Édes Szerelem (C.L.)

44.fejezet

Nagyon nagy szerencsém volt, hiszen már másnap tudott fogadni az orvos.
Charles már tükön ülve várta hogy elinduljunk. Megvan a labor vizsgáltom eredménye is, de a doki csak annyit mondott hogy nincs semmi baj, de menjek el egy nőgyógyászhoz. Amikor közöltem vele hogy megyek, csak annyit mondott hogy átküldi a dokinak az eredményt.
Végre elérkezett az idő hogy indulnunk kell.
Szerintem Charles jobban izgul mint én.
-Most akkor megtudja mondani hogy hány hetes?
-Igen.
-És azt is hogy kislány vagy kisfiú?
-Azt azért nem hiszem. Szerintem az még nagyon korai.
-Kár, pedig már nagyon kiváncsi vagyok.
-Arra még szerintem várni kell és nem keveset.
-Nem baj, majd akkor később kiderül. De szerinted hány hetes lehet?-itt eléggé elgondolkodtam. Amióta kiderült,csak ezen jár az eszem. Fogalmam sincs hogy milyen időre saccoljam.
-Nem tudom. Talán 5-6. De fogalmam sincs.
-Nem baj majd most kiderül. Lassan oda érünk.-kinéztem az ablakon, és lassan tényleg oda érünk.
Szerencsére elég diszkrét hely, így talán nem derül ki, miért is vagyunk itt Charlessal.
Nem kellett sokat várnunk, és már hívtak is be.
Elmondtam mindent a doktornőnek, aki csak közölte hogy megvizsgál, de a labor alapján elég egyértelmű.
-Bejöhet fiatalember.-szólt ki Charlesnak, aki pillanatok alatt már bent is volt.
-Minden rendben?-jött oda hozzám, de én még mindig a vizsgálon ültem.
-Persze, de valamit mutatni szeretnék önöknek.-újra hideg zselét nyomott a hasamra, és már mutatta is hogy nézzük a monitort.Mindketten oda kaptuk a fejünket, de hiába is lestük nagy szemekkel, nem nagyon értettünk semmit. Látva értetlen tekintetünket, csak mosolyogva mutatta hogy mi is a lényeg a monitoron.
-Látják azt ott? Az ott a kisbabájuk. -mindkettem oda kaptuk a fejünket és egy nagyon kicsit pöttyöt láttunk.
-Milyen picike.-Charles előbb eszmélt fel mint én.
-Még igen, de lassan nagyobb lesz majd.
-Hány hetes?-ez az egyik amire nagyon kíváncsi vagyok.
-Úgy számolom hogy kb. 5-6 lehet.
-És minden rendben vagy vele?
-Igen, nyugodjanak meg. A kicsivel minden a legnagyobb rendben van. Szeretnének képet?
-Persze. Amennyit csak lehet.-csak mosolyogtam Charleson.
-Parancsoljanak. Jöjennek át és mindent megbeszélünk.

-5-6 hetes. Akkor ezek szerint július végi baba.-már otthon voltunk és csak néztük a képeket.
-Ezek szerint jobban sikerült a nyaralás előtti hétvége mint azt sejtettük.-egy huncut mosollyal nézett rám, mire csak hozzá dombtam az első párnát ami mellettem volt.
-Ne kezd már el újra.
-Most miért? Ez az igazság.
-Nem hittem volna hogy ez megtörténhet. Hiszen szedtem a gyógyszert.
-Ugyan már mio caro. Megmondta a doki is hogy az sem 100%os. Ezek szerint mi benne vagyunk abba az 1%ban akinek sikerült összehoznia egy babát mellette.
-Hát persze hogy benne. Olyan kis picike még.-simogattam a képet, és csak mosolyogtam.
-A mi kis bogyókánk. Remélem kisfiú leszel.-hajolt a hasamhoz és úgy mondta.
-Na, és ha kislány lesz?-toltam arrébb a fejét, és a hasamra tettem a kezemet. Semmi sem látszik még, de ez nem marad így sokáig. Májusi baba lesz ha minden igaz.
-Biztos hogy kisfiú lesz. Érzem.
-Na nem mondod? Ennyire biztos vagy benne?
-Igen mio caro. Ennyire.
-Most mondanám hogy fogadjuk, de mind ketten tudjuk hogy számunkra annak nincs jó vége.-csak nevettünk rajta mind a ketten, hiszen egy évvel előbb jött a baba mint terveztük.
-De egy percig sem bánom hogy így alakult.
-Én sem.-bújtam oda hozzá, mire átkarolt a kezével és úgy simogatta a kezemet.
-Mikor mondjuk el a szüleinknek?
-Nem tudom. Még várni szeretnék vele.
-Sokáig sajnos nem tudunk. Lassan látszani fog, és más is észre veszi majd.
-Tudom, de még várjunk egy kicsit vele. Legalább addig amíg 3 hónapos nem lesz jó?
-Ahogy akarod mio caro.
-Éhes vagyok.-ültem fel hirtelen, és már indultam is a konyha felé.
-Eddig nem voltál az?-jött utánnam ,de én már a hűtőben álltam.
-De igen, de most már nagyon az vagyok.-pakoltam ki a hűtőből szinte mindent ami ehető volt.
-Ugye nem akarod azt mind megenni?
-Mi, ja nem. Csak nem tudom mit egyek. Minden nagyon guszta.
-Akkor egyél egy kicsit mindenből. De én is kapok belőle?-ült le velem szemben, de én már rég egy paradicsomot tömtem magamba.
-Aha. Tessék.-adtam neki egy paradicsomot.
-Köszi, de mi lenne ha rendelnék valamit?
-Pizzát kérek.
-Akkor pizza lesz.-kezdte el nyomkodni a telefonját, és remélem a pizzát rendeli éppen.

Charles elment szimulátorozni, én addig kicsit rendet raktam a lakásban. Hirtelen valaki szinte rátapadt a csengőre, így abba hagytam amit csináltam, és elmentem kinyitni az ajtót.
-Szia Nati.
-Sziasztok. Gyertek be.-Arthur és Ester állt az ajtóban.
-Jól vagy? Arthur mondta hogy elég rosszul voltál a hétvégén.
-Igen,már minden rendben van. Elrontottam a gyomromat ennyi.
-Elég rendesen elrontottad. A bátyám merre van?-mentünk beljebb a lakásban, én pedig csak a szoba felé mutattam.
-Szimulátorozik. Szólj neki hogy itt vagytok, én addig csinálok egy kávét jó?
-Inkább te szólj neki, mi addig megcsináljuk a kávét.
-Mi az? Csak nem félsz a bátyádtól? -Arthur nem mondott semmit, csak elindult a konyha felé, én pedig nevetve mentem be a tesvéréhez a szobába.
-Itt vannak Arthurék.
-Micsoda? Nem hallottam
-fordult hátra és már vette is le a fejéről a fejhallgatót.
-Itt vannak az öcsédék. Nem jössz?
-De megyek.-gyorsan leállította a szimulátort és már szállt is ki belőle. Azonban az ajtóban hirtelen megtorpant, így majdnem neki mentem.
-Baj van.-ijedt tekintettel nézett rám.
-Micsoda?
-Kint hagytam a képeket az asztalon a nappaliban.
-Hogy mit csináltál?-emelkedett meg a hangom, amint felfogtam mit mondott.
-Nem tudtam hogy átjönnek. Hol vannak?
-A konyhában. Siessünk, hátha nem látták még.-így mind a ketten gyorsan kirohantunk a konyhába, és óriási szerencsénk volt, hiszen még ott voltak.
-Mi volt ez a kiabálás? Mit tettél tesó?-fordult a tesója felé Arthur,amint beértünk hozzájuk.
-Ja, semmit. Csak..
-Csak elfejtette mondani hogy az egész online ment, és én épp bele rontottam az egészbe.
-Legalább lesz egy normális videója is. Itt vannak a kávék.
-Köszi.-vettük el tőlük és már indultak is át a nappaliba.
-Ti nem jöttök? Vagy maradjunk itt?-mivel egyikünk sem mozdult, ezért ők is megálltak.
-De, de menjünk inkább ki a teraszra. Végre jó idő van, élvezzük ki.-tereltem a kis társaságot a terasz felé, addig remélem Charles eltünteti a képeket.
-Charles hol van? Az előbb még itt volt.
-Itt vagyok,nyugi öcsi. Csak elfelejtettem kikapcsolni a szimulátort.-ült le a mellettem lévő fotelba.
-Nem is te lennél. Ki gondolta volna.
-Na jól van, nem kell itt piszkálni. Mi a helyzet veletek?
-Nem jöhetünk csak úgy át?
-Dehogy is nem. De azt hittem elutaztok majd a hétvégére.
-Pont azért jöttünk. Lenne kedvetek velünk jönni?-mosolygott ránk Ester.
-Mármint Madridba?
-Igen, sikerült szereznünk még két jegyet a koncertre. Ha szeretnétek akkor gyertek velünk.-Csak ránéztem Charlesra, aki szintén engem nézett.
-Szerintem menjünk.-szólaltam meg én először.
-Nem hiszem hogy ez most jó ötlet lenne.-szólt rám egyből.
-Ugyan már Charles. Betegebb már nem lehetek, mint amilyen voltam.-Csak csendben volt pár pillanatig, mire sóhajtott egyet.
-Akkor megyünk.-fordult az öcse felé, én pedig csak vigyorogtam mellette.
-Nagyon jó lesz, már alig várom hogy holnap induljunk.-jött lázba a lány, mire csak rá kaptam a tekintetem.
-Holnap? Holnap mikor?
-Délelőtt. 11kor megy a gép.-mondta Arthur tök nyugodtan.
-Micsoda? Még össze is kell pakolnunk. Azt hittem később mennénk.
-Nem, holnap délelőtt. De mi akkor megyünk is ,ti meg csak pakoljatok össze.-álltak fel ,így mi is így tettünk. Gyorsan elköszöntünk tőlük és megbeszéltül hogy a reptéren találkozunk.
-Biztos hogy jó ötlet most elutazni egy koncertre?-karolt át hárulról Charles, miután becsuktam az ajtót.
-Igen, nincs semmi bajom. Kicsit émelygek reggel, meg van egy kisebb hányingerem, de nem vészes. Nem beteg vagyok.
-Tudom, csak féltelek titeket.
-Azt mondta a doktornő hogy nyugodtan utazhatok még. Úgyhogy megyünk.-fordultam meg a karjaiban, és karoltam át a nyakánál.
-Akkor menjünk pakolni, mio caro. Neked az elég sokáig tart.-adott egy csókot és már engedett is el.
-Mert neked nem ugye?-mentem el mellette be a szobába, de hallottam hogy nevetve jön utánnam.