Édes Szerelem (C.L.)

39.fejezet

A mai nap már sokkal izgalmasabb, hiszen ma lesz az időmérő.
Viszont a fiúknak előtte még lesz egy amolyan zenei challenge kihívás, hogy ki mennyi számot tud felismerni.
-Volt már nekik hasonló nem?-kérdeztem rá Isanál.
-Igen, de ezek mindig nagyon jók.
-Hát erre már akkor én is kíváncsi vagyok.
-Mire vagy ennyire kiváncsi mio caro?-szólalt meg Charles a hátam mögött.
-A zenei tudásotokra.
-Ooo, abba verhetetlen vagyok. Imádom a zenéket.-szinte felcsillantak Carlos szemei.
-Hűsd le magad haver, én is itt vagyok ám.
-Ugyan már lord Percival. Tudod hogy jobb vagyok benne.
-Oké fiúk, ebbe ne menjenetek bele. Nemsokára úgy is kiderül.-Hála Isának, hamar befejezték a kisebb kakaskodásukat.
-Ti is ott lesztek?-kérdezett rá Charles, mi pedig csak bőszen bólogattunk.
-Én már nagyon várom. Remélem legalább jó zenék lesznek.
-Nyugi Nati bogyó, szuper zenék lesznek.
-Nati bogyó?-kérdeztem vissza, de Carlos csak nevetett rajtam.
-Aha, nekem tetszik.-mire bármit is mondhattam volna, szóltak a fiúknak hogy menjenek, mert nemsokára kezdenek.
-Ügyes legyél.
-Én mindig az vagyok, mio caro.-egy gyors puszi után, már ment is el Carlossal. Mi csak lassan elindultunk utánnuk Isával, és meghúztuk magunkat hátul.
Amint elkezdett szólni a zene, a fiúk szinte teljesen elengedték magukat. Rengeteget nevettünk rajtuk Isával, főleg amikor Charles egyik kedvenc száma kezdődött el, és nem tudta a címét.
Nagyon nevettem rajta, amikor kiabálva felugrott, miután Carlos tudta.

-Ugye nem izgulsz?-ültem le a kanapéra a pihenőjében.
-Őszintén, de. Ez az első verseny a szezonban ,és ha csak vissza emlékszem a tavalyira.. nem igazán volt jó.-sóhajtva ült le mellém, pedig lassan már készülnie kell.
-De ez egy új szezon. Új lehetőségek, új autó. Tavaly sajnos nem sikerült, de ez az év más lesz majd.
-Imádom amikor ennyire pozitív vagy.-fordította felém a fejét, de látszik rajta hogy nem igazán hiszi el amit mondtam.
-Látom mennyire.-mutattam rá, de csak elfordította a fejét.
-Mi a baj? Nem csak a verseny ugye?
-Talán kicsit félek hogy hibát követtem el.
-Mivel?
-Ezzel az egésszel.-mutatott körbe, és már meg is értettem mire gondolt.
-Szerintem viszont nem.
-Biztos?-nézett újra rám, én viszont csak közelebb ültem hozzá, és oda bújtam a mellkasához.
-Szerintem viszont jól döntöttél. Tudod miért? Azért mert ez volt az álmod. Az hogy ezzel a csapattal legyél világbajnok.
És egyszer az leszel vele. Lehet még idő kell, de az leszel és a ferrári lesz az a csapat.
-És ha már nincs több idő? És ha nem is jön el soha az a pillanat?
-Ha tényleg így gondolnád, akkor nem így állnál a csapathoz. De Charles, te imádod ezt a csapatot. Ez volt az álmod, és az egyik része már teljesült. És ugyan úgy dolgozni fogsz majd a másik álmodom is, ahogyan eddig is. És ez a csapat mindent megfog tenni azért ,hogy sikerüljön.
-Pár pillanatig csendben volt, aztán hirtelen már az ajkai az enyémeken voltak.
-Mondtam már hogy mennyire szeretlek?-vált el tőlem, és nekem döntötte a homlokát.
-Igen, ma már hallottam. Én is nagyon szeretlek, de ideje lenne készülnőd.
-Mio caro, ha azt akarod hogy levetkőzzek, csak kérned kell. -vigyorgott rám, mire csak meglöktem kicsit.
-Oo, fogd be inkább.-csak felkelt és már vette is ki a szerkényből az overálját és az aláöltözetet is.  Egyik pillanatban még rajta volt a csapat felsője, a másikban pedig már félmeztelenül állt előtte.
-Na mi az, tetszik a látvány?-kérdezett rá és már húzta is le a nadrágját is.
-Muszáj ezt előttem?
-Úgy teszel mintha most látnál így először. Ugyan már mia caro, sokszor semmilyen ruha nincs rajtunk és közöttünk sem, mégsem jössz zavarba.
-Az más.
-Miért is?
-Azért mert akkor csak ketten vagyunk.
-Miért itt rajtunk kívül hány ember van még?-nézett körbe, mint aki látna valakit.
-Ne csinálj úgy mintha nem értenéd.
Itt bárki ránk nyithat.
-Ugyan már. Ide nem jönnek be kopogás nélkül.-Továbbra is egy szál alsónadrágban állt előttem, amikor hirtelen kinyílt az ajtó, és Andrea jött be rajta.
-Oo basszus. Charles öltözz már fel,lassan lent kell már lenned. Ne most akard kiélni a vágyaidat.-csak megpróbáltam lejjebb csúszni a kanapén,de nem igazán jött össze.
-Hidd el Andrea, arra pár perc nem elég. Mindjárt megyünk.
-Aha, legfeljebb 10 perc  múlva legyél lent.
-Úgy lesz Andrea.-miután a férfi becsukta maga után az ajtót, csak egy vigyorgó Charlessal találtam szembe magam.
-Nem jön be senki mi?
-Jól van, hát Andrea nem kopog.-rántotta meg a vállát, mire csak hozzá dobtam az egyik párnát, amit nevetve elkapott.
Ezek után neki állt ugyan öltözni,de így sem sikerült neki 10 percen belül.

