Édes Szerelem (C.L.)

9.fejezet

-Sziasztok.-köszöntem oda a férfinak és a barátnőjének.
-Szia Nat. Azt hittem nem is érsz ma ide.
-Itt vagyok csak kicsit nagy a tömeg kint. Szia Natalie vagyok-nyújtottam a kezem a fiatal nő felé.
-Szia én Francisca. Pierre már nagyon sokat mesélt rólad.
-Ahogyan rólad is. Már nagyon vártam hogy megismerjelek.-ültem le melléjük, és gyorsan rendeltem egy kávét.
-Milyen volt az utad?-kérdezett rá Farncisca amin kicsit meglepődtem.
-Elég fárasztó. Nem szoktam ennyit utazni és nem is vagyok hozzá szokva. És azt sem tett jót hogy előtte dolgoztam.
-Pierre mondta,sőt áradozott a cukrászdádról. Nekem is tervbe van véve, hogy elmegyek amikor monacoban leszek.
-Szeretettel várlak majd. Remélem neked is tetszeni fog majd.
-Basszus csajok. Elnéztem az időt. Nekem rohanom kell, itt maradtok vagy jöttök velem?-kérdezett meg minket Pierre, de mi csak a fejünket ráztuk hogy maradunk.
-Menj csak drágám, mi maradunk. Natalie mégcsak most ért ide, legalább lesz időnk beszélgetni.
-Oké, akkor én rohanok is. Majd gyertek amikor akartok.-Még adott egy gyors csókot a barátnőjének, és már rohant is el.
-Nagyon szépek vagytok együtt.
-Köszönöm, és neked van barárod?
-Nem, nincs.  Én nem vagyok valami szerencsés ha kapcsolatról van szó.
-Történt valami komoly esetleg? -kérdezett rá félve, hátha valami olyan témába beletapint.
-Nem, csak sose voltam szerencsés a szerelemben. Már egy ideje inkább hagyom is. A munkám az életem és a szenvedélyem.
-Pierre mondta hogy Charleson keresztül ismert meg. Őt régóta ismered?
-Nem, dehogy is. A szomszédom.
-Komolyan?
-Igen, nemrég költöztem oda, még az év elején. De mindig azt hittem hogy a szemközti lakás üres, mert sose láttam onnan senkit sem kijönni.
-Akkor hogyan találkoztatok?-faggatot tovább a lány.
-Egyik reggel elmentem futni, és hazafelé vettem egy kávét. Sajnos nem figyeltem, és a liftnél nekimentem, aminek az lett a vége hogy az egész kávém rajta landolt.
-Na ne-nevetett fel.-ez aztán jó első találkozás.
-Nekem mondott? Olyan ciki volt a helyzet.
-De legalább megismerted a szomszédodat.
-Legalább.-ittam bele a kávémba.

Nagyon sokat beszélgettünk még Franciscavál, de már jobbnak láttuk ha elindulunk a garázs felé.
-Nézd ott a kis szomszédod.-mutatott a ferrári felé, ahol épp Charles és egy ismeretlen férfi jött ki.
-Ne már, ugye most nem ezzel akarsz piszkálni?-ő csak vigyorogva nézett rám, és kacsintott egyett.
-Natalie?-állt meg előttünk az emlegetett szamár.
-Szia Charles. -köszöntem a férfinak.
-Hello, Carlos vagyok.-nyújtotta felém a kezét, amit szívesen elfogadtam.
-Szia Natalie.-itt csak vigyorogva nézett a mellette lévő férfira, aki csak szúros szemmel nézett rá.
-Merre mentek fiúk?-törte meg a csendet Francisca.
-Sajtó.-csak ennyit mondtak, de én ebből semmit sem értettem.
-Uu, hát kitartást. Kivel lesztek?
-Max, Lewis, Checo, és George. Jöttök ti is?
-Nem hiszem Charles, az elég unalmas még nekünk is. Mi addig kicsit körülnézünk.
-Ahogy akarjátok. Te is az alpinenál vagy?-nézett rám, én pedig csak bólintottam.
-Igen, Pierre adott ilyen belépőt.-emeltem fel ami a nyakamba volt.
-Akkor majd találkozunk lányok. De nekünk már mennünk kell. Gyere Charles.-miután a fiúk elmentek, mi is elindultunk a paddockban.
-Csak nekem tűnt fel, hogy Charles szinte le sem vette rólad a szemét?
-Ne már, kérlek ne képzelj bele semmit. Csak ismerjük egymást, ennyi.
-Még csak, ennyi.-akkora vigyor volt az arcán, amit eddig sose láttam. Ezek után csak elindultunk az Alpihenhoz, ahol megismertem Pierre csapattársát.

