Édes Szerelem (C.L.)

47.fejezet

Sose voltam még Vegasban. Mivel márcsak 2 verseny van vissza a szezonból, ezért Charlessal tartok. Az orvos engedélyezte még az utazást, így ott tudok lenni mind a két versenyen. Bár már nehezebben oldom meg hogy ne látszodjon a pocakom, de szerencsére bő ruhákban még elég jól el tudom tüntetni.
Max azt hiszik meghíztam,ami mondjuk egy kicsit igaz is.
Már a szálloda felé tartunk, én pedig csak rátapdva az a kocsi ablakára néztem a várost. Valami elképesztő ami itt van. Igaz amit mondanak, Vegas sosem alszik.
-Nemsokára oda érünk. Carlosék már itt vannak, kérdezték hogy vacsorázunk-e együtt.
-Micsoda?-kaptam Charles felé a fejemet, mert teljesen elvarázsolt a város.
-Vacsizunk együtt Carlosékkal? Itt lenne az ideje nekik is elmondani.-simította a kezét a hasamra közben.
-Persze. Úgy is éhes vagyok.
-Hát persze mia caro.-mosolygott rám.
-Ezt hogy érted? -fordultam felé amennyire tudtam.
-Sehogy. Csak sejtettem hogy éhes vagy, ennyi.
-Aha, tudod nem csak én tehetek arról hogy ennyit eszek. Ehhez neked is igen sok közöd van. Úgyhogy csak mosolyogjál itt nekem. Hidd el hogy én sem szívesen tömöm magamba ezt a rengeteg kaját. Látom ám én is hogy híztam.-kezdték el lepni a szememet a könnyek. Tudom hogy már van rajtam felesleg, és ez csak rosszabb lesz majd.
-Kis boszorkám,Natalie. Hé, ugye nem sírsz? Bébi, mi a baj? Az hogy egy kicsit híztál? Nem is látszik, és terhes vagy.
-De igen is látszik. Már szinte nem is jönnek rám a ruháim. És te is most mondtad hogy híztam.
-Hé ,nézz rám. Natalie nézz rám.-megfogta az államat és maga felé fordította a fejemet hogy rá nézzek.
-Nem híztál. Terhes vagy bébi. Ez teljesen normális. És az is hogy ennyire hangulatingadozásod van. És még mielőtt azt mondanád hogy neked olyanod nincs, de igen van. Most is sírsz, a semmi miatt. És ha ez megnyugtat,én is ugyan úgy éhes vagyok mint te, pedig én nem vagyok terhes.-csak felkuncogtam egy kicsit, hiszen elég morbid lenne ,ha Charles lenne terhes helyettem.-Szeretlek, mindegy hogy hány kiló leszel, akkor is szeretni foglak. -döntötte a homlokát neki az enyémnek, és lassan lesimította a könnyeket az arcomról.
-Én is szeretlek. És nincsenek hangulatingadozásaim.
-De vannak.
-Mióta vagy ennyire profi ebben?
-Megkérdeztem anyát, és azt mondta ez teljesen normális. -csak elnevettem magam, és egy csókot nyomtam az ajkaira.

Már a paddockban vagyok és várom hogy végre Charles vissza érjen.
Isa végig mellettem volt, szinte egy percre sem hagyott magamra. Tegnap amikor elmondtuk nekik hogy terhes vagyok, nagyon örültek és megígérte Charlesnak, hogy végig mellettem lesz. Ehhez tartja is magát, hiszen reggel óta vele vagyok, és sokszor Kika is csatlakozik hozzánk.
-Mikor beszéltek Freddel?-kérdezett rá Isa, amíg vártuk a fiúkat.
-Nem tudom Charles mikor akarja elmondani. Ez az ő döntése, hiszen az ő főnöke nem az enyém.
-Persze, ez érthető is.
-Szerinted, ha kiderül hogy terhes vagyok, hogy fogják fogadni? Charles mindig annyival elintézi ,hogy ne izguljak miatta, hiszen nem lesz gond. De ez akkor is más.-egyre inkább aggaszt hogy a rajongók hogyan fognak majd reagálni arra, hogy a kedvencük apa lesz.
-Nem hiszen hogy bármi gond lenne. Persze lesznek majd olyanok akik nem fognak neki örülni, de ne foglalkozz az olyanokkal. Meglepődnek az biztos, de nem hiszem hogy komoly probléma lenne miatta.
-Úgy gondolod?-muszáj hogy valaki kicsit megnyugtasson ezzel kapcsolatban.
-Biztos. És ne foglalkozz azzal hogy más mit mond. Az igazi rajongók örülni fognak nektek, aki meg nem, az nem is szereti igazán.
-Köszönöm Isa. Ez már kellett.-öleltem meg a lányt.
-Hé, már érzem a pocakodat.-vállt el tőlem és lenézett a hasamra.
-Igen, már egyre jobban látszik.
-Ezt már sokáig nem tudod ruhával takargatni. És ne nagyon ölelgess olyat aki nem tudja ,mert ha van egy kis esze akkor rájön.
-Akkor Landot nyugodtan megölelhetem.- a lány amint meghallotta, egyből elkezdett nevetni. Persze a fiúk is ezt a pillanatot választották hogy ide érjenek hozzánk.
-Mi olyan vicces csajok?-karolta át a barátnője derekát Carlos.
-Semmi, csak épp mondtam Natinak, hogy már érezni a tudjátok mit,és ne ölelgessen olyat akinek van egy kis esze.
-Akkor Norrist nyugodtan megölelheted. Neki úgy sem tűnik majd fel.-amint Carlos kimondta belőlünk szinte kirobbant a nevetés.
-Ugyan ezt mondta Nati is. Milyen kis szemetek vagytok szegény Landoval.
-Ugyan már Isa. Évek óta ismered te is. Tudod hogy igazuk van.-szólt közbe már Charles is.
Még egy darabig beszélgettünk, de utánna mindenki elindult a saját dolgára.

-Lenne egy ötletem.-jött oda hozzám Charles, és már tettem is le a telefont magam mellé.
-Mégis mi?
-Itt vagyunk Vegasban, holnap este lesz a futam. Mi lenne ha hétfőn mennénk haza, és nem a futam után.
-Szóval maradjunk még itt egy éjszakát?
-Ha lenne hozzá kedved.
-És mit csináljunk itt este? Akarsz valahova menni?
-Beszéltünk a srácokkal hogy körülnézhetnénk kicsit. Nem igazán járunk vegasba, és ha már itt vagyunk akkor nézzünk körbe.
-Oké, nekem mindegy. Amíg ágy és kaja van , mindegy hol vagyok.
-Szóval én már nem is vagyok fontos? -ült le mellém és a kezét a hasamra tette. Most egy póló van rajtam, így az ráterül a pocakomra.
-Dehogy is nem. Te vagy a legfontosabb számomra.
-Nekem viszont ti. Ugye kis bógyókám.-adott egy puszit a hasamra, és már dőlt is le mellém.
-Fáradt vagy?
-Ühüm-csak csukott szemmel válaszolt.
-Akkor aludj egyet.
-Még nem is vacsoráztunk.
-Majd rendelek fel valamit. Nem kell minden este lemennünk az étterembe. Majd eszünk itt. Jó?
-Biztos nem akarsz lemenni?-emelte rám a tekintetét, de a szemein látszik hogy mennyire fátadt.
-Nincs kedvem újra átöltözni. Nekem itt is tökéletesen megfelel.
-Akkor rendelsz valamit?
-Persze, te csak pihenj addig.-adtam egy puszit a homlokára, és óvatosan lemásztam mellőle az ágyról.
Megrendeltem a vacsoránkat, de mire vissza mentem, Charles már keresztbe feküdt az ágyon és aludt.
Inkább kimentem az előtérbe ami egy kisebb nappalinak is megfelelt, és ott vártam meg a vacsoránkat. Nem akartam felébreszteni ,hiszen biztos nagyon fáradt lehet. Egész nap hol az autóba van, hol pedig valami videót csinálnak vagy megbeszélés van.
Márcsak egy verseny és vége.
Tudom hogy akkor is sok dolga van, de mégis több időt lesz otthon mint eddig.
Viszont, már egy pár alkalommal eszembe jutott a szülés dátuma. Charlesnak addigra már újra versenyezni kell majd , így csak abban bízom hogy otthon lesz mikor eljön az idő.
Kopogtak az ajtón, így átvettem a vacsoránkat, és egyedül neki álltam elfogyasztani.
Már lassan felét megettem amikor hirtelen leült mellém Charles.
-Engem meg sem vártál? Na szép.-jóformán még ki sem nyitotta a szemeit, de már piszkál.
-Azt hittem alszol. Nem akartalak felébreszteni.
-Nem aludtam, csak pihentetem a szemeimet.
-Hát ha te ez nem alvásnak hívod, akkor mindegy . Jó étvágyat.
-Köszönöm. Neked is Nati. És nem, nem annak hívom, mert pihentetem a szemem.
-Rendben, akkor legyen ahogy mondod.