Este boldogan mentünk vissza a szállodába. Charlesnak sikerült behúznia a polet, így ő indul az első helyről. Carlos szintén nagyszerűen teljesített, így ő a második helyről rajtolt holnap.
Megbeszéltük a többiekkel, hogy ezt megünnepeljük egy vacsora mellett, de nem akarunk nagyon menni semerre, így a szálloda étterme tökéletes lesz.
Rengeteg rajongó volt a szálloda előtt amikor oda értünk, Charles pedig boldogan ment oda hozzájuk. Én csak addig bementem a szállodába, és ott vártam meg amíg végez.
-Itt vagyok.-sietett vissza hozzám, és már kulcsolta is össze a kezünket.
-Mehetünk?
-Igen, nem hittem volna hogy ennyien lesznek itt.
-Szeretnek titeket. És nagyon kevés ilyen alkalom van ,amikor lehetőségük van egy képet csinálni veletek.- Charles csak csendben lehívta a liftet, nem mondott semmit, csak bólogatott mellettem.
-Tudom, és fontosak is nekem. Nekik köszönhetően nem veszítettem el a hitemet a csapatban. Ha ők nem lennének, sokkal nehezebb lenne.
-Elhiszem. De látod mennyien szeretnek.-már épp  csúkodott volna be a lift ajtaja, amikor egy kéz gyorsan megállította.
-Nektek az ember hiába szól, hogy várjatok?-szólt ránk Pierre, miután beszálltak mellénk Kikával.
-Nem hallottuk. Bocsi.-néztem rájuk, egy bocsánatkérő mosollyal.
-Vagy igen csak nem akartunk megállni.-vigyorogva nézett Charles a francia férfira.
-Sejtettem volna.-szólt neki vissza a  francia, mire csak meglöktem Charlest.
-Ne hidd el neki, tényleg nem hallottuk. -kezdtem el bizonygatni, mire Pierre felém fordult és rám mosolygott.
-Nyugi Nati. Tudom hogy te meg álltál volna, de belőle kinézem hogy úgy csinál mint aki nem hall.
-Miért is?
-Szoktál olyat csinálni, amikor szólnak hozzád és úgy csinálsz mint aki nem hallja.
-Nem is igaz.-tiltakozott egyből.
-Dehogy is nem. -szóltam közbe, mire csak felém fordult.-Mondjuk tegnap ,amikor szóltam hogy szedd fel a ruháidat, úgy tettél mint aki nem hallja.
-Nem hallottam.
-Ott álltam melletted, és fogtam magad bementél inkább a fürdőbe.
-Nem hallottam.
-Akkor süket vagy.-mondta neki Kika, aki egesz idáig csak csendben állt.
-Csak alkalmi.-vigyorgott rá a lányra, de mennünk kellett, mert megérkezett a lift az emeletünkre.
-Na alkalmi süket barátom, akkor egy óra múlva lent.
-Oké, Pierre. Ott leszünk. Sziasztok. -köszöntem el tőlük és mentünk is a szobánk felé.
-Elmegyek gyorsan lezuhanyzok.- mentem a bőröndömhöz, és elkezdtem kiválogatni a ruháimat, amit a vacsorához szeretnék felvenni.
Túlzásba nem akartam esni, mondjuk nem is hoztam magammal kis estélyit, de megpróbáltam a lehető legjobban kinézni.
Nem foglalkoztam azzal hogy Charles hol van, csak bementem a fürdőbe és már vetkőztem is le. Amint beálltam a zuhany alá, már épp húztam volna be a kabint, amikor egy kéz megállított benne.
-Ott hagytál a szobába. Ez nem volt szép kis boszorkányom.-nézett le rám, de az arcácán már folyt végig a víz.
Csak közelebb léptem hozzá, és beletúrtam a hajába.
-Te sem mondtad hogy csatlakozni akarsz.-Csak a kezeivel átfogta a derekamat, és hajolt is le hozzám, hogy apró puszikat adjon a nyakamra.
-Én mindig csatlakozni akarok hozzád mio carom.
-Sietnünk kell, mert el fogunk késni-szinte alig tudtam kimondani a szavakat, mert Charles a kezeit végig vezette a testemen és az ajkai sem tétlenkedtek.
-Még van időnk. -csak megfogtam az arcát és már húztam is le magamhoz. Amint az ajkaink össze értek, már nyúlt is a fenekem alá és emelt fel. A lábimmal közre fogtam a derekanál, és pillanatok múlva már a hideg csempét éreztem meg a hátamnál.