Az Elfeledett Erők... 2.rész - Látomások

8.fejezet-Éles gyakorlás

Ekkor vízióm támadt:

Ismét a csontvázas szobor...amit a repülőn láttam. Az öreg ház aminek a lépcsőjén felfele tartok. A szoba, aminek nekem háttal fordított fotelében ül, az elhaló hangon beszélő Voldemort:

-Had nézzem meg újra!-A nagyúr mellett álló férfi felhúzta a bal karján fekete ingjét. A tetoválása, azt a kígyós koponyás motívumot ábrázolta amit a Világkupán láttam az égen-Ááá igen! Már nem kell sokáig várnom! Harry! Végre itt vagy!-Mondta Voldemort, mire Pettigrew állt elém-Állj félre féregfark! Had köszöntsem méltó képen a vendégünket!-A varázsigét már nem hallottam, csak a zöld villanást...

-Bridgette! Jól vagy?-Szólt közbe Hermione, az általában kék, ám most a zöld villanást tükröző smaragd színben pompázó szemembe nézve, ami szépen lassan visszanyerte eredeti árnyalatát. Tudni kell, hogy amikor alváson kívül látomásom támad, a külvilág lezáródik előttem. Csak azt hallom és látom amit a vízióban, és úgy viselkedek mintha megszálltak volna. Csak állok csendesen, a végtelenségbe meredve, amíg az elmém meg nem mutatja amit akart. Legalábbis nekem ezt mondták.-Egy újabb látomás?

-Igen!

-És? Mi volt?

-Nem tétovázhatok tovább. Tovább kell gyakorolnom, és keménybben! Kell egy rendes ellenfél! Milyen átkokat tudsz?

-Mi?

-Stupor, Captulatus...?

-Ja az megy!

-Akkor segíts!

-Mond mit tehetek?

-A könyv szerint, mindennek az alapja a varázspajzsom. Ez előnyünkre válik, mert a védekezés megvan. Már tudom varázsige nélkül megidézni, de nem tart sokáig a hatása. Úgymond kimerülök. Ha használok valami mást, pl támadást, a pajzs eltűnik, majd újra kell idézni. Ha harcolok, ahol több mindent is bevetek egyszerre, hasznosabb az átok térítés. Olyan mint a pajzs, de csak a reflexemre számíthatok, a kezemmel kell eltérítenem az átkokat. Először nézzük mire megyek a pajzzsal.-Egy malom körzés szerű kéz mozdulattal megidéztem a védő mezőmet, és szóltam Hermionenak hogy jöhetnek az átkok. A Stupport kivédte, és a Capitulatust is-Akkor a támadást!-Már ahhoz sem kell a varázsige, de élesben még nem próbáltam, csak vödrökön.-Mondj rám egy átkot! És ne kímélj!-utasítottam 'Mionét mire ő felemelte a pálcáját:

-Capitulatus!-Az első átok elől kitértem-Stuppor!-A második elől viszont nem tudtam elugrani, így hátrább repültem, ám lábra érkeztem-Capitulatus!-A harmadik átka szintén eltalált, és hátrább repültem, ám nem lábra érkeztem, hanem kifeküdtem a fa padlón.-Capitulátus!-Elég! Felugrottam, kinyújtottam a kezem, és egy világos kék fény csík szerűség lövelt ki a kezemből, Hermioneéből pedig zöld. A két fény sugár közép tájt összeért és hol Hermione felé, hol felém jött közelebb a találkozás pontja. Elkezdtem mondani a versikét, ami le volt írva a könyvbe:

-Szólítanak ősök, Zászlóim lobognak-A szemem és a csuklóm elkezdett világítani, a találkozás pedig egyre közelebb ért Hermione pálcájához, és az én oldalam egyre csak nőtt-Egy az út előttem-Egyre és egyre csak közeledett Hermionéhez a pont, láttam hogy alig bírja tartani a pálcát, amihez kis híján hozzáér az átkom sugara-A vérem hív magyarnak!-Mondtam ki a versike utolsó sorát. Ekkor a fénycsík ami a kezemből jött ki, szinte belerobbant Hermione pálcájába, és egy hatalmas kék villanást követően, a falhoz lökte barátnőmet.-Hermione! Jól vagy?-odamentem segíteni neki. Szerencsére nem történt semmi komoly. 

Az nap amikor felmentünk a szobánkba, egy pici zöld és ezüst csíkos papírba csomagolt kis dobozka fogadott az éjjeli szekrényemen. Kibontottam, és egy gyönyörű pici szív alakú medálos nyaklánc volt benne. Ugyan ilyen papírba volt csomagolva a tavalyi meglepetésem. A kutyus tolltartó. Vajon ugyanattól van? Vajon ki adja nekem ezeket az ajándékokat?