Este megbeszéltük a többiekkel, hogy együtt vacsorázunk majd.
Így gyorsan elkészültem, és még épp időben indultam el,hogy oda érjek.
Már a többiek ott vártak, amikor leértem, így egyből mehettünk is az étterembe.
Az este nagyon jó hangulatban telt.
Még Charlesék is csatlakoztak hozzánk.
Rengeteget nevettem.
Nem hittem volna hogy ennyire jól fogom magam érezni, de nem bántam meg hogy eljöttem.
-Én megyek, nekem mára ennyi elég volt.- toltam ki a széket, és már köszöntem is el a többiektől.
Ami viszont meglepett az, az hogy Charles is velem tartott.
-Melyik emeleten vagy?-kérdezett rá, amikor a lift felé tartottunk.
-7.en és te?-néztem rá, mire ő is rámnézett.
-8. Egy emelettel feljebb mint te. És hogy tetszett eddig?
-Nagyon izgalmas. És neked gratulálok az első helyhez.
-Köszönöm. Remélem holnap is jó lesz majd az autó.-feltűnt hogy egy nagyot sóhajott amikor ezt mondta.
-Ezt hogy érted?-álltam oda a lift falához, miután beszálltunk.
-Sajnos nem olyan jó az autó mint amilyennek lennie kellene. Közelebb vagyunk már a red bullhoz, de sajnos még mindig nem az igazi a kocsi.
-Biztos vagyok benne hogy mindent megteszel majd ami tőled tellik.
-Köszi, Nat.-sajnos felért a lift az emeletemre, így abba kellett hagynunk a kis beszélgetést.
-Sok szerencsét holnapra. Szia Charles.-szálltam ki a liftből, de a monacói is ugyan így tett.
-Natalie.-erre csak felé fordultam, és kicsit meglepődve láttam, hogy ő is kiszállt velem együtt.
-Igen?
-Holnap ha lenne kedved, akkor akár , ferrárinál is nézheted majd a versenyt.-látszik rajta hogy zavarba van,ami engem csak megmosolyogtatott.
-Nem szeretnék problémát. És Pierret sem szeretném megbántani.
-Pierre nem fog megsértődni, hiszen tudja hogy jó helyen leszel. De ha nem akarsz, akkor nem gond.
-Nem, nem dehogy is. Csak nem akartam Pierret kellemetlen helyzetbe hozni. Beszélek vele, és ha nem bánja akkor élnék a lehetőséggel.-mosolyogtam a férfira, mire ő is egy mosolyra húzta a szájját.
-Rendben, akkor majd holnap beszélünk. Szólj majd, és akkor kimegyek eléd.
-Rendben. De én megyek ,mert már tényleg elég fáradt vagyok.-mivel ma jöttem, eléggé lefárasztott az utazás.
-Persze, megyek én is. Akkor majd holnap találkozunk.
-Rendben, szia Charles.-ő is elköszönt, és már hívta is a liftet.

Ugyan Pierret nem zavarja, hogy a barátja felajánlotta ezt a lehetőséget, viszont én kicsit kellemetlenül éreztem magam miatta. Elvégre, mégis a francia férfi hívott meg, és most mégis ott tartok hogy egy másik csapatnál nézem majd a versenyt.
Viszont akadt egy kis gond.
Nem tudom Charles számát, így csak instagrammon tudtam neki írni.
Szerencsére vagy sem, megnézte az üzenetet, de nem válaszolt rá semmit.
Épp Franciscavál és Pierrel beszélgettem a paddockban amikor hirtelen ott termett mellettünk a monacói férfi is.
-Sziasztok.
-Csá haver.-pacsizott le vele a francia férfi.
-Szia-miután mindenki köszönt neki, csak felém nézett, mintha várna valamire.
-Nemsokára kezdődik a verseny, akkor velem tartasz?
-Ha, nem okoz problémát akkor igen.-néztem bele a férfi zöld szemeibe amikbe szinte elvesztem.
-Akkor menjünk. Már nem sok időnk van.
-Oké. Sok sikert Pierre.-öleltem meg a férfit.
-Köszi.
-A verseny után találkozunk. Majd írj, hogy mikor indulsz.-öleltem meg a lányt is.
-Mehetünk?-csak bólintottam, így elindultunk a ferrári felé.
-Látom elég jóba letettek Francescaval.
-Igen, nagyon aranyos, és nagyon hamar megtaláltuk a közös hangot.
-Ennek örülök. Akartalak hívni hogy merre vagy, de rá kellett jönnöm hogy nincs meg a számod.-ezen csak jót nevettem.
-Igen, már nekem is feltűnt. Azért írtam inkább instan. De nem válaszoltál, így nem tudtam hogy mi lesz.
-Beszéltem Pierrel, mondta hogy ott vagy velük, inkább oda mentem. De jó lenne ha számot cserélnénk, akkor többet nem lesz ilyen gond.-csak megálltam és oda adtam neki a telefonomat.
-Tessék, írd be. Akkor már meglesz majd.-úgy is tett. Elvette és gyorsan megcsörgette magát, így neki is meglesz az enyém.
-Akkor már ez is megvan. Na menjünk, mert megölnek ha elkések.-gyorsan elindultunk az úticélunk felé, így időben még sikerült vissza érnünk
-Most magadra hagylak, de ezt vedd még fel.-adott egy fülest, és már rakta is bele a nyakamba.
-Köszi. Itt nem fogok akadálni ugye?-néztem körbe, hátha rossz helyen állok.
-Nem fogsz nyugi.  Minden vendég itt van. Arthur is nemsokára jön majd, így nem leszel majd egyedül.
-Oké, legalább valakit ismerek majd.
-Engem ismersz. De mostmár tényleg mennem kell.-mosolyogva nézett rám.
-Rendben. Sok szerencsét.-mosolyogtam én is rá, de még mielőtt elmehetett volna egy gyors puszit adtam az arcára.
Nem mondott semmit, csak egy nagy mosollyal nézett rám. Amikor elment, előtte még végig simított a kezemen, ami miatt az arcom még jobban kezdett melegedni.
Miután Charles elment, én kicsit arébb áltam hátrébb, hogy senkit se zavarjak.
Nemsokára kezdődik a verseny, és már Arthur is itt van mellettem.
Már ő is felrakta a fülest, így én is így tettem.
A fiúk már a pályán vannak, és percek múlva már kezdetét is vette a Miami verseny.

Akkor még egyikünk sem tudta, hogy ez a találkozás milyen lavinát indít is el az életünkben.