Az Elfeledett Erők... 2.rész - Látomások

2.fejezet-A Kviddics világ kupa

Amíg a barátaimról és a tavalyi kalandjainkról gondolkodtam, hirtelen látomásom támadt:

Egy kígyót látok, egy koponyás falból jött ki és csúszik mászik a fűben. Rákúszik egy hatalmas szoborra. A szobor egy csuklyás csontváz, alakot ábrázol, akinek szárnya van és egy fűkasza a kezében. A távolban egy öreg, fa házikó, ahol felkapcsolnak egy lámpát. Egy villanást követően, egy kezet látok, ami lángra lobbant egy gyufát, amivel begyújt egy öreg, fém tűzhelyet, amin egy régi teafőző foglal helyet. A kéz egy öreg emberhez tartozik, aki elpillant egy másik házra ahol felkapcsolódik egy lámpa és felkiált:

-Büdös kölykök!

Az öreg ember felkap egy kulcsot, elindul a ház felé, kinyitja az ajtaját és felmegy az emeletre. Egy kis szobából TUDJUKKI hangja szűrődött ki:

-Egyszerre milyen finnyás lettél féregfark! Ha jól emlékszem nem is olyan régen, még a csatornában laktál. Lehetséges volna hogy máris belefutnál az árulásokba?

-Dehogy! Ugyan dehogy Voldemort nagyúr! Csak gondoltam, véghez vihetnénk a fiú nélkül is...-Válaszolt Peter pettigrew, aki egy nekem háttal álló fotelben ülő Nagyúrhoz beszélt, akinek elhaló hangját alig hallottam.

-Hallgass! Nekem a fiú kell! Csak vele tehetjük meg! És meg is tesszük! Pontosan úgy ahogy mondtam!

-Nem fogsz csalódni bennem nagyúr!-Mondta egy másik felnőtt férfi aki a szobában volt.

-Helyes! Gyűjtsd össze híveimet! Küldj jelet nekik!-Az öregember már a kis szoba ajtajában állt, amikor a lábai mellett megint ott kúszott a kígyó, és párszaszóul beszélt. Alapból én is párszaszájú vagyok, de ezt nem értettem, csak a suttogást.-Nagini azt mondja az öreg mugli gondnok itt áll az ajtóban és hallgatózik.-Pettigrew állt az öregember elé-Állj félre Féregfark, hadd köszöntsem illő módón a vendégünket! AVADA KEDAVRA!-Egy zöld villanás, és a sípoló fülemet a hangos bemondó hozta helyre:

-Kedves utasaink! A repülőút nemsokára véget ér. Kérem készüljenek a leszállásra.

Mi volt ez megint? Meg kéne idéznem Leót de itt nem tudom. Ha Voldemort akar valamit Harryvel, nem lesz elég a védekezés. Idén meg kell tanulnom támadni!

Leszálltam a repülőről, és a reptéren már ott vártak rám barátaim:

-Bridgette!-Ugrott a nyakamba szokás szerint Hermione

-Jó újra látni!-öleltem meg Harryt,

-Szia!-és Ront is.

Nem tétováztunk, indultunk is egy nagy füves dombra, amin egy régi, rossz bakancs pihent. Körbeálltuk, mindenki megfogta, majd Mr.Weasley visszaszámolt:

-1...2...3, Rajta!-Felemelkedtünk, és körbe körbe forogtunk, egyre gyorsabban és megállás nélkül-Engedjétek el!-Mondta Ron apja, mire mindenki elengedte a régi cipőt, és lezuhantunk. Én egy szépen kivitelezett tigris bukfencben érkeztem, amit nem lehetett elmondani Ronról, Harryről és Hermiónéről, akik hátast dobtak, a zsupsz kulcs miatt. Én már gyakoroltam, többször is meglátogattuk így a nagyit (az apám előtti táltost).

-Gyerekek, köszöntlek titeket a Kviddics Világ Kupán!-Mr.Weasley ez után egy kicsike sátorhoz vezetett minket, ami egy álcázott tágító bűbájnak köszönhetően, belülről baromi nagy volt.

A meccset a legfelső szintről néztük. Bár belefáradtunk a lépcsőzésbe, amit Ron már megelégelt:

-Te jó ég apa! Milyen magasan ülünk?

-Fogalmazzunk úgy, ha esni fog, ti tudjátok meg legelőbb!-Lucius Malfoy! A legirritálóbb évfolyam társam apja.

-Mi viszont a díszpáholyban ülünk!-Szólalt meg az imént említett évfolyamtársam, azaz az "irritáló tényező"-Cornelius Caramel miniszter úr meghívott vendégei vagyunk!

-Ne dicsekedj Draco! Ezek még arra se méltóak!-Mondta az apja, amit nem bírtam tovább

-Csak nem gondolja magát emiatt külömbnek?

-És ha igen?-válaszolt Lucius Malfoy, amit egy-két megvető pillantás követett az én szememből is.

-Elpuhultál Wood! Ennél sokkal jobb beszólásaid is vannak!-Törte meg a csöndet a fiatalabb Malfoy

-Ó ez csak nem egy bók volt?-Szólalt fel Harry mögülem amit egy szép könyökös követett a gyomorszájába kimérve.

-Kuss Harry!-Mondtam barátomnak majd Malfoyhoz fordultam-Attól hogy tavaly megtaláltad a könyvem, még mindig gyűlöllek!

-Az érzés kölcsönös!

-Reméltem!-Ha Harry nem húz magával, a többiek után, képes lettem volna leugrani, a 2-3 méterrel alattunk húzódó fa folyosóra, és az előbbi szépen kivitelezett könyökösöm Malfoy arcában megismételni.

Megnéztük a meccset, és utána buliztunk a sátorban, ám a nagy sikoltozások hallatára, leesett hogy nem az írek jöttek bele nagyon a győzelmi ünnepbe...Megtámadtak!

Elkezdtünk menekülni. Én Ginnyvel és az ikrekkel mentem a kiutat keresve, Ron pedig Hermioneval, viszont Harry elkeveredett tőlük. Utána mentem volna segíteni neki, de Fred és George lefogott. Menekültünk a zsupszkulcs felé, amikor hirtelen, elájultam...