Édes Szerelem (C.L.)

28.fejezet

-Gyere már Nati. Tök jó a víz.-kiáltott fel nekem a fedélzetre Arthur.
-Mondtam hogy van egy meglepetésem.-szólalt meg a hátam mögött Charles, mire megfordultam és szembe találtam magam egy felfújható, óriási fánkkal.
-Ezt most komolyan gondolod?-kezdtem el nevetni, ő pedig csak vigyorogva bólogatott.
-Bizony ám. Na gyere próbáld ki. -dobta be a vízbe ,és csak állt mellettem.
-Nem hiszem hogy ez jó ötlet.
-Nem lesz semmi baj. Már megtudod magad tartani a vízen, ez csak segít hogy biztonságba legyél. De ha szeretnéd hozhatom a karúszokat is.
-Ugye nem?-a vigyor láttán, biztos voltam abban hogy még azt is képes volt venni.
-Bízol bennem?-nyújtotta felém a kezét és már át is váltott komoly hangnemre.
-Igen.-tettem bele a kezemet az övébe amit csak megszorított ,és a szájjához emelve egy csókot adott rá.
-Mindig vigyázni fogok rád.-Csak elmosolyodtam, és egy aprót bólintottam mellé.
-Akkor indulás.-ugrott bele a vízbe, én pedig csak álltam ott és néztem ahogy, feljön a felszínre.
-Gyere, itt vagyok.-nyújtotta a kezét felém, jelezve hogy nyugodtan menjek utánna.
-Oké-fújtam ki a levegőt, és lassan elkezdtem lemászni a létrán. Amint a lábam a vízbe ért, csak szorosabban fogtam, és el sem akartam engedni.
-Itt vagyok, mio caro. Gyere egy kicsit lejjebb és már tartalak is.-úgy tettem ahogy mondta. Egy fokkal lejjebb mentem és már éreztem is a kezeit a derekamon.
-Megvagy.-húzott oda magához, de én csak csukott szemmel rúgtam a vizet.
-Nyisd ki a szemed bébi. Ezt látod kell.
-Nem, amíg nem tudok valamibe kapaszkodni.-csukott szemmel húzott hátrafelé addig ,amíg a kezemnél nem éreztem a kis vízi megmentőmet.
-Most már kinyitod végre?-igaza volt Charlesnak, ezt tényleg látni kell. Elképesztő volt látni a kilátást innen is. És az ahogy a tenger végig öleli a testemet, valami nagyszerű érzés.

-Charles tényleg mindenre képes hogy te biztonságba legyél.-nevetett rajtam Ester, miután már a yachton voltunk, és szedtem le magamról a karúszokat.
-Azt hittem csak viccel amikor azt mondta hogy vett, de akkor már tudtam amikor ráneztem, hogy bizony szerzett egyet.
-Ne haragudj hogy nevettem amikor rád adta. De tényleg nem hittem el, még akkor sem amikor láttam.
-Semmi baj, én is jól szórakoztam. Tényleg meg kell tanulnom úszni rendesen, mert ezt többet nem húzom fel.
-Na, csak óvatosan vele, máskor is kelleni fog majd.-jött oda Arthur nevetve, vele együtt a báttya is.
-Szemetek vagytok. -mutattam rájuk, de csak jobban nevettek.
-Ugyan már Nati, igazán cuki voltál vele. Jól állt a rózsaszín. Még szerencsére hogy megörökítettem.
-Hogy mit csináltál?-sikítottam egyet, mire csak jobban nevetett.
-Nyugi, nagyon cuki vagy rajta. Ugye Charles?-nézett a testvérére aki csak nevetett.
-Tényleg szemetek vagytok mind a ketten.
-Na ne durcizz már. Fő a biztonság. És ez nem egy medence volt.-karolt át Charles, de én még mindig úgy tettem mintha durcás lennék.
-A biztonság mi?
-Igen a biztonság. Az a lényeg.
-Na jól van. Maradunk még?-néztem fel rá, de megrázta a fejét.
-Szerintem menjünk. Vacsorázhatunk együtt. Benne vagytok?-mivel mindenki belement, így kiinduktunk a partra.
Mivel Arthurrék elvonultak átöltözni, ezért én csak magamra kaptam vissza a kis ruhámat, és már mentem is oda Charleshoz.
-Szia.-karoltam át hátulról, és egy puszit nyomtam a hátára.
-Szia kicsim.-emelte fel az egyik karját, és már bújtam is oda hozzá.
-Nem fázol?-kérdeztem rá, de elkezdett kuncogni rajtam.
-Nem, nem fázom. És te?
-Én sem.
-Tetszett a mai nap?-nézett le rám, és  csak bólintottam.
-Igen, köszönöm.
-Mit?
-Azt hogy ennyire figyeltél rám. Köszönöm.
-Mindig vigyázni fogok rád. Komolyan mondtam, mia caro.-csak oda bújtam hozzá, ő pedig csak egy puszit nyomott a hajamba.
-Menjünk gyorsabban?-erre felkaptam a fejemet, de csak vigyorogva nézett le rám.
-Mennyire gyorsabban?-félve kérdeztem rá, mert eddig sose száguldozott vele amikor itt voltam.
-Megtudod, ülj le inkább.
-Charles ugye nem lesz baj?-leültem mellé, de csak rámnézett  és kacsintott egyet.

Elég hamar kiértünk a kikötőbe, miután megmutatta milyen gyors is tud lenni ez a yacht.
Mivel éhesek voltunk, de nem akartunk így beülni semmilyen étterembe, ezért megegyeztünk hogy hazamegyünk és otthon eszünk majd.
Charleshoz mentünk, nem tudom miért, de mindenki egyből oda vette az irányt.
Gyorsan körbe járt a telefonom, és mindenki megrendelte magának azt amit enni szeretne, és márcsak várnunk kellett.
Arthur és Ester belemerültek a férfi telefonjába, én pedig csak neki dőltem Charlesnak.
-Mi az? Ma nagyon bújos vagy.
-Baj?-ültem vissza a kanapéra, mert ezek szerint zavarja.
-Én azt nem mondtam. Gyere csak szépen vissza.-húzott vissza magához, és már karolt is át.
-Mikor lesz a legközelebbi versenyed?
-Jövőhéten. De el kell utaznom Maranelloba előtte.
-Erre számítottam. Mikor mész?
-Szerintem csak kedden. Addig itthon leszek. Van egy csomó promóciós munka is, amiket meg kell csinálni.
-Amolyan reklám féle?
-Igen, olyan. Még lesz egy pár fotózás is.
-Tiszta modell lettél. Mondjuk ezzel az arcal, csak úgy kapkodnának érted.
-Szóval tetszik az arcom?
-Szerinted?-Néztem fel rá, mire ő csak rám nézett egy nagy mosollyal.
-Nekem is nagyon tetszik a te arcod.-annyira elkapott a nevetés, hogy egy pillanat után hallottam hogy ő is csatlakozik hozzám.
-Itt meg mi folyik?-jöttek be Arthurrék, hiszen eddig kint voltak az erkélyen.
Egyikünk sem tudott megszólalni, csak nevettünk tovább.
-Semmi tesó, semmi.-Charles előbb abba hagyta a nevetést mint én, ezért ő volt az is aki elment ajtót nyitni, amikor csengettek.
-Menjünk inkább, és együnk.-álltam fel a kanapéról, és már vettük is az irányt az asztalhoz.
Minden nagyon finom volt, és rengeteget nevettünk.
Épp pakoltam össze Esterrel, amikor a telefonom pittyeni kezdett. Nagyon nem foglalkoztam vele, de amikor egymás után csak jöttek a hangok ,muszáj volt ránéznem.
Charles megosztotta Arthur képeit, amikor engem is megjelöltek.
Csak kimentem a nappaliba a két férfihoz, akik mintha semmi sem történt volna tovább nézték a telefont.
-Akarom tudni, milyen képeket tettél ki?
-Hidd el, szuperek lettek.-nézett vigyorogva rám, de volt egy furcsa érzésem.
Megnéztem őket én is, és tényleg volt köztük olyan kép ami nekem is nagyon tetszett. Nem rakott ki sokat,talán 7 db volt kint. Volt köztük olyan amin csak ők vannak Esterrel, olyan is ami közös kép volt, és akadt köztük olyan amin mi vagyunk Charlessal. De egy képen meg akadt a szemem.
-Arthur!-kiáltottam a férfi nevét, aki csak egy párnát rakott maga elé.
-Most védj meg tesó.
-Te most komolyan képes voltál kirakni azt a képet?
-Most miért, mondtam hogy tök cuki. Amúgy is, nem csak az van kint rólatok.
-Ugyan már, mio caro. Tök cuki lett az a kép.-szólalt meg a tesója.
-Te csak ne szólalj meg, te meg képes voltál megosztani? Ez tök ciki.
-Dehogy ciki. Aranyos inkább. -állt fel Charles és már mutatta is újra a képet.
-Nézd csak meg.
-Már láttam. Köszi.
-Akkor nézd meg újra, őket.-nyomta elém a telefonját, így újra megnéztem a drága képet. A fedélzeