Villámcsapásként virradt fel november huszonnegyedike reggele. Hermione rettentő korán keltett fel minket és egyre csak hadarta a maga szövegét a biztonsági előírásokról, hogy miért kell elmaradnia a délutáni óráknak. A klubhelységben vártuk meg Harryt, hogy testőrként szolgálhassunk, nehogy egyedül kelljen átvonulnia az izgatott diákseregen. Harry monoton kifejezéssel csatlakozott hozzánk, jóformán egyetlen szót sem szólt egész nap. Érezni lehetett rajta, hogy mennyire szörnyen ideges. Az órák eseménymentesen röppentek el, majd egyik pillanatban felbukkant McGalagony.
- Jöjjön, Potter... Odalent már várják a bajnokokat. Fel kell készülniük a próbára.
- Kéz- és lábtörést, Harry! – Súgta oda neki Hermione. – Menni fog, meglátod!
Azzal Harry követte McGalagonyt, ki a nagyteremből.
- Bridg, menj utánuk! – Mondta Hermione, amint hallótávolságon kívül értek.
- Micsoda?
- Jól hallod. Vedd fel az álcád és kövesd Harryt. Kísérd el a bajnokokhoz, próbáld megnyugtatni.
Hermione arcán csillogott a keserédettség, ahogy összecsap benne a szabályok megszegése és az, hogy mi szolgálja Harry érdekeit. Egy pillanat erejére se haboztam, felálltam az asztaltól, elbújtam a márványlépcső takarásában és felöltöttem az álcám, majd Harry után szaladtam. Félúton jártak Hagrid kunyhója felé, amikor utolértem őket. McGalagony majdnem olyan aggodalmas arcot vágott, mint Hermione, majd egyszer csak Harry vállára tette a kezét.
- Próbálja megőrizni a nyugalmát. – Mondta. – Nem szabad pánikba esnie. Diplomás varázslók lesznek maguk körül... Rögtön közbe lépnek, ha valami komoly baj fenyegetné magukat. Nem kell hősködnie, senki nem vár csodákat magától... Jól érzi magát, Potter?
- Igen. Minden rendben.
McGalagony és Harry megkerülték a Tiltott Rengeteget, majd a sárkánykifutó mellett felállított sátor előtt megálltak.
- Ide kell bemennie. – Szólt McGalagony, kissé remegő hangon. – A sátorban fogja megvárni, amíg sorra kerül. Maga az első itt. Nemsokára idekísérem a többi bajnokot is, addig szedje össze magát. Mr. Bumfolt is nemsokára jön, ő fogja elmondani maguknak, hogy... hogy mi a feladatuk. Sok sikert.
- Köszönöm.
McGalagony a fák árnyékában nézte végig ahogy Harry bemegy a sátorba. Én kicsivel mögötte voltam ekkor, igyekeztem halkan megkerülni, nehogy észrevegyen, de ekkor megszólalt:
- Remélem maga az, Wood, akinek a talpa alatt recsegnek a falevelek. Ne öltse le az álcáját, jobb, ha senki nem látja meg itt. Ha maga az, kérem törjön ketté egy botot. – Követtem az utasításait, a halk reccsenés követően McGalagony megkönnyebbülten sóhajtott. – Helyes. Jobb, ha tudja, hogy én mondtam Grangernek, hogy küldje magát Potter után. Maga tud arról, ami rá vár ma, jól mondom? Ha igen a válasz, törjön el még egy botot. – Újabb reccsenés hangzott fel a kezeim közül. – Dumbledore professzor mondta, hogy maga és a mennydörgő valószínűleg össze fognak kapcsolódni. Talán még meg is értik egymást, ha jól sejti az igazgató úr. A mennydörgő a legvadabb mind közül, de maga talán meg tudja szelídíteni. Azt akartam kérni magától, hogy... Kísérje el Pottert a sorsolásra. Az arénába nem mehet be, azt nem kockáztathatjuk meg, hisz még nem elég gyakorlott, hogy biztosak legyünk abban, hogy az álcája kitart harc közben is. De, ami a sárkányok választását illeti... Kérem gondoskodjon arról, hogy Potter, a... megfelelő sárkányt húzza, ha érti, amire célzok. Maga nélkül Potternek mindegy melyik sárkány perzseli meg, amíg az őrvarázslók közbe nem lépnek. Tudja mi a dolga, ha megértette... - Még egyszer kettétörtem egy botocskát. – Helyes Wood. Tegye a dolgát, aztán menjen fel a lelátóra, hogy ne adjunk okot gyanúra, Granger foglal magának helyet.
YOU ARE READING
Az Elfeledett Erők... 2.rész - Látomások
FanfictionA legenda egészen Árpád idejéig nyúlik vissza. A Táltosok olyan mágusok voltak, akik különleges ősi magyar erővel bírtak. Ahogy telt az idő, az emberek félni kezdtek az erejüktől, vadászni kezdtek rájuk. Ma már csak kettő maradt, apám és én. A becs...