Az Elfeledett Erők... 2.rész - Látomások

2023 - 26. fejezet - Habfürdő a holdfényben

A következő reggel Harryvel elkezdtük tervezni, hogy mikor és hogyan közelítjük meg a prefektusi fürdőt. Harry megkért, hogy tartsak vele, így az első lépés az volt, hogy mindketten szereztünk fürdőruhát: én a ládám mélyéről előtúrtam a régi úszódresszemet, Harry pedig kölcsön kért valakitől egy fürdőnadrágot. Elhatároztuk azt is, hogy mivel nem tudhatjuk, mennyi ideig tart megfejteni a tojás titkát és mivel egyikünk sem prefektus, így éjjel surranunk majd be.

Csütörtök este érkezett el a tökéletes alkalom. Vetettünk egy utolsó pillantást a Tekergők térképére, kijelöltük a legkihaltabb útvonalat a prefektusi fürdő felé, majd Harry magára öltötte a láthatatlanná tévő köpenyt, én pedig a Táltosálcát. Hogy véletlenül ne hagyjuk el egymást, én mentem Harry mögött és az egyik kezemet folyamatosan a hátára tapasztottam. Meglehetősen lassan haladtunk így, de gond nélkül sikerült megtenni az utat Balgatag Borisz szobrához.

- Pacsuli. – Mormolta Harry a jelszót.

Az ajtó nyikorogva kinyílt. Besurrantunk, gyorsan becsuktuk az ajtót, majd mindketten leöltöttük a láthatatlanságot.

- Na egy ilyen fürdőszobáért megérné prefektusnak lenni. – Mondta Harry.

És igaza is volt. A helyiségben, amelyet gyertyákkal teli, gyönyörű csillár világított meg, minden fehér márványból készült, a közepén elhelyezkedő, padlóba süllyesztett, téglalap alakú medence is. A medencét vagy száz arany csap vette körül, azok mindegyikét más-más színű ékkő díszítette. Az ablakokat hosszú, fehér vászonfüggöny takarta, az egyik sarokba pedig gondos kezek egy halom bolyhos, fehér fürdőlepedőt készítettek ki. A falon lógó magányos, aranykeretes festmény egy sziklán fekvő szőke hableányt ábrázolt. A sellő az igazak álmát aludta, s ahogy szuszogott, meg- meglibbent arcába lógó haja.

- Ez végig itt volt? – Kérdeztem ámultan. – Ebben akár úszni is lehet!

- Bár nem tűnik túl mélynek.

Egymásra néztünk és némán egyetértettünk: irány a víz!

Harry térdelve nyúlt el az aranycsapokhoz és megnyitogatott párat. Nyomban kiderült, miért van olyan sok csap a medence körül, mindegyikből más és más fajta habfürdővel vegyített víz folyt. Volt olyan csap, amelyik futball labda méretű, rózsaszín és kék buborékokat fújt, egy másikból hófehér hab tört elő, egy harmadik pedig átható illatú, bíborpiros felhőket eregetett, melyek lustán elterültek a víz tetején. Harry próbaképpen még jó néhány csapot kinyitott, majd mikor a medence már tele volt forró vízzel, habbal és buborékokkal, elzárta az összeset. Kibújtunk a hálóköntösből és pizsamából, alatta ott volt a már korábban felvett fürdőruha.

A medence nem volt mély, nagyjából csak annyira, mint a durmstrangosok olvasztója. Pár percig csak élveztük a forró vizet, játszottunk a méteres buborékokkal és a sejtelmes, vörös gőzzel. Amikor meguntuk, leültünk a medence szélén kialakított székekre. Harry kinyúlt a medence partjára, csöpögő kezével megfogta a tojást, és nézegetni kezdte.

- Tényleg, én még nem is hallottam, hogy mi jön ki a tojásból! – Jelentettem ki. – Hermione mondta, hogy fülsüketítő, de ennyire?

- A helyedben befognám a fülem. – Utasított Harry, de bátran álltam a kihívás elé.

Ahogy kinyitotta, panaszos visítás hangzott fel, és nagy, zengő dobozzá változtatta a márványfalú helyiséget. Harry újra becsukta a tojást és abban a pillanatban értelmet nyert:

- Ezt a visítást hallottam a látomásomban! – Úgy felpattantam, mintha égetett volna az ülőke, a kezembe fogtam a tojás és nézegetni kezdtem.