Az Elfeledett Erők... 2.rész - Látomások

2023 - 22. fejezet - Ringatózó hajó

A parkban tündérfények pislogtak, a bejárati lépcső lábánál buja bokrok erdejében testes kőszobrok és csobogó szökőkutak bújtak meg. Hermione és Victor elindultak a zegzugos ösvények felé, hogy a lány kiszellőztethesse a fejét, mi, többiek pedig a Fekete tó felé mentünk. Én magabiztosan Alexeibe karoltam, valójában csak kapaszkodni próbáltam a gödrös domboldalon. Előttünk Iwan és partnere, Alenina vezettek minket, tisztes távolságban egymástól, közben a saját nyelvükön beszélgettek egymáshoz.

Amikor odaértünk, Alenina felkiáltott a hajóra, mire egy durmstrangos fiú dugta ki a fejét a korlát mögül, majd egy pálcaintéssel később egy palánk röppent a stég és a hajó közé. Óvatos léptekkel másztunk át a fedélzetre. Ott főleg padok foglaltak helyet, némelyiken ült egynéhány durmstrangos és pár roxfortos diák is, előbbiek közül többen cigarettát szívtak. A fedélzetről levezető lépcsősort céloztuk meg, ami egy étkezőbe vezetett, ez a helyiség most színtiszta káosz volt. Egy lemezlejátszóból orosz dal szólt, az asztalok szét voltak húzva, néhányan táncoltak, de a legtöbben az asztalok tetején ültek, beszélgettek és iszogattak. Főleg a durmstrangosok partnerei, barátai voltak ott a roxfortosok közül, legtöbben mardekárosok és hollóhátasok, beauxbatonsost viszont egyáltalán nem láttam. Alexei átvezetett egy folyosóra és közben mindenről elmondta, hogy micsoda:

- Azok ajtók vezetnek szobáinkba. Fürdőszoba van hátul, közös. A másik oldal ugyanilyen, van még több szoba. Emelettel lejjebb van nagy tanterem, ott van sok kanapé és érdekes varázstárgy. Ott van még Karkarov szobája és saját fürdő. Most is ott szunyókál. Én viszont most visz téged egy sokkal érdekesebb helyre.

A folyosó végén az ajtó kitárult, odabentről gőzfelhő ereszkedett a lábunk elé és simogató melegség áradt ki. A helyiség hosszú volt és keskeny, három kisebb, köralakú, a padlóba mélyedő forróvizű medence sorakozott egymás mögött, mellettük csak egy keskeny folyosónyi hellyel, hogy közlekedni lehessen közöttük.

- Nahát! – Sóhajtottam csodálkozva

- Bridgette, ezt mi hívjuk olvasztó. – Jelentette ki Alexei. – Nálunk iskolában van több ilyen, hidegebb napokon esik jól, hogy van. Mondtad ma, hogy szeret víz és úszni. Ebben nem nagyon tud úszni, de végül is... víz!

- Ez elképesztő! De miért nincs itt senki rajtunk kívül?

- Gondolom vannak még bálon, vagy parkban, vagy vedelnek egyik szobában.

- Ti tényleg ennyire sokat isztok? Azt hittem ez csak sztereotípia.

- Sztereotípiák néha igaz. De ránk már hatása semmi, kéne innom egy kondér varangy vodkát, hogy én elszédülni. Hidegebb napokon az is esik jól, hogy van, amikor a hó ellepi az egész kastélyt.

- Van, hogy a hó befedi a kastélyt?

- Van néha. Ablakok sötétek, mi csak tudjuk, hogy van e nappal vagy éjszaka, hogy tanárok ébresztenek. De neked nem kell inni, mi nem erőltet. Persze kóstolhat, ha akar, de nem muszáj.

- Akkor lehet, hogy én kihagynám.

- Rendben, Bridgette. Akkor iszom én sem.

- Ez rendes tőled.

- Merüljünk végre! – Kiáltotta Iwan. – Bridgette, külön öltöző nincs, de Alenina elkísér a szobájába és ad neked fürdőruhát is. Mi is átöltözünk, aztán itt találkozunk!