Édes Szerelem (C.L.)

50.fejezet

Az egész internet felrobban Charles győzelme miatt. Rengetegen újság lehozta, és a közösségi oldalak is azzal voltak telle.
Pár nap múlva már kezdett ugyan leülepedni a dolog, ám Charles ezt a pillanatot választotta, hogy ő is aktiválja magát a saját oldalán, és feltöltött egy pár képet ő is. Ám a képek között akadt olyan is ,amin mi ketten vagyunk, amivel még nem is lenne baj, de feltöltötte azt a képek is amit még az öltözöjébe csinált Joris. Látszik már a képen is a hasam, főleg mert Charles épp egy puszit adott rá. Ez volt az igazi bomba, amit ő maga dobott le. Persze a ferrári is megosztotta a képeket, külön figyelmet fordítva a pocakos képnek.
Rengetegen osztották meg, és mindenki ezzel foglalkozott. Sokan gratuláltak, főleg a pilóta társai, akik nem tudták. Eléggé megleptük vele a világot, de a rajongók nagyon kedvesek voltak. Ugyan volt olyan akinek nem tetszett, de a többség örült neki, és csak ez számít.
Kellett ugyan egy jó pár nap mire ez a hír is leülepedett, de szerencsére már mindenki elfogadta, vagy csak hangot nem adnak a nemtetszésüknek.
Lassan itt a karácsony, és már elkezdtük berendezni a baba szobát is. Lassan haladunk vele, de egész jó lesz majd. Amíg Charles és Pierre a bútorokat rakja össze, én addig elmentek Kikával vásárolni.

-Még meg sem mutattad mit vettél.-jött be Charles a gyerekszobába, amibe a kisebb kis díszeket és egy pár darab ruhát tettem el.
-Ott vannak a szatyorban. Nézd meg.-mutattam a kis fotel felé, amikben ugyan úgy baba ruha volt.
-Mintha több táska lett volna nálad. Ez csak kettő.
-Igen, a többi az én ruhám. Már nem nagyon van olyan ami rám jön.
-Csodálatos vagy mio caro. Gyönyörű kismama vagy.-jött oda hozzám, és kivette a kezemből az egyik kis bodyt.
-Ez aranyos. De lehetne piros is.-nézegette a kis ruhát, amin kis autók voltak.
-Ez csak egy baba ruha. És szerintem így tökéletes.-vettem el tőle, és raktam is el a komódba.
-Ugye tudod hogy ez árulás.
-Reklamálj a gyártónak.-hirtelen akartam vissza fordulni, és egy apró kis nyilalást éreztem a hasamban. Nem fájt, de elég furcsa érzés volt. Rátettem a kezemet a pocakomra, és újra éreztem.
-Mi a baj mio caro? Fáj valamid?-ijedt meg egyből Charles, mire csak megfogtam a kezét, és a hasamra tettem.
Szerencsére újra érezni lehetett, így ő sem maradt le róla.
-Ez, ez most tényleg ő?-csak nézte a kezeinket, és egy pillanatra sem nézett fel rám.
-Igen. Most éreztem először. Úgy látszik nagyon eleven.
-Imádom. Ez elképesztő érzés. Szia kicsi bogyó, én vagyok az apa. Nagyon ügyes vagy, de azért csak óvatosan.-gugolt le elém, és úgy beszélt a pocaklakónak.
-Lehet focista lesz.-erre csak felkapta a fejét, mire elnevettem magam.
-Az kizárt. Ha az én tehetségemet örökölte hozzá, sajnos nem lesz olyan csapat ami beválogatja.-ezen mind ketten  elkezdtünk nevetni, hiszen nem igazán jó a fociban.
-Életem, remélem ügyesebb leszel majd mint apa.-simogattam a hasamat.
-Na, világbajnok vagyok mia caro. És ő is az lesz majd.
-Erről ráérünk később beszélni már mondtam. Nem vagy éhes?
-De, gyere menjünk együnk valamit.

Már lassan a díszítéssel is készen leszünk. Mondjuk nagyon túlzásba nem vittük, a fát feldíszíttetük, és a lakásba is tettünk egy kis díszt.
Nem mondom hogy könnyű volt ajándékot venni Charlesnak, de szerencsére sikerült neki találnom valamit. Remélem örül neki, mert elég nehéz volt kitalálni. Csináltattam egy képet, amolyan páros kép, amin mi vagyunk és a másik képen a csillagok állása azon a napon amikor megismerkedtünk. Ez az egyik ajándéka, a másik pedig, egy karkötő, amibe a nevünk kezdőbetűi vannak gravírozva.
Fonott karkötő, de van rajta középen egy ezüst rész. Izgulok hogy tetszeni fog-e neki.
Együtt töltjük a karácsony első napját ,és a másik két napon megyünk át a családhoz.
Túlzásba nem vittük a karácsonyi menüt, hiszem ő még mindig az étrendet követi, bár ilyenkor azért tart csaló napot, de megpróbáltam mindent úgy csinálni hogy kicsit diétásabb legyen.
-Készen vagyok.-fújtam ki a levegőt, amint befejeztem a főzést.
-Akkor bejöhetek végre?-sétált lassan felém, hátha újra kizavarom.
-Ha nem eszel bele semmibe amíg nem vacsorázunk, akkor igen.
-Na, valakinek meg kell kóstolni.
-Aha, csak a kóstolás egy maximum 2 kanál. Nem pedig a negyede.
-Finom volt.-húzta fel a vállát és már oda is állt mellém.-Nem vagy fáradt?
-Egy kicsit. Baj lenne ha ledőlnék?
-Nem, egy csomó mindent csináltál, pedig nem is erről volt szó.
-Csak nem akartam hogy egy sima vacsora hangulata legyen az estének.
-Karácsony van kis boszorkányom. Hidd el, nem lesz sima pénteki vacsora hangulat ma.-csak mosolyogtam rá, hiszen igaza van.
-Mikor akarsz ajándékozni?-jó lenne tudni, mikorra készüljek el én is.
-Majd csak vacsora után. Most inkább menjünk és pihenjünk egy kicsit. -fogta meg a kezemet és húzott maga után.
-Csak nem te is fáradt vagy?
-Nem, de amíg te pihensz, addig én nézek valami filmet.
-Oké, csak ne kiabálj a tv-vel.-mentünk be a hálóba, és már dőltem is le az ágyra.
Charles is lefeküdt mellém, így a mellkasára hajtottam a fejemet.
-Nem szoktam kiabálni a tv-vel.-szólalt meg egy idő után, de már lassan félálomba voltam, ezért csak hümmögtem neki.

-Minden isteni finom volt.
-Örülök neki hogy minden ízlet.-álltam fel elpakolni, de Charles csak megfogta a kezemet.
-Majd én elpakolok, te menj csak át a nappaliba. Mindjárt megyek én is.
-Biztos? -csak mosolyogott rám, és már tolt is a nappali felé.
Addig kihasználták az időt és elmentem a szobába az ajándékért. Mire végzett, már minden a fa alatt volt.
-Most újra úgy érzem magam mintha egy kisgyerek lennék.-ült le mellém, és csak a fát nézte.
-Én is. Szeretem a karácsonyt.
-Jövőre már hárman leszünk. El sem hiszem.
-Pedig már elég szembetűnő.-néztem a pocakomra, amire szinte rátapadt a fekete ruha amit felhúztam. Már nincs oka titkolózni, és itthon nem is akartam soha.
-Gyönyörű vagy mio caro. -Charles felállt, és egy doboz vett ki a fa alól. Én még mindig a kanapén ültem, de amikor felém jött és letérdelt elém, a szívem majd kiugrott a helyéről.
-Natalie Delafosse. Te vagy az a nő, aki megváltoztatta az életemet. Aki meg ajándékoz  életem egyik legszebb ajándékával,az akit mindennél jobban szeretek, és akit életem minden egyes percében szeretni fogok. Tudom hogy ez így elég klisés, de már nem tudok tovább várni, és nem is akarok. Megtisztelnél azzal, hogy nem csak a gyermekünk édesanyja leszel ,de a feleségem is életünk hátralévő részében? -a könnyeim már annyira ellepték a szemeimet, hogy már homályosan láttam Charlest.
Csak megfogtam az arcát két oldalt és már csókoltam is meg. Ő a kezeit a derekamra tette, és úgy húzott magához közelebb.
Miután elválltunk egymástól, csak neki döntöttem a homlokomat az övének.
-Igen. Szeretlek Charles, és életem hátralévő részében a feleséged szeretnék lenni.
-Annyira szeretlek mio caro.-Adott egy apró csókot és már vállt is el tőlem. Amikor megláttam a gyűrűt, majdnem elájultam. Gyönyörű szép volt. Letisztult, és nagyon elegáns.
-Istenem Charles ez gyönyörű.-csak néztem az ujjamat,amin már a gyönyörű gyűrű volt.
-Pont mint amilyen a mennyaszonyom.