A londoni csaj naplója

❤️

Kedves Volt Olvasóim!

Egy éve fejeztem be ezt az elég szétszórt történetet. Sok minden történt azóta.

Hogy vagyunk? Remélem, jól vagytok, sokat olvastok és hagyott bennetek legalább egy kis jó emléket az írásom, aminek egyetlen mondanivalója volt: a továbblépés.

Én is továbbléptem. Sok mindent hátrahagytam, de most itt állok egészen és azt mondom, teljesen megérte.

Sophie és Zsolti története nem együtt fejeződött be, ami talán haragot kelthet, de szerintem ilyennek kellett lennie. Azon túl, hogy nem ez életem írása és néha kitörném az egészet, a múltam egy darabja van benne. Egy olyan személyé, aki bár tett hozzám, el is vett sokat. Nehéz hátrahagyni másokat, még nehezebb magunkat választani. De próbálkozni ér.

Szomorú, de tényleg mindenki jön és megy életünk során, de erre nem feltétlen kell rossz szemmel nézni. Ezt akkor tanultam meg, amikor mindkettő "nem tudnék nélküle élni és nem akarom elveszíteni" embert egy időben kellett elengednem.

Pokoli nehéz volt.

Szeretném, ha ezt egy jelnek vennéd, kedves olvasóm. Bizz egy kicsit magadban, és engedd, hogy a dolgok történjenek. Nem szabad ragaszkodunk valamihez csak azért, mert már megszoktuk. A biztos és a bizalom nem ugyanaz.

Továbbra is írok, ez nem változott. Csak már nem rakom fel őket sehova. Magamnak írok, szívből, és teljes örömmel. Azért, mert tavaly ilyenkor mertem lépni.

Nem fogok ide többet írni, ezzel búcsút intek. Köszönöm, akik velem voltak!

Vigyázzatok magatokra!!

❤️V.