A londoni csaj naplója

16th Of September

Herzlich willkommen!

Oh, wrong language, sorry!

Tehát hol is tartottam? Ó igen, megvan. Elképesztően hosszú éjszakán vagyok túl, végig Cortezzel vagy Zsoltival beszélgettem, de ez most kivételesen nem állított meg. Reggel felkeltem ötkor, és elmentem futni, miközben folyamatosan üvöltött a kedvenc fiúegyüttesem a fülemben. Nélkülük nem megyek sehova. :) Amikor hazaértem, egyből Anitát kerestem. 

- Anita? - kérdeztem, közben pedig már előre kitaláltam mit fogok mondani. Furán hangzik,  be még azt is alaposan átgondolom, hogy kérjek a sarki kisboltba zsömlét. Na jó, inkább nem égetem magam. 

- Igen? - nézett fel rám a laptopjából, amin éppen valamit gépelt. 

- Ricsiék szeretnék, ha velük mennék délutánonként deszkázni, megengeded? - néztem rá bociszemekkel. 

- Ki az a Ricsi? - lépett be Krisztián a konyhába, felvont szemöldökkel. 

- Osztálytársam?! - próbálkoztam. 

- Nem tetszik ez nekem, túl sok fiúval beszélsz! - rázta meg a fejét. 

- Nem tudom Sophie, Krisztián igy törte el a karját! Anyád biztos nem fogja engedni hogy itt maradj, ha történik valami - rázta a fejét Anita.

- Hogy néz ki ez a Ricsi? - kérdezte Krisztián.

- Milyen Ricsi? - lépett be William is a konyhába. Na, egyre jobb. - Barátod van? - akadt ki. Ez kellett még nekem.

- NEEM! - hőköltem hátra - Csak osztálytársam - próbálkoztam. 

- És elakarják rángatni deszkázni! - mondta Anita Williamnek. 

- Igaz ez? - fordult felém.

- Igaz hát! - válaszolt helyettem Krisztián - És ha isznak is? Vagy cigiznek? - drámázott tovább.

- Elég már! - emeltem meg a hangom, ami viszonylag ritkán történik meg - Ricsi az osztálytársam, ugyanúgy mint Dave, Zsolti vagy Cortez. Egyik se cigizik, vagy iszik tök átlagos diákok, egyszerűen csak jóba vagyok velük, ezért elhívtak magukkal! Semmi rosszról nincs itt szó! - magyarázkodtam.

- Akkor se tetszik ez nekem - rázta a fejét Anita - Jó, ma elmehetsz, és ha nem esik semmi bajod, akkor majd elgondolkozok rajta - alkudozott.

- NEHOGY ELENGEDD! - emelte meg a hangját Krisztián - Négy fiúnevet mondott csípőből, ebből összesen kettőt hallottam eddig! 

- Mindig is fiú barátaim voltak, észlény! - vágtam vissza. Hogy rám soha nem tudnak figyelni.

Tehát igy indult a reggel. Mondtam már hogy érdekes a családom? És azt is hogy ennyire? És ez még a normál kategória. Amúgy megint kétperces késéssel érkeztem be az első órára. Kardos örült nekem. Amúgy épp a beadandókat osztotta. 

- Látom Szófia is megérkezett - még véletlenül se hívj a nevemen, szerintem se. 

- Elnézést a késésért - mondtam, de csak azért mert muszáj mondanom. Különben be se mentem volna az órára.  

- Majd az igazolatlan elnézi - vigyorgott a tanár. Nyugodtan írja csak be, Anitáék úgyis leigazolják. - Mint már mondtam, a dolgozatra két jegyet kaptok, fogalmazás, illetve helyesírás – dobta le az asztalára a dogákat. Most kell elmondani pár Miatyánkat  – Akkor kezdeném is - "jó lenne"  gondoltam magamban -Neményi! - szólította fel.

- Igen? - emelte fel nagy nehezen a fejét a kis... tehát Neményi.  

- Tíz oldallal túllépted, Rómeó és Júlia története mellett kielemezted Shakespeare korának társadalmi és politikai helyzetét, majd mindezt összevetetted a műben fellépő problémákkal. A feladat nem pontosan ez volt, csak részben, azonban a dolgozatod hibátlan és elgondolkodtató. Szép munka! – nyújtotta előre a vastag dolgozatot. Hány éves ez? Örültem hogy végeztem a kötelező résszel, nemhogy a politikát elemezzem.