Ginny már a klubhelységben levált tőlünk, ugyanis az ő partnere, Neville, ott várta. Mi Hermionével egyből lementünk a bejárati csarnokba. Ott már rengeteg diák ácsorgott, várták a nyolc órát, amikor kitárul majd a nagyterem ajtaja. Fleur Delacourt nem volt nehéz észrevenni, ezüstszürke szaténtalárban tipegett a hollóhátas kviddicscsapat kapitánya, Roger Davies oldalán.
A pincelépcső tetején ott álltak a mardekárosok, élükön Malfoyjal. A fiún fekete bársony dísztalár volt, alatta a legtöbb fiúval ellentétben nem fehér, hanem fekete ing és a mardekáros zöldhöz hasonló nyakkendő. Mellette Pansy Parkinson lépkedett, fodros-bodros, halványrózsaszín talárban. A lány határozott gesztusokkal mesélt valamit Malfoynak és néha-néha belékarolt, a vállára hajtotta a fejét, majd tovább mesélt. Crak és Monstro zöldben voltak, erősen emlékeztettek két vándorló, mohos sziklára. A durmstrangos társaság a tölgyfaajtó mellett állt, legtöbben már megtalálták a partnereiket, de Krum és Alexei még egyedül álltak. Karkarov ott feszített mellettük, szükségtelenül kihúzva magát, hosszú fehér talárban.
Az egyik sarokban ott állt Harry és Ron, partnereikkel, Parvati és Padma Patillal. Érdekes látványt nyújtott ez a kvartett, Harry dísztalárja hasonlított az iskolai egyenruhára, viszont olyan zöld volt, mint egy sörös palack, a csokornyakkendője pedig meglehetősen csálén állt, mellette Parvati élénkrózsaszín ruhában, nővére, Padma közvetlenül mellette türkizkékben, majd a sort Ron zárta, egy sejtelmesen női ruhára emlékeztető rojtos szélű dísztalárban feszített, ami kicsit úgy nézett ki, mintha egy régi, nagymamás szőnyegből készült volna. Parvati vett észre minket először, majd felhívta Harry figyelmét is, majd végül Ron is felfigyelt. Hermione és én lementünk a márványlépcsőn, ügyelve, hogy el ne essünk. Elhaladtunk Harryék társasága mellett, és csatlakoztunk a durmstrangosokhoz.
- Szép estét! – Mondta Alexei és kezet csókolt, akárcsak Krum Hermionenek. – Te nagyon gyönyörű vagy!
- Köszönöm. Te is fess vagy. – A durmstrangosoknak még a dísztalárjuk is egyforma volt: rövid, magasnyakú bordó talár, bőröv és bundás, bőrszíjjal rögzített köpeny. A lányoké is hasonló volt, nekik is volt köpenyük és bőröv a derekukon, viszont az ő talárjuknak mély, V alakú dekoltázsa volt, hosszú ujja és leért a földig.
- Köszönöm.
Ekkor felcsendült a csarnokban McGalagony hangja:
- Kérem a bajnokokat, hogy fáradjanak ide!
- Ügyes legyél! – Súgtam Hermionenek.
Néhány pillanat múlva kinyílt a nagyterem ajtaja, és a tömeg bevonult. Alexei a kezét nyújtotta, amikor megragadtam, védelmezően vezetett a tömegben előre. A nagyterem falait szikrázó ezüstös zúzmara borította, a csillagos fekete mennyezetet pedig fagyöngyös-borostyános füzérek százai szelték át. A házak asztalai eltűntek: helyettük most több kisebb, tizenkét személyes, lampionokkal megvilágított asztal állt a teremben. Karkarov ragaszkodott ahhoz, hogy minden diákja hozzá közel üljön, így közvetlenül a tanári asztal mellett foglaltunk helyet. Alexei kihúzta nekem a széket, majd leült mellém, a másik oldalamon pedig Iwan ült, egy szintén durmstrangos lánnyal. A mardekárosok automatikusan a durmstrangosok közelébe ültek, így Draco Malfoy és Pansy Parkinson kellemetlenül közel kerültek.
A nagyterem ajtaja ismét kinyílt és bevonult a négy bajnok és partnereik: Fleur és Davis, Krum és Hermione, Cedric és Cho és végül Harry és Parvati. A bajnokok leültek, és elkezdődött a vacsora hangzavara.
Érdekes volt látni az emberek reakcióját a Krum-Hermione párosra: Parvati olyan csodálkozva nézett rá, hogy az már sértő volt; Pansy Parkinson szája tátva maradt a döbbenettől, és hirtelen Malfoynak sem jutott semmilyen sértés az eszébe; Ron összehúzott szemmel méregette Hermionét és Karkarov is hasonló képet öltött.
YOU ARE READING
Az Elfeledett Erők... 2.rész - Látomások
FanfictionA legenda egészen Árpád idejéig nyúlik vissza. A Táltosok olyan mágusok voltak, akik különleges ősi magyar erővel bírtak. Ahogy telt az idő, az emberek félni kezdtek az erejüktől, vadászni kezdtek rájuk. Ma már csak kettő maradt, apám és én. A becs...