Az Elfeledett Erők... 2.rész - Látomások

2023 - 8. fejezet - Bocsánatkérések

A szoba üres volt, amikor beléptem. Becsaptam magam után az ajtót és kipakoltam a könyveimet a táskámból. Egyszerűen legórtam őket az éjjeliszekrényemre, de olyan hanyag módon, hogy a tankönyvek egyből lepotyogtak a padlóra. Általában ilyenkor szoktam bepakolni a másnapi felszerelést, de most ezzel egyáltalán nem foglalkoztam, ledobtam a táskámat a földre, valahova a könyvkupac környékére. Ezután elkezdtem lefejteni magamról az egyenruhát. Magamra húztam egy farmert és egy egyszerű pólót és ledobtam magam az ágyra. Mindezt rideg dermedtséggel tettem. Még mindig kísértett az első sötét varázslatok kivédése óra, és az azon bemutatott átok. Avada Kedavra... Olyan sokszor álmodtam már róla és végre tudom is, hogy mi az. Felvettem a vállamra a taláromat és mély zsebébe dugtam a Táltosnaplót, de az ajtó kicsapódott mielőtt kinyithattam volna: Hermione lépett be.

- Szia! Miért nem jöttél vacsorázni? – Nem válaszoltam, helyette nagyívű manőverbe kezdtem, hogy megkerüljem szobatársamat, de egy ügyes lépéssel utamat állta. – Látom, hogy baj van. Látomásod volt a gyilkos átoknál, igaz? – Aprót bólintottam. – Neville a Cruciatus-átoknál lett rosszul.

- Ténylég? – Kérdeztem vissza erőtlenül.

- Igen. Mordon elbeszélgetett vele és már egy fokkal jobban érzi magát. Lehet, hogy neked is kéne beszélni valakivel. Én határozottan nem javasolnám Mordont, de talán Dumbledore segíthetne.

- Szó sem lehet róla. Nem fogok ilyenekről fecsegni Dumbledorenak.

- Akkor ne vele beszélj, hanem Harryvel. Ő biztosan megért, őt is nagyon érzékenyen érintette a dolog, de sajnos van egy olyan érzésem, hogy lelkitámaszt csak akkor kaphatsz, ha előtte segítesz nekik a jóslástan háziban.

- De én fel akartam menni Maxwell tornyába.

- Most? Bridgette, most semmiképpen nem tenne jót, ha egyedül lennél.

- Ezen meditálnom kéne. És nem leszek egyedül, ott lesz velem Leó.

- Az a lélekállatod, igaz?

- Mondhatjuk így is. Ő majd segíteni fog.

- Szerintem ezt nem egy képzeletbeli ragyogó oroszlánnal kéne megvitatnod, hanem az unokatestvéreddel, aki ugyanezen megy keresztül, és... tudod.... elő ember.

- Szerintem meg a legősibb varázserőből származó különleges védőszellemmel, aki talán tudja is, hogy mi történik velem.

- De hát tudjuk mi történt veled, Bridg.

- Valóban Hermione? Na hallgatlak! Mondd, mi történik velem?

- A gyilkos átokhoz rengeteg traumád kötődik. És most nem csak arról beszélek... amikor a sebhelyet szerezted. Folyamatosan látomásaid vannak róla, és a való életben is átélni, nyilván felbolygatott mindent. Ezért ért ilyen érzékenyen, amikor megláttad. Nem tudom mit láttál a látomásban, de biztosan felzaklatott. Ez totál természetes.

- Láttam... - A hangom megbicsaklott, képtelen voltam kimondani, hogy a látomásban benne volt az anyukám is. – Láttam...

- Nem kell kimondanod. Nem tudom, hogy milyen érzés lehet ilyen látomásokat látni, de...

- Olyan volt, mintha az átok felemésztett volna. Mintha hirtelen máshol találtam volna magam. Rettegsz, mert olyan gyorsan történik, hogy fel sem tudod fogni mi történik. Olyan volt, mint egy rossz álom.