-Ne legyél szomorú ez miatt.-öleltem meg hátulról, és egy puszit nyomtam a hátára.
-Nem vagyok. Ez a hely is jó, de így már biztos hogy legalább a második helyet el kell érnem jövőhéten, ha nyerni akarok.-sóhajtott fel, és végig simított a kezeimen.
-Sikerülni fog, ebben biztos vagyok.
-Remélem igazad lesz.-mivel kopogtak az ajtón, így elengedtem és leültem a kanapéra.
-Sziasztok. Zavarok?-kérdezett rá Frédéric miután Charles félre állt az ajtóból ,hogy be tudjon jönni.
-Nem, dehogy is.
-Csak meg akartam nézni, hogy-hogy vagy. Sajnos ez a verseny nem sikerül úgy ahogy akartuk. Nem számítottunk rá hogy ennyire rövid lesz a virtuális zászló. Csak, nem is tudom. Elnézését akartam kérni.
-Ugyan már Fred. Ez nem a te hibád, sajnos most így alakul. Az egész szezon, nagyszerű volt, szinte sose volt ilyen jó szezonom mint most. És ez neked köszönhetem.
-Jobban örültem volna ha a következő versenyre már kicsit megkönnyebbülten mentünk volna, de tudom hogy meg tudod csinálni. Ebben biztos vagyok, és hidd el az egész csapat melletted áll.
-Köszönöm Fred.-én csak csendben ültem a kanapén, hiszen elég kellemetlenül éreztem magam, mert nem is kellett volna ott lennem.
-Na megyek gyerekek, nem is zavarok tovább. Akkor hétvégén az utolsó nagy versenyen találkozunk. Este csak okosan, lehetőleg ne játszatok sokat. Natalie, hétvégén remélem találkozunk.
-Ki nem hagynám semmi pénzért.-mosolyogtam a férfira aki még utoljára elköszönt és már ment is el.
-Ez kedves volt tőle.-én szólaltam meg először, miután elment.
-Fred nagyon jó ember. Régóta ismerem már, és tudom hogy mindent megfog tenni.
-Ahogyan te is Charles. Na, öltözz át és menjünk.-mivel még mindig a verseny overáljába volt, ezért neki állt levetkőzni,hogy vissza tudjunk indulni a szállodába.-Ez de jó, nézd ott egy kis kápolna. -mutatott az egyik templom félére Kika.
-Nem hittem volna hogy egy mini templomot is látok.
-Ez Vegas ,itt aztán tényleg minden van. Szerinted nyitva van?
-Csak nem házasodni akarsz? Pierre tud róla?-kérdezett rá a spanyol lány.
-Jézusom, dehogy is. Csak kíváncsi vagyok hogy néz ki belül. Na, ne már csajok, azt ne mondjátok hogy ti nem akarjátok megnézni.-mondjuk, most hogy így mondja.
-Én mondjuk megnéznem. Ezért ez mégis csak egy mini templom.
-Oké, akkor menjünk. Szólok a fiúknak, bár ahogy látom ők leragadtak az autóknál.-Mivel nem úgy tűnt hogy a fiúk egyhamar elmennénk onnan, ezért mi elmentünk megnézni a kis kápolnát.
-Ez zárva van.-fordult hátra Isa hozzánk, hiszen nem tudta kinyitni az ajtót.
-Pedig én azt hittem ezek este is nyitva vannak..
-Én is. Hiszen ez Vegas. Nyitva kellene lennie. Nem lehet hogy csak mi nem tudunk bemenni?
-Ezt hogy érted Kika?-fordultunk a lány felé, hiszen az ajtó zárva van.
-Nem tudom, talán tolni kell nem húzni.
-Hidd el megrobáltam úgy is. -nézett rá Isa, mintha nem akarná elhinni amit Kika mondott.
-Csajok, amúgy ki van írva hogy mikor van nyitva. Hétfőtől-szombatig, 10.00-tól 3.30-ig. -mondtam a lányoknak, akik hirtelen megfordultak, és csak nézték a kis táblát velem együtt.
-Ki az aki hajnali 3kor házasodik meg?
-Aki már nem épp szomjas. Mondjuk Natiéknak ilyen félnivalójuk nincs, hiszen nem ihat.-kacsintott rám Kika, mire nekem csak kikerekedtek a szemeim.
-Na, mondjuk ti még jöhettek Pierrel. Vagy akár te is Carlossal.-néztem Isára, aki csak nagy szemekkel nézett rám.
-Én inkább kihagynám a vegasi esküvőt. De ha neked ez tetszik Nati, akkor szóljunk Charlesnak, biztos benne lenne.-indult volna el vigyorogva a fiúk felé, mire elkaptam a kezét.
-Meg ne próbáld. Nem lesz vegasi esküvőm. Legalább azt csináljuk majd terv szerint.
