Az Elfeledett Erők... 2.rész - Látomások

16.fejezet-A felismerés...

"Kivertem a kezéből a pálcát, és egy pörgőrúgás szerű mozdulattal orrba rúgtam, majd meghátráltam." Voldemort felállt és a rám támadni készülő halálfalókat nyugalomra intette:

-Ki vagy te?

-A nevem Erdei Boglárka.

-Erdei azt mondod...?-Elgondolkodott kicsit-Az apád csak nem Erdei Bence?

-De igen!-büszkén vállaltam származásom, ám a halálfalók és vezetőjük jóízűen nevetett

-Az a tökfilkó aki azt hitte ősi versikékkel fog legyőzni? Csak nem te is azzal fogsz megpróbálkozni?-A nagyúr gúnyos mosolyából lassan értem miért hagytuk el az országot annak idején.

-Megy az nekem versike nélkül is!-Kicsit felhúztam magam és elkezdtem dobálni a támadó átkaimat felé, ám mindet kivédte. A halál falók nevetnek, én pedig megnyugodtam picit. A nagyúr csak áll és nevet.

-Komolyan azt hitted le tudsz győzni? Oly sok éve volt hogy találkoztam apáddal, én már vissza nyertem eredeti formám, de te nem vagy elég erős a küzdelemre, apád meg már túl gyenge! Átadta az erőt mi? Egy ilyen taknyosnak? Őt is elkergettem, téged is el foglak! -A szemembe nézett. Egy kiskanálban is több érzést látnék mint benne. Heves lélegzet vételeim mellett nem is tudtam mit mondjak. A szemét a jobb csuklómon lévő kötésre szegezte, és ekkor látomásom támadt:

A múlt...Ő is látja amit én...Egy zöld villanás...Már mindent értek.

-Már tudja ki vagyok igaz?-Intett a pálcájával és a géz lerepült a kezemről, fényt derítve ezzel a nagyúrnak a sebemre.

-nem! Ez nem lehet! Teeee! Te vagy az oka mindennek! Nem! Nem! NEM!

-De! Igen. Végig tudta. Tudta hogy mit tettem. Hogy nem Lily Potter volt az...

-Halgass!!-Felém repült a gyilkos átok szikrája, hát én is támadtam. A zöld és a kék fény csík összeért. Ekkor újabb látomásom támadt:

Harryt Mordon professzor vonszolja egy sötét szobába:

-A kupa zsupszkulcs volt. Valaki megbűvölte.

-Ő milyen volt?-Vágott a professzor úr Harry szavába-Milyen volt a nagyúr?

Baj van. Éreztem Harry Hevesen verő szívét. Nem maradhatok.

Felugrottam, és a labirintus bejáratánál kötöttem ki. Azonnal összerogytam. Segítségemre Dumbledore professzor sietett.

-Ms.Wood!

-Igazgató úr! Harry...Veszélyben...Mordon tanár úrral!-lihegtem, alig bírtam beszélni. .Nem csak a csuklómban, de az egész testemben éreztem a mérhetetlen nagy fájdalmat

-Megyünk!

Az igazgató, Pitonal és McGalagony professzoral sietett az új tanár szobájába. Én pihentem. A sebemet eltakartam. Ron és Hermione segített megnyugodni.

***

-Nem rég, iskolánkat szörnyű veszteség érte. Cedric Diggoryval elment közülünk egy példás szorgalmú diák, egy talpig becsületes ember, és ami a legfájóbb, egy hűséges, odaadó barát.-Dumbledore professzor, az összegyűlt roxfortos és külföldi diákok csendjében beszél, arról, hogy Cedricet Voldemort ölte meg, és hogy ezért olyan fontosak az idén kötött barátságok. Dumbledore beszéde után készen éreztem magam hogy elmondjam Harrynek mi volt a látomásomban a temetőben. Hogy mit jelent a sebem, és hogy ki vagyok én valójában.