A pénteki órákon én és Harry kicsit sorstársaknak éreztük magunkat, abból a szempontból, hogy aznap Hermione egyetlen szót sem szólt hozzám, ahogy Ron se Harry-hez. A reggelitől, az ebéden keresztül a délutáni dupla bájitaltanig ketten töltöttük el a napot. Elmeséltem neki az álmomat, ő pedig azt, hogy a felsőbbéves Hollóhátasok elgáncsolták a folyosón. Az is szóba került, hogy a héten nem is találkoztunk Iwannal, hisz a durmstrangosok is mintha kerülnének minket. A Malfoyos dolgot persze nem hoztam fel, nem akartam, hogy ő is megdobáljon, mint Hermione. A bájitaltan után egy olcsó kifogással megszöktem unokatestvérem társaságából és célba vettem a Fekete Tavat. Már meglehetősen hűvös volt, kevés diák volt a birtokon, így könnyű volt észrevenni Malfoy-t, aki az egyik rozoga padon üldögél.
- Késtél. – Jelentette ki nemes egyszerűséggel amikor odaértem hozzá.
- Fel kellett vánszorognom a pincéből a hetedikre, aztán meg vissza, ez nem két perces művelet.
- Kifogás.
- Tegnap azt mondtad van pár elmélet, amit nem árt átismételni, kezdjük is el!
- Ch... Hülye stréber.
- Aha... Akkor vegyem úgy, hogy nem tudsz hasznos információval szolgálni nekem?
- Úristen, maradj már nyugton! Adok majd pár tippet, ha ennyire áhítozol a tudásomra, de előbb higgadj le és ülj le szépen, mielőtt felborulsz a mitugrászságodtól, olyan vagy mintha megharapott volna egy veszett acsarka.
- Csak az időmet akarod pazarolni?
- Mintha lenne jobb dolgod.
- Szóval az időmet akarod pazarolni.
- Olyasmi, a többi kellemetlen hátsószándékom mellett.
- Hátsószándék? – Egy pillanatra megrekedt a hangom. Eszembe jutott, mit mondott előző este Hermione, de megmakacsoltam magam, és elhatároztam, bármi is lesz, magabiztosan meg fogom állni a helyem. – Mint például?
- Nem is tudom... mint például amikor valaki teljesen random belöki a tóba a másikat.
- Nem tudom mire gondolsz... – Helyet foglaltam Malfoy mellett a padon. – Szerintem vicces volt.
- Ahhoz nem fér kétség. Nekem kevésbé tetszett.
- Szóval most be fogsz dobni a vízbe? Ilyen sokáig forraltad a kis bosszúdat?
- Dehogy foglak. Ennyire pitiánernek nézel? Ha bosszút akarnék állni rajtad, sokkal nagyszabásúbban oldanám meg, de nem akarok.
- Akkor milyen hátsószándékaid vannak?
- Ahh ne legyél már ilyen agybajos, ez csak egy szófordulat. Bájitaltanod volt?
- Igen. Honnan tudod?
- Azt mondtad a pincéből másztál fel a Griffendél-toronyba, nem volt nehéz kitalálni.
- Érthető.
- Figyi... Tudom, hogy ritkán akad ilyen, de meg akarok beszélni veled valamit... - Malfoy előre hajolt, a térdeire könyökölt és a tóra szegezte a tekintetét. – Szóval most légyszi ne légy olyan flegma, mint lenni szoktál, hanem inkább hallgass végig és vedd is komolyan, amit mondanék.
YOU ARE READING
Az Elfeledett Erők... 2.rész - Látomások
FanfictionA legenda egészen Árpád idejéig nyúlik vissza. A Táltosok olyan mágusok voltak, akik különleges ősi magyar erővel bírtak. Ahogy telt az idő, az emberek félni kezdtek az erejüktől, vadászni kezdtek rájuk. Ma már csak kettő maradt, apám és én. A becs...
