Péntek reggelre az összes fáradtságom eltűnt, hisz október harmincadika volt. A nagyterem ünnepi díszbe öltözött, falain öt hatalmas selyemzászló függött – egy piros, közepén a Griffendél címerállatával, az oroszlánnal, egy kék a Hollóhát sasával, egy sárga a Hugrabugot jelképező fekete borzzal és egy zöld, amire a Mardekár ezüst kígyóját hímezték. Az ötödik, egyben legnagyobb zászlót, mely a tanári asztal mögötti falon lógott, a Roxfort címere díszítette.
A Griffendél asztalánál Fred és George szomszédságába ültünk le, akik összedugott fejjel beszélgettek.
- Persze, tök ciki. – Mondta kedveszegetten George. – De ha nem hajlandó beszélni velünk, muszáj lesz levélben megírnunk neki. Majd a kezébe nyomjuk, nem bujkálhat előlünk a végtelenségig.
- Ki bujkál előletek? – Kérdezte Ron, miközben leült az ikrek mellé.
- Te például bujkálhatnál. – Felelte mogorván Fred. - Nagy szívességet tennél vele.
- Van már valami ötletetek a Tusával kapcsolatban? – Érdeklődött Harry. – Kitaláltátok, hogyan nevezhetnétek be? – George csüggedten rázta a fejét.
- Megkérdeztem McGalagonytól, hogyan választják ki a bajnokokat, de nem árulta el.
- Vajon milyen próbák lesznek a tusán? – Morfondírozott Ron. – Szerintem nekünk is lenne esélyünk, Harry, hisz annyi veszélyes dolgot csináltunk már.
- De nem zsűri előtt. – Vetette ellen Fred. – McGalagony azt mondta, a bajnokokat aszerint pontozzák, milyen szépen oldják meg a feladatot.
- Kikből áll a zsűri? – Kérdezte Harry.
- A résztvevő iskolák igazgatói mindig benne vannak. – Felelte jól értesülten Hermione. – Az 1792-es tusán mindhárman meg is sérültek. Ez mind benne van A Roxfort történetében! Habár igaz, hogy az a könyv nem valami megbízható forrás. Jobban illene hozzá A Roxfort cenzúrázott története cím, vagy lehetne, mondjuk Erősen elfogult és a kínosabb részleteket mellőző beszámoló a Roxfort történetéről.
- Miről beszélsz? – Értetlenkedett Ron.
- A házimanókról! – Felelte emelt hangon Hermione. – Több mint ezer oldalas az a könyv, de egyetlen sort sem ír arról, hogy mi itt mindannyian bűnrészesek vagyunk száz rabszolga kizsákmányolásában!
- Figyelj, Hermione, voltál te már lent a konyhában? – Kérdezte George.
- Hát mi voltunk. – Folytatta Fred. – Egy csomószor voltunk, kaját szerezni. Láttuk a manókat, és képzeld: jól érzik magukat! Úgy gondolják, hogy nekik van a legjobb munkájuk a világon.
Hermionenek nem volt lehetősége visszavágni, mert mindenki figyelmét elvonták a baglyok, amik hangos huhogással megérkeztek a napi postával, köztük ott volt Hedvig is. Egymásra néztünk Harryvel, majd kinyitotta a levelet, és úgy tartotta kettőnk elé, hogy én is el tudjam olvasni.
YOU ARE READING
Az Elfeledett Erők... 2.rész - Látomások
FanfictionA legenda egészen Árpád idejéig nyúlik vissza. A Táltosok olyan mágusok voltak, akik különleges ősi magyar erővel bírtak. Ahogy telt az idő, az emberek félni kezdtek az erejüktől, vadászni kezdtek rájuk. Ma már csak kettő maradt, apám és én. A becs...