek! - panaszoltam, majd kifújtam az orrom. Aznap sokadjára. 

Krisztián gondolkodó fejet vágott, azt hiszem, ő se nagyon tudta, mit kéne mondania. - Vegyük át az egészet - mondta végül. - Kezdjük Cortezzel. Azt mondta, első naptól kezdve "érdeklődött", mondjuk így. Beszélgetettek, komoly dolgokról. Őt hívtad először, amikor baj volt, neki mondtad el leghamarabb. Azt mondtad, megért téged, ami jogos, egy cipőben jártok. Tudjátok, milyen érzés, ha nem egy otthona van az embernek. A gondolkodásostok is egyforma. Beszéltem vele, azt mondta, érdekli, mi van veled. De, van egy kis bökkenő, miszerint Reni is érdekli - mondta, én pedig bólogattam. - Reni a barátjának tartott, de csak akkor töltöttél velük időt, ha nem volt más. Elmentetek állatkertbe, néha beszélgettél vele de rólad alig tud valamit. Őket nem engedted közel magadhoz, mégis a barátjuknak tartottak. Aztán azt látták, hogy Cortez megcsókol, miközben tudod, hogy Reni szerelmes, vagy mi. Nem tudják mi van a háttérben, ennyit látnak, ennyit hisznek. Az ő helyükben te is igy viselkedtél volna. 

- Jó, az lehet - bólogattam szomorúan. 

- Zsolti pedig... Nos, most kemény leszek, kapaszkodj - figyelmeztetett. - Elmentél a gólyatáborba, és ő volt az első, aki nyitott feléd. Onnantól kezdve, mindig kereste a társaságod, becézgetett, vígasztalt. Jódarabig nem is vesztetek össze, órákat beszélgetettek. Tényleg bírt téged, és ennek millió jelét adta. Tűrte, amikor az orra előtt beszélgettél Cortezzel, és ő pedig nem értett semmit. Érted, csakis érted elkezdett komolyan tanulni angolul. Volt, hogy nem mentél iskolába, mert rohamod volt. Nem őt hívtad, ő mégis idejött, és tudni akarta jól vagy-e. Nem neki mondtad el először, vagy beteg vagy, ő mégis meghallgatott, figyelt rád. Aggódott érted. Észrevette, hogy van valami Cortezzel, többször megkérdezte, mi van köztetek. Minden áldott nap idejött eléd, hogy együtt menjetek iskolába, és mindig haza is kísért. Veszekedtetek, elég sokat. Volt, hogy csak a saját makacsságotok miatt. De ő mindig meghallgatta a magyarázataid, kivétel nélkül mindig adott új esélyt. Sose ítélkezett feletted, elfogadott. Egyértelmű jeleit adta, hogy szeret téged. Utalt is rá, nem egyszer, csak nem vetted észre. Majd, amikor már nagyon közel állt ahhoz, hogy legyen ebből valami, Cortez a szeme láttára megcsókolt, ő pedig besokalt. Nem alaptalan a kiakadása, Sophie - rázta meg a fejét lemondóan. 

- Istenem, szörnyű ember vagyok! - temettem a tenyerembe az arcomat. 

- Nem vagy az, csak hibáztál párszor - vigasztalt, ha ezt lehet annak nevezni. - Most pedig mondd el a te szemszögöd. 

- Már milliószor elmondtam! 

- Nem baj, most elmondod megint - mormolta, de én csak fintorogtam. - Jó, akkor majd én. Én azt láttam, hogy szeretsz Cortezzel lenni, Sophie. De melléd Zsolti való, és ezt te is tudod. Bármennyire szereted Cortezt, ha választani kell gondolkodás nélkül Zsoltit választod. És tudod mit, drága kishúgom? Én TeamZsolti vagyok! Úgyhogy szedd össze magad! 

- Már hagytam neki vagy millió üzenete, hívtam is! 

- Ne zaklasd azért, meg fog békélni, csak legyél türelmes! 

19th of October:

Sophie üzente: Zsolti, kérlek szépen, legalább csak olvasd el! 

Sophie üzente: Nem tudom, mennyit láttál, de mindenre van magyarázat, tényleg! 

Sophie üzente: Kérlek, ne csináld ezt! Beszéljük meg, úgy, mint eddig mindig! 

Sophie üzente: Megértem, hogy most rosszul érzed magad, hidd el, én is! Sajnálom Zsolti, annyira sajnálom! 

Sophie üzente: Szeretlek, Zsolti.

Sophie üzente: Szia, Reni! Nem hagytál időt elmagyarázni, mi történt! Félreérted, és meg is értem miért! De én tényleg semmit se szeretnék Corteztől, csak barátok voltunk. Már nem vagyunk, pont a tegnapi miatt. Mindig barátként néztem rá. Tényleg sajnálom, én se tudtam, hogy ez fog történni! 

Cortez üzenete:  British Chick! 

Cortez üzenete: Ne már, válaszolj! 

Cortez üzenete: Sophie!! 

Cortez üzenete: Bocs tényleg, nem így akartam!

Cortez üzenete: Nem hagyhatsz örökre olvasatlanul! 

Cortez üzenete:  Sophie! Nézd, tényleg sajnálom, beszélünk, jó? 

Cortez üzenete: Hívj vissza!!!! 

  *Ez a szituáció: 5/0 - azt hiszem, most inkább megyek, és kisírom magam. Az most jól esne. Hogy holnap mi lesz? Nem tudom, de nincs kedvem a drámához! Annyira elegem van már!