Édes Szerelem (C.L.)

12.fejezet

A közös késői ebéd után az út már elég kellemes hangulatban telt. Otthon elköszöntünk egymástól, és mindenki ment a saját lakásába.
Másnap bementem a cukrászdába, hiszen már napok óta nem voltam itthon.
-Szia-ölelt meg Anna ahogy meglátott.
-Szia ,mi a helyzet?-néztem körbe, de minden rendben volt.
-Minden a legnagyobb rendben. Ahogyan minden nap elmondtam. Viszont neked mesélned kell.
-Majd elmondok mindent. A rendelések?
-Már kiadtam amit kellett. Van egy nagyon szuper kis rendelés, egy kislánynak szülinapi torta.
-Oké, én azt megcsinálom. Mikorra kell késznek lennie?
-Péntekre. Minden ott van a füzetben.
-Oké. Szuper. Akkor átnézem majd ,és kitalálok valamit.
-De mesélj már, milyen volt a hétvége?
-Menjünk inkább a pult mögé, és mindent elmesélek.
-Már alig várom. Ahogy láttam a neten, van mit mesélned.-itt csak a Lando által megosztott kép jutott eszembe.
Mire nekiálltam volna a mesélésnek, két fiatal lány jött be az üzletbe.
-Sziasztok.
-Sziasztok.-köszöntem vissza nekik. -Tudjátok már mit kértek?- láttam rajtuk hogy elég tanácstalanok, ezért megpróbáltam nekik segíteni.
-Még nem igazán. Minden nagyon jól néz ki.-válaszolta az egyikük.
-Akkor ha ajánlhatok valamit, akkor ezt mindenképpen kóstoljátok majd meg.
-mutattam nekik az egyik pohárkrémes süteményt.
-Az nagyon jól néz ki, de sajnos én nem ehetek cukrosat.-nézett rám mosolyogva az alacsonyabb lány.
-Értem. De gyere egy kicsit.-mutattam neki a pult másik felére, így oda jöttek.
-Ezek itt mind cukornélküliek. Bátran megehetsz belőle bármilyet.
-Komolyan? Ez itt mind?
-Igen, válasszatok nyugodtan.
-Akkor nekem lesz az a meggyes süti. Az nagyon guszta.
-Nekem is egy olyan lesz.-mivel mind a ketten ugyan azt választották ,így hamar megvoltam velük.
Vissza mentem Annához, aki a pultnak támaszkodva várt.
-Aranyos lányok. Kicsit olyanok mint mi.
-Komolyan?
-Igen, most nézz rájuk. Az egyik barna hajú, a másik szőke. Tiszta olyanok mint mi.-ezen csak nevettem egyett.
-Te tiszta bolond vagy.-a lányok nem maradtak sokáig,így még a pultban voltunk Annával amikor fizetni jöttek.
-Tényleg nagyon finom volt. Máskor is biztos vissza jövünk majd, van mit végig kóstolni.
-Nagyon örülök neki hogy ízlett. -mosolyogtam rájuk, hiszen nagyon kedvesek voltam.
-Nagyon csinos voltál a hétvégén. Őszintén, nem hittem volna hogy ennyire kedves vagy, de nagyon jót csalódtam.
Tényleg nagyon szuper ez a cukrászda.-hirtelen azt sem tudtam milyen hétvégéről beszélnek, ezért csak megköszöntem nekik, és már mentek is el.
-Ez meg mi volt?-tettem fel a kérdést, inkább magamnak, mire Anna válaszolt.
-Ezért mondtam hogy mesélj nekem. Mert van mit.-csak ránéztem, de már nyújtotta felém a telefonját.

