Az Elfeledett Erők... 2.rész - Látomások

2023 - 6. fejezet - Tanulótársak

Másnap reggelre a vihar kitombolta magát. A szobatársasággal együtt mentünk le a nagyterembe, kiegészítve Ronnal és Harryvel, akik a klubhelységben csatlakoztak. Ginny a Griffendél asztalánál levált és leült saját osztálytársai mellé, mi pedig Seamus és Neville mellett találtunk helyre. A reggeliasztalnál végre megkaptuk új órarendjeinket.

- A hétfő nem rossz... egész délelőtt kint vagyunk. – Mormogott Ron. – Gyógynövénytan a hugrabugosokkal, és legendás lények gondozása.

- Basszus, már megint a Mardekárral osztottak be minket... - Sóhajtottam panaszosan. – És szerda délután dupla óra lesz!

- Ne... Ma délután dupla jóslástan. – Nyögött fel Harry.

- Nektek is le kellene adni azt a tárgyat. – Jegyezte meg Hermione.

- Jézusom, kedden, szerdán és pénteken is mágiatörivel kezdünk... És péntek délután dupla bájitaltan...

- Látod, Bridgette. Elkiabáltad tegnap. – Kuncogott kárörvendően Hermione.

- Nem. Nem kiabáltam el. Az évünk akkor is szuper lesz, és meglásd, ki fogom hozni belőle a legjobbat.

- Ha te mondod, Bridg. – Sóhajtott Harry.

A reggelire szánt utolsó percekben még gyorsan lekörmöltem egy helyzetjelentő levelet a szüleimnek. Furdalta egy kérdés az oldalamat, így azt is szépen kifejtettem. Nem értettem, hogy Draco hogyan tudott lábbilincselő átkot küldeni rám, amikor eddig mindig automatikusan kivédte a burok. Persze a levélben nem említettem, hogy ez a támadás után az erdőben történt volna, nehogy aggódni kezdjenek. Bizi el is repült a levéllel, mi pedig szépen komótosan megközelítettük a hármas számú üvegházat. Bimba professzor ezen az órán a világ talán legrusnyább növényével ismertetett meg minket. Nagyjából úgy nézett ki, mint egy földből kiálló fekete, óriás meztelen csiga. Mindegyiket jókora kelések pöttyözték, melyekben valamiféle váladék lehetett. A dolgunk az volt, hogy kinyomjuk, és összegyűjtsük a gennyet az óriási pattanásokból. Az óra keserédes véget ért: megszabadultunk a gennygyűjtéstől, de cserébe mehettünk legendás lények gondozása órára. Hagrid már a kunyhója előtt várt ránk, mellette jókora faládák hevertek. A zöld-ezüst ház még nem érkezett meg, mi viszont már előre is előkészítettük a terepet az elszeparálódásra: feltűnően Hagrid egyik oldalára, egy jól elkülöníthető körbe álltunk, és elkezdődött az órát megelőző csevej.

- Bridgette! Ne haragudj, ide tudnál jönni? – Kiáltotta az óriás, mire én azonnal előtte termettem.

- Mi újság Hagrid, hogy vagy?

- Nagyon jól, köszönöm szépen. Figyelj csak Bridgette... Egy szívességet szeretnék kérni tőled.

- Hallgatlak!

- Tudod... Tisztában vagyok vele, hogy nem szívlelitek a Mardekárt. Az igazat megvallva szándékosan osztottalak be velük.

- Miért?

- Mert... - Hagrid lehalkította a hangját. – Mert egy kicsit félek tőlük. Vagyis leginkább...

- Malfoytól. Érthető.

- Be kell vallanom nem bírok vele. Az éven párokban fogtok dolgozni, és...

- Hagrid... Mire akarsz célozni?