Az Elfeledett Erők... 2.rész - Látomások

17.fejezet-Az a Halloween-i éjszaka

-Harry! Beszélnünk kell!-Harry Ron és Hermione a klub helységben üldögélt este, amikor kiléptem a lányok hálókörletéből. Már legalább hajnali 1 van, senki sincs ébren. Rajtunk kívül nincs itt egy lélek se, csak a tűz.

-Mi az? Csak nincs valami baj?-kérdezte barátom.

-Nincs csak...Harry. El kell mesélnem valamit.-szembe ültem vele és lassan levettem a kötést a csuklómról, megmutatva végre az alatta lapuló sebet, a már évek óta kíváncsi barátaimnak.

-De hát ez...-Csak Potter jutott szóhoz. Már ahogy...Ron és Hermione csöndben ülnek mellettünk.

-Igen. Az.-Harry végig simította ujját a seben, ami pontosan úgy néz ki, mint ami a homlokán van. Ugyan az a vonalvezetés, ugyan az a méret, csak nekem a csuklómon foglal helyet gyermek korom óta a villám alakú seb, nem a fejemen.

-De hát...hogy?

-Had meséljem el mi történt akkor, régen, 13 éve. A te szüleid és az enyémek nagyon jó kapcsolatban álltak. Mi alapból Londonban laktunk, de akkor, Halloweenra, meglátogattunk titeket Godric's Hollowban. Aznap este, a szüleimnek sürgősen el kellett menniük valahova, így a te szüleid vigyáztak ránk. Be tettek minket egy kiságyba aludni, de akkor jött Voldemort. Anyukád minden eszközzel védett minket, de a nagyúr megölte. Ám amikor velünk próbálkozott, Lily Potter szeretetének ereje, hozzásegített hogy idő előtt megidézhessem a varázs pajzsom. Amikor Voldemort ránk küldte a gyilkos átkot, az visszapattant rá, megölve őt, és megsebesítve minket.

-Ez...Ez őrület.-Harry láthatólag nem tudja felfogni mi van.

-Az anyukád szeretete megvédett téged. Minket.

-Ezt...Ezt még fel kell fognom.

-Jah és még valami! Az anyukám Christine Evans. A te anyukád lány kori neve Lily Evans. Az anyáink testvérek voltak! Harry! Unokatestvérek vagyunk!-Látom túl sok ez egyszerre kell még neki egy kis idő...

***

-Orevuar Bridgette! Örúlök hogy megismerhettelek!

-Szia Fleur! Majd írj, és majd még találkozzunk!-Elbúcsúztam új barátnőmtől, majd felszállt a francia lányok hintója, és egy utolsó ágyú durrantással búcsúzik a Durmstrangosok hajója.

-Lesz nekünk valaha egy nyugis évünk a Roxfortban?

-Nem!-Ron kérdésére egyszerre válaszoltunk Harryvel és Hermioneval a nyilván valót.

-Szerintem sem. De hát sárkányokkal szép az élet!

Összepakoltunk, felültünk a vonatra, és már London felé tartunk. Olyan gyorsan elszaladtak az utolsó napok. Apropó a kviddics kupát megnyertük! És a házkupát is. Malfoyal a meccs óta nem beszéltem, és nem is akarok! Idén nem mentem Weasley-ékhez. Hermione szülei megkértek hogy idén menjek már hozzájuk. Jó volt, elmentünk moziba, plázába, és egy srác meghívott egy csokiturmixra, de nem fogadtam el.

Most csakis Voldemortra tudok gondolni. A repülőn ülve arra gondoltam milyen jó hogy végre vége van. Pedig még csak most kezdődött el minden...