Még sose éreztem magam ennyire idegenes mint most. Nagyon remélem hogy kinyitja az ajtót, mert addig fogok itt állni, amíg nem beszéltem vele.
-Nyisd már ki. Nagyon remélem hogy itthon vagy, mert nem tudom mit csinálok veled ha meglátlak. -magyaráztam magamnak, de már az sem érdekelt ha valaki meglát.-Charles, nyisd ki az ajtót.-kopogtam tovább.
-A végén még betöröd az ajtómat.-szólalt meg egy hang a hátam mögött.
-Te, te....
-Igen én. Engem keresel ennyire nem?-ment oda az ajtóhoz, és már nyitotta is ki.-Bejössz?-fordult hátra, de már toltam is be a hátánál fogva.
-Beszélnünk kell.-,magyaráztam meg neki az előbbi tettemet.
-Sejtettem hogy beszélni akarsz.-ült le a kanapéra, én pedig csak álltam ott egyre idegesebben.
-Telle van velünk az internet. Mindenki azt találgatja hogy mióta vagyunk együtt.
És ma vagy négyszer megköszöntem, hogy nagyon csinosnak találtak a hétvégén.
-Láttam én is. De próbálj meg nem foglalkozni velük.
-De nem tudok. Charles ,én nem vagyok ehhez hozzászokva. Nekem eddig nyugis életem volt.
-Majd újra az lesz. Nézd, láttam én is a neten a képeket. Egy csomó fent van a versenyről, és a buliról is.
-Ahogyan a reptérről is. -szóltam közbe.
-Igen, onnan is. Sajnos a rajongók ilyenek, de nem lesz velük gond.
-Te könnyen beszélsz. Velem van telle az internet, én ehhez nem vagyok hozzászokva. És azok a cikkek? Arról sem mondasz semmit?-Olyan nyugodtan ült ott a kanapén, én viszont majdnem felrobbantam.
-Majd ha rákérdeznek, megmondom hogy barátok vagyunk. Nem tudok vele mit tenni. Hidd el, pár nap és leül az egész.-állt fel ő is, és megállt előttem.
-Ha tudtam volna hogy ez lesz...-
-Akkor mi lett volna? Nem jöttél volna el? Vagy nem jöttél volna be a ferrárihoz?-vágott a szavamba.
-Nem tudom. Nem hittem hogy ez lesz belőle. -sóhajtottam fel.
-Hidd el, hogy nem lesz semmi baj. Ha igen , majd én megoldom. Csak le kell nyugodni most mindennek.
-Rendben. Remélem nem lesz már több baj.
-Hidd el nem lesz.-annyira biztosra mondta, hogy hittem neki. Bár nem tudom, hogy tényleg így lesz-e.
-Ma többen a cukrászdába felhozták a hétvégét. Először azt sem tudtam miről beszélnek, de utánna láttam a neten a képeket, és a videókat. Annyira ideges lettem.-vallottam be neki, amit akkor éreztem.
-Elhiszem, nézt Natalie. Biztos lesznek majd olyanok akik csak azért mennek majd be a cukrászdába ,hogy lássanak téged, és olyanok is ,akiknek nem fog tetszeni ez a dolog. De próbálj meg vele nem foglalkozni majd jó?-nyúlt a kezem után, és már fogta is meg őket.
-Nem tudom hogy én képes leszek-e erre.-sóhajtottam egy nagyot. Charles csak egy halvány mosolyt ejtett, és a kezeimnél fogva húzott a kanapé felé.
-Képes leszel erre, hidd el. Ma is átélted és nem volt gond.
-Ma kedvesek voltak, de mi lesz akkor ha nem lesznek majd azok? Álljak majd ott, és vigyorogjak mint egy őrült?
-Azt nem mondtam, de biztos nagyon örülnének neki.
-Ne nevess már Charles. Nekem ez nagyon kellemetlen.-löktem meg a férfit, mert csak nem hagyta abba a nevetést.
-Bocsi csak elképzeltem a helyzetet.
-Hát nekem egyáltalán nem vicces.
-Tudom, és sajnálom hogy ilyen helyzetbe kerültél miattam. Gondolhattam volna erre.
-Semmi baj, csak számomra ez kicsit sok, főleg így hírtelen.
-Leülepszik majd. Csak a rajongók szeretnek mindenkit összeboronálni mindenkivel.
-Ez azért elég rossz lehet. Mármint, hogy mindig valakivel összehoznak, holott semmilyen valóságalapja sincs.
-Ehhez nekem is hozzá kell szoknom. Amikor még együtt voltam Charlottéval, ilyen gondom nem volt. De amióta szingli vagyok ,azóta egyre többször szóba kerül hogy van-e valakim.
-És most itt vannak a képek.
-Hát igen. Azok miatt most újra elkezdtek kicsit bezsongani.
-Értem, hát a rajongók ilyenek.
-Azért ebbe kicsit Norris is besegített, hogy így alakuljon a helyzet.
-Ezt hogy érted?
-Lando kitette a képet ,és meg is jelölt rajta.
-Akkor sem igazán értem, hogy ehhez mi köze van.
-Megjelölt a képen, és így mindenki megtudta hogy ki vagy. Plusz még ott voltak a többi képek is amiket csináltak rólunk, így mindenki azt hiszi hogy ezzel.
-Felvállaltuk a nem létező kapcsolatunkat.-válaszoltam helyette.
-Pontosan. Úgyhogy, úgy néz ki, hogy a barátnőm vagy.-vigyorgott rám, de nekem nem jött mosoly az arcomra.
-De mindketten tudjuk hogy nem vagyok az.
-De a rajongók nem tudják.
-Mit akarsz ezzel Charles?-olyan érzésem van, mintha valamit tervezne.
-Semmit, csak mondtam. Hiszen ez az igazság nem?
-De, ez. És ha esetleg kiírnád hogy nem vagyunk együtt?
-Az csak nagyobb visszhagot adna neki. Nem érnénk el vele semmit, amit mi akarnánk. Csak jobban felkapnák ezt az egészett.
-Értem, akkor várnunk kell.
-Igen, úgy néz ki.-mivel beállt csend, ezért jobbnak láttam ha inkább hazamennék.
-Akkor én megyek is. Ha úgysem tudunk vele mit tenni, akkor mindegy már. Remélem hamar elfelejtik majd.-álltam fel a kanapéról, és Charles is ugyan így tett.
-Hétvégén nem lesz verseny, így talán kicsit csillapodnak majd a pletykák.
-Mikor lesz legközelebb?
-Majd csak egy hét múlva. Jövőhéten utazók imolába.
-Sok szerencsét előre is.-kinyítottam az ajtót, de meglepő módon oda is követett.
-Köszi, de remélem azért még találkozunk majd addig. Itthon nem látnak a rajongók.
-Tudom, és biztos találkozunk majd még. Szia.
-Szia Nat.