Másnap reggel a szüleimmel könnyes búcsút vettünk, majd útra keltek.
Egyetlen napom maradt a szünetből, viszont házifeladatkörmölés helyett főleg alvással töltöttem, mivel az egy hét intenzív Táltosedzés nem nevezhető pihentető tevékenységnek.
Hétfő reggel is majdnem elaludtam gyógynövénytanon. Annyira fáradt voltam, hogy eszembe sem jutott azon elmélkedni, hogy mennyire kínos is lesz az első legendás lények gondozása óra a hajón történtek után. Ez csak akkor jutott eszembe, amikor megláttam Draco Malfoyt a Hagrid kunyhója felé vezető úton. Nagyjából egyszerre érkeztünk meg viszont olyan érdektelenül érintette a jelenlétem, mintha semmi sem történt volna. Egyszerűen elsétált mellettem, még csak rám sem nézett. Talán csak engem zaklatott fel az, ami történt? Vagy a fiúk ennyire kuka lények? Nem is fog reagálni? Vagy én vagyok túl érzékeny?
- Szaporábban, ha szabad kérnem, már öt perce becsengettek! – Förmedt ránk egy női hang.
A vadőrlak ajtajában egy rövid, ősz hajú, korosodó boszorkány várakozott.
- Maga kicsoda? – Kérdezte megütközve Ron. – Hol van Hagrid?
- Suette-Pollts professzor vagyok. – Felelte kimérten a boszorkány. – Átmenetileg én fogom tartani a legendás lények gondozása órákat.
- Hol van Hagrid? – Ismételte emelt hangon Harry.
- Gyengélkedik. – Hangzott a kurta válasz.
Ekkor undok nevetés ütötte fej a fejét. A mardekáros diákoktól jött, a társaság kajánul vigyorgott, arcukon nyoma sem volt csodálkozásnak.
- Jöjjenek utánam! – Utasított Suette-Pollts professzor, azzal elindult a karám mentén, amelyben dideregve álltak a hatalmas beauxbatonsos lovak.
- Nézd, Bridgette! – Suttogta Hermione és diszkréten a kunyhó felé mutatott. Hátrapillantottam. – Be vannak húzva a függönyök.
- Szerinted Hagrid odabent van?
- Valószínűleg. Bár lehet, hogy elvitték a gyengélkedőre.
- Mi baja Hagridnak? – Kérdezte hangosan Ron.
- Ne törődj vele! – Felelte a tanárnő.
- De igenis törődünk vele! – Szólt határozottan Harry. – Mi történt vele?
Suette-Pollts egyszerűen elengedte a füle mellett a kérdést. A karámot megkerülve a Tiltott Rengeteg széle felé vezette a csoportot, ahol egy csodaszép, kifejlett egyszarvú állt kipányvázva. Az unikornis láttán a csoport lánytagjai szinte mind felsikkantottak a gyönyörűségtől.
- Júúj, de szép! – Suttogta Lavender Brown. – Honnan szerezhette? Azt mondják, nagyon nehéz befogni őket!
Az egyszarvú olyan vakítóan fehér volt, hogy körülötte szürkének tűnt a hó.
- A fiúk itt maradnak! – Parancsolta Suette-Pollts. – Az egyszarvúak jobban szeretik a női kezet. A lányok jöjjenek előre. – Átadtuk táskáinkat a fiúknak, majd követtük az utasítást. – Óvatosan megközelítjük az állatot.
Lassan elindultunk az unikornis felé, a fiúk a karám kerítése mellől figyeltek. A tanárnő ment elöl, őt már ismerte az unikornis, szépen lassan az orrára simította a kezét, csitította, nyugtatta. Majd egyszer csak elkapta a mögötte álló első lány, Lavender csuklóját és közelíteni kezdte az állat felé. Az unikornis nyugtalanul nézte a közeledő idegen kezet, de amikor hozzáért és lassan elkezdte simogatni, belenyugodott. Suette-Pollts ezt mindannyiunkkal végigcsinálta, közben mormolt valamit az unikornisokról, de nem nagyon ragadtak meg a szavai.
ČTEŠ
Az Elfeledett Erők... 2.rész - Látomások
FanfikceA legenda egészen Árpád idejéig nyúlik vissza. A Táltosok olyan mágusok voltak, akik különleges ősi magyar erővel bírtak. Ahogy telt az idő, az emberek félni kezdtek az erejüktől, vadászni kezdtek rájuk. Ma már csak kettő maradt, apám és én. A becs...
