Az Elfeledett Erők... 2.rész - Látomások

14.fejezet-A meccs

Nem is értettem mi történik. Csak azt vettem észre, hogy Malfoy szája az enyémhez ér. Megcsókolt...

-Draco!-Lucius Malfoy szólalt fel az ajtóban, mire a fiú elhúzódott tőlem és felállt, én meg jobb dolgom híján, lesütött szemmel fordultam el tőle.-Ez meg mi volt?

-Apa! Te meg mit keresel itt?

-Dehát ez egy félvér! Egy mocskos magyar, Grifendéles!

-Még egyszer sértegetni meri a hazámat én...-kitört belőlem a szó, de az idősebb Malfoy félbeszakított:

-Akkor mi lesz? Ms.Wood. Mit is keres kegyed egy Mardekáros szobában?

-Erről kérdezze a fiát. Mr.Malfoy. Én ki vagyok kötözve.

-Draco?-vonta kérdőre fiát a férfi.

-Flint mondta, hogy vonjuk ki a forgalomból egy kis időre, hogy ne tudjon játszani a holnapi meccsen.

-Ügyes terv...

-És maga? Mit keres itt?-fikarcnyi tisztelet se bújt a szavaimba az idősebbel szemben.

-Én a fiam meccsét jöttem megnézni. Nagyon sajnálatos hogy nem láthatom kegyedet játszani, sokat hallottam a trükkjeiről. Én akkor tovább nem is zavarok. De Draco, beszélhetnék veled?-Ki mentek a szobából és beszélgettek. Be hallottam néhány kemény mondatot az apja szájából:-Ő nem való neked! Egy sokkal rangosabb lányt szánok neked!

-De apa!

-Elég! Játszadozz vele amíg szeretnél, aztán dobd el, mint egy rongyot. Halgass rám, az ilyen lányok ráakaszkodnak a pénzedre, és élősködnek rajtad!-Draco visszajött. Leült mellém. Mindketten a plafont néztük egy idejig, mire megszólalt:

-Szóval, hol tartottunk?-Szembe fordult velem, a kezét a derekamra tette, a fejét pedig az enyémhez közelítette.

-Hagyj békén!-Elhúzódtam a fiútól

-Most mi a baj?

-Ez komoly? Mi volt ez?

-Kissebb összetűzés apámmal...

-Nem! Az az előtti. Megcsókoltál.

-Megcsókoltalak.

-Miért?

-Nem tudom.

-Nem tudod?

-Nem!

-Inkább hozzám se szólj! Holnap elengedsz, és örökké szét válnak útjaink! Oké?

-Jó!-felállt és kiviharzott a szobából.-Tiszta hülye vagyok...-Az utolsó szavait suttogva mondta, remélve hogy nem hallom

-Egyetértek!-kiabáltam utána.

Teltek az órák. Szépen lassan elaludtam. Majd álmodtam:

Apró képeket látok. A Csontvázas szobor, a repülős álmomból, egy temetőhöz tartozik. Középen egy nagy üst áll. Cedric meghal. És...És...Voldemort visszanyeri eredeti állapotát. Harry és Voldemort harcolnak, de Harry nem bír vele.

Ekkor felébredtem. Reggel van. Sehol senki. Ránéztem az órára. Mit reggel! Dél! Apró képek suhannak át az agyamon, ahogy a tanárok kérdezik hol vagyok. A csapat aggódik. Ez így nem mehet tovább...

Egy óra van. Malfoy jött be a nappal is sötét szobába:

-Mindenki téged keres!

-Ugye tudod hogy nem ússzátok meg! Elmondom Dumbledore-nak és akár ki is csaphatnak!

-Álmodozz csak! Szerinted nem fogunk gondoskodni arról hogy ne emlékezz semmire az elműlt pár napból? Na én mentem a meccsre! Már előre gratulálhatsz is a győzelemhez!

-Ne légy te abban olyan biztos!

-De az vagyok! Végülis, kés nincs a közelben,-Tett le egy kis bicskát az éjjeli szekrényére- az ágyat pedig nem hiszem hogy megtudod emelni.-Mintha ötleteket adna...-Meg mellesleg, azt sem tudod hol van a seprűd.-Levette sima talárját, és ingét, és kinyitotta a szekrény ajtót ami a seprűmet rejtette. Szegényt itt piszkafázom amikor tök ki van gyúrva...Mit szegény? Én most megsajnáltam? Mi van velem? Átöltözött kviddics talárba és az ajtóból visszanézett-Sok sikert!-Kacsintott egyet, és elment. Na most ez vagy nagyon hülye, vagy tényleg segít nekem.

Nem túl sok koncentráció kellett ahhoz hogy a varázsigével megemeljem a baldachinos ágyat, de így is elment minimum a meccs fele. A bicskával könnyedén vágtam el a kötelet a csuklómon, kikaptam a seprűm, és kiszaladtam a zöld rémálomból.

Felpattantam a seprűmre, és hasítottam a kviddics pálya felé. Az öltözőt, és a pályát összekötő folyosóra repültem, ahol Mcgalagony járkál fel alá az idegességtől.

-Wood? Hol volt eddig?

-Én...

-Nem érdekel, majd később elmeséli, most irány a pálya!

Berepültem a pályára ahol hatalmas üdvrivalgással fogadtak. A meccset megnyertük. A későbbi utóbulin hősként ünnepeltek...

-De hol voltál eddig?-Kérdezték a Weasley ikrek, Harry, Ron és Hermione társaságában a rajtunk kívül üres klubhelységben

-Hosszú story....

-Nekünk meg sok az időnk!

-Hát jó...A Mardekárosok tartottak fogva...Azt hiszik nélkülem nem tudtok nyerni!

-Tényleg?

-És mi volt?

-Hol tartottak?-felváltva kérdezték a furcsábbnál furcsább kérdéseket.

-Nem volt semmi különös...-próbáltam elterelni a témát nehogy szóba kerüljön a Malfoyos dolog.

-Na! Nekünk elmondhatod!-ismét Fred és George szólalt fel. Még kb negyed óráig nyaggattak mire kiböktem:

-Jólvan na! Malfoy megcsókolt!

-Mi?!?-szinte egyszerre hangzott fel a kérdés, amire nem akartam válaszolni.