Az Elfeledett Erők... 2.rész - Látomások

2023 - 19. fejezet - Partnervadászat

Némelyik tanár feladta a kilátástalan küzdelmet és meg se próbálta munkára fogni a báli lázban égő társaságot. Flitwicknél szerdán egész órán játszottunk, míg a professzor Harryvel beszélgetett a mesteri begyűjtőbűbájról, amit Harry a tusa első próbáján bemutatott. Nem minden tanár volt azonban ilyen elnéző. Binns professzornak például esze ágában sem volt lemondani a lehetőségről, hogy további fejezeteket olvasson fel a koboldfelkelésekről szóló jegyzeteiből. Belenyúltam a táskámba, hogy elővegyem a Táltoskönyvem, hátha az megment az elalvástól, de más akadt a kezembe: Malfoy sálja. A fekete textil kellemes meleget árasztott, amint hozzáért a kezem, olyan érzésem támadt, mintha a klubhelység meleg kandallója mellett ülnék és nem Binns professzor az átlagnál is hidegebb és porosabb tantermében. Eszembe jutott a levél, ami Hermione említett, a nagy események közepette el is felejtettem, hogy azt mondta, a sál rojtjaira kötözve volt egy levél. Kibányásztam a táskám legmélyebb lomos zsebeiből: a fehér levél eltért annak a pergamennek a színétől, amit a varázslók általában használni szoktak. A boríték címzetlen volt, csak egy apró lyuk volt rajta, amin átfűzték a sál fonalát. Benne egy apró pergamenlapocska, egyetlen mondattal: „Eljössz velem a bálba?" Aláírás se volt, se semmi egyéb, de pontosan tudtam kitől van, és már arra is rájöttem, hogy miért reagált Malfoy úgy, ahogy, amikor visszaadtam a sálat.

McGalagony és Mordon is az utolsó óra utolsó percéig dolgoztattak, Piton pedig valószínűleg előbb lett volna hajlandó fiává fogadni Harryt, mint szabad foglalkozást engedni a diákoknak. Mi több, bejelentette, hogy holnap, a szünet előtti utolsó órán fogja ellenőrizni saját készítésű ellenmérgeik hatékonyságát.

- Micsoda egy szadista! – Fakadt ki Ron aznap este a Griffendél-torony klubhelyiségében. – Képes az utolsó napon vizsgáztatni minket! Tönkreteszi az egész hetünket.

- De te csak azért se szakadsz bele a tanulásba, nemde? – Jegyezte meg Hermione, aki eddig bájitaltan jegyzeteibe mélyedt. Ron épp kártyavárat épített egy pakli robbantós kártyából. Szerinte ez sokkal izgalmasabb volt, mint mugli kártyákat rakosgatni egymásra, mivel bármelyik pillanatban felrobbanhatott.

- Karácsony van, Hermione. – Szólt bágyadtan Harry. Ő a kandalló előtti karosszékek egyikében olvasta a Repülj a Csúzlikkal című könyvet.

- Ne tanulj, ha nem akarsz, de azért még foglalkozhatnál valami hasznosabb dologgal.

- Például mivel? – Kérdezte Harry.

- Például a tojással! – Sziszegte Hermione.

- Ne fárassz már, Hermione! – Legyintett Harry. – Azzal még eleget foglalkozhatok február huszonnegyedikéig.

- És ha több hetes munkát igényel a megfejtés? Az lesz a vége, hogy a többi három bajnok felkészül a feladatra, te meg ott fogsz állni kukán!

- Ne piszkáld már, Hermione! – Szólt rá Ron. – Hadd lazítson egy kicsit...

Viszont a lazítás nem tartott túl sokáig, ugyanis McGalagony lépett be a klubhelységbe és bejelentette, hogy kezdődik a táncpróba. Olyan lassan ballagtunk át az átváltoztatástan terembe, mintha a saját kivégzésünkre mentünk volna. Lavender és Parvati persze rohanni kezdtek, amint meghallották. Ronon és Harryn is látszott, hogy bárhol máshol szívesen lennének, még talán Piton méregpróbáján is. A tanterem most egy nagy táncparkett volt, a padok a fal mellé voltak húzva, a tanári asztalon pedig egy hatalmas lemezlejátszó darabjai álltak, amit Frics úr igyekezett összeszerelni. McGalagony épp a székeket rendezgette a terem két oldalára, hogy minden diák helyet foglalhasson. Igyekeztünk mind leülni, de így is voltak, akik hely nélkül maradtak. A hétköznapok rohanásában nem nagyon tűnik fel, hogy milyen sok griffendéles jár a Roxfortba, ráadásul az első három évfolyam itt sincs. A lányok az egyik oldalra, a fiúk a másikra ültek, McGalagony pedig egyetlen pálcaintéssel összeszerelte a lemezlejátszót, mire Frics csak morogni kezdett.