-Ti meg a tervezés? Még ezek után, van bátorságotok tervezni?-nevettek rajtam a lányok, ami mondjuk érthető is volt.
-Ha kiröhögtétek magatokat, akkor menjünk a fiúkhoz. A végén még itt hagynak.-fontam keresztbe a karom magam előtt, de gyorsan le is tettem, mert így a ruhám rá tapadt a hasamra.
-Menjünk még mielőtt itt idő előtt lebuktatod magad.-karoltak belém a lányok, és útnak indultunk a fiúk felé.-Gondolkodtam.-ült le mellém Charles, a kanapéra. Tegnap értünk haza vegasból és holnap után már utazunk is az utolsó versenyre.
-Min?-állítottam le a filmet és kiváncsi tekintettel néztem rá.
-Mit szólsz az Edmond Leclerchez?
-Nem, szó sem lehet róla.-ráztam a fejem, amint meghallottam. Andrea megkérdezte hazafelé hogy gondolkodtunk-e már gyerek neveken, és azóta Charles teljesen be van zsongva.
-Most miért? Edmond Leclerc. Szerintem nem is rossz.
-De jó sem.
-Akkor mondj te valamit.
-Lionel?-mondtam ki az első nevet ami eszembe jutott. Egy csomó oldalt megnéztem, de nem sikerült megtalálnom az igazi nevet ami az első pillanatban megfog.
-Lionel? Lionel Leclerc?-húzta fel a szemöldökét, miután kimondta egymás után a neveket.
-Jó ez így nem valami jó.
-Hát nem. Sőt...
-Na jól van, mert neked olyan jó ötleteid voltak.
-Voltak is. Mondjuk, Miló, Bastien, Bruno. Mondjam még?
-Ne, inkább ne. Sose fogunk tudni dönteni.
-Dehogy is nem. Van még rá pár hónapunk.
-Ugye nem hiszed azt, hogy úgy megyek el szülni, hogy még a gyerekem nevét sem tudom?
-Egy:gyerekünk,mia caro. Kettő: nem egyedül mész, már mondtam hogy ha törik, ha szakad én ott leszek. Három: addigra meglesz a kicsinek a neve.
-Ha így folytatjuk nem vagyok benne biztos. Miért olyan nehéz ez?
-Azért mert egy életen át azt a nevet kell viselnie amit mi adunk neki. Ha utálja majd az a mi hibánk lesz.
-Na pont ezért nem lehet Edmond.
-Ahogyan Lionel sem. Mint ha azt mondanám hogy lion gyere ide. Nem lesz oroszlán a fiam neve.
-Fiúnk neve drágám. -néztem rá ugyan olyan tekintettel mint ő az előbb rám.
-Akkor sem lesz az a fiúnk neve.
-Pedig nekem már egyre jobban tetszik. Lionel Leclerc. -ízlelgettem a nevet ahogy többször kimondtam.
-Nana, mia caro. Ha nem lehet Edmond akkor Lionel sem lesz.
-Ezek szerint nevet ugyan nem találtunk, de kettő olyat igen ,amit semmi felé képpen nem adunk a kicsinek. -összegeztem az előbbi beszélgetést.
-Haladunk. Nálunk már ez is valami.-dőlt hátra a kanapén, de előtte egy gyors csókot adott az ajkaimra.
-Ez nem vicces Charles. Mi van ha nem találunk olyan nevet ami mind kettőnknek tetszeni fog?
-Akkor majd több neve lesz. Nekem is van egy pár.
-A Marc tetszik.
-Talán a Percival nem? -döntötte felém a fejét, és úgy nézett rám.
-De, ha te használod tetszik. De a fiamat, vagyis a fiunkat nem akarom Percivalnak hívni.
-Nem is engedném. Lenne egy olyan barátja mint nekem Carlos, folyton Lord Percival lenne.-elképzeltem a helyzetet, és annyira elkapott a nevetés hogy szinte a könnyeim is lassan kifolytak.
-Sose hívjuk így.-törölgettem a szemeimet, mire Charles is elnevette magát.
-Pedig egész jó lenne. Szólnánk neki hogy jöjjön ide, és Lord Percivalnak hívnánk.
Vagy ha valami miatt le akarjuk szídni.
-Borzalmas szülők lennénk, ha ez lenne az első neve.
-De még az utolsó lehet neki.-csak megráztam a fejemet, hiszen ezt ő sem gondolhatja komolyan.
ESTÁS LEYENDO
Édes Szerelem (C.L.)
FanficAmikor egy cukrász és egy autóversenyző találkozik, az életük egyik legnehezebb időszakában, hogyan alakul a sikeres, fiatalok élete? Hogyan tudják egymást segíteni a nehezebb időkben? Vagy egymást eltaszítani a másiktól? Charles Leclerc Fanfiction