Még a nap se kelt fel, amikor a tábort elkezdték lebontani. Alig egy órán belül úgy elpakoltak, mintha nem is lett volna ott semmi. Egyhamar már ugyanazt a harmatos füvet tapostuk, amit tegnap ilyenkor, csak most visszafelé. Mrs.Weasley, a ház előtt várt ránk, és amint meglátta, hogy közeledünk, papucsban futott felénk. Úgy nézett ki, mint aki az egész éjjelt végig virrasztotta. Valószínűleg ez így is történt. A konyhában letelepedve a Weasley klán idősebb tagjai elkezdték az esetről írt újságcikket boncolgatni. Harry egyre csak a padlót bámulta. Egyszer felpillantott és szemkontaktust talált velem. Úszkálni kezdtek körülöttünk a színes csíkok, és meghallottam Harry hangját.
- El kéne nekik mondani, hogy fájt a sebhelyünk. – Összeráncoltam a szemöldököm, hisz Harry szája tökéletesen zárt helyzetben volt. Mégis mintha a szavakat a fülembe suttogta volna. – Ronnak és Hermionének. Mondjuk el! – Harry mintha tudta volna, hogy hallom őt. Aprót bólintottam, és böktem a fejemmel a lépcső felé. Ezután Harry már valóban, fennhangon megszólalt: - Ron, felmennék a szobádba lerakni a holmimat. Nem gond?
- Dehogyis. – Vágta rá Ron. – Én is felmegyek. Lányok?
- Menjünk. – Bólintott Hermione, azzal mind a négyen felálltunk, átvonultunk a konyhából Ron szobájába.
- Ki vele, mi a gond? – Bökte ki Ron. – Látszik rajtatok, hogy valami nincs rendben.
- Van valami, amit eddig nem mondtunk el nektek. – Kezdett bele Harry. – Szombat hajnalban mindketten arra ébredtünk, hogy fáj a sebhelyünk.
Ron és Hermione pontosan úgy reagáltak, ahogy azt elképzeltük. Hermione rémülten felsikkantott, aztán egy lélegzettel felsorolt vagy tíz embert, aki esetleg segíthet nekünk, Dumbledoretól Madam Pomfrey-ig. Ron egyszerűen csak megdöbbent.
- De hát... Tudodki most nem lehetett a közelben. – Értetlenkedett Ron.
- Nem. De álmodtunk róla. – Jelentettem ki. – Mindketten ugyanazt. Tudjukki és Pettigrew tervezgették, hogy megölnek...
- Valakit. Meg akartak ölni valakit. – Harry a szavamba vágott, és vetett egy gyors pillantást Hermionére. Valószínűleg nem akarta, hogy a lány még jobban megijedjen.
- Csak egy rossz álom volt. – Rántotta meg a vállát Ron.
- Nem tudom... - Elmélkedett Harry. – Most már nem tudom, hogy csak álom volt-e. Főleg azok után, hogy felfedeztük ezt a Kapcsolatot. – Így neveztük az elménk közötti köteléket. Bár Ron és Hermione tudott a létezéséről, azt nem vallottuk be teljes mértékben, hogy mennyire megszállottan próbáltuk megfejteni a működését. – Mi van, ha végre kétirányúvá vált? Ha ez nem is álom, hanem Bridgette egyik látomása? Megfájdultak a sebhelyek, aztán három napra rá felvonultak a halálfalók.
- Te álmodtál tegnap este a támadásról? – Kérdeztem.
- Te igen? – Döbbent meg Harry.
- Igen. Megálmodtam, hogy baj van. Szóval, ha te nem láttad, a Kapcsolat továbbra is egyirányú. De ha nem is látomás volt, attól még jelenthet valamit.
- Azt jelenti, hogy paranoiások vagytok. – Vágta oda Ron.
- Ben elmondta: az álmokat komolyan kell venni. És arra emlékeztek, amit tavaly év végén Trelawney mondott?
- Jaj, Harry, amit az a szélhámos nőszemély mond, annak az ellenkezője se igaz. – Legyintett Hermione.
- Ti nem hallottátok hogyan mondta. Teljesen transzban volt, mintha megszállták volna. – Erősködött Harry.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Az Elfeledett Erők... 2.rész - Látomások
Hayran KurguA legenda egészen Árpád idejéig nyúlik vissza. A Táltosok olyan mágusok voltak, akik különleges ősi magyar erővel bírtak. Ahogy telt az idő, az emberek félni kezdtek az erejüktől, vadászni kezdtek rájuk. Ma már csak kettő maradt, apám és én. A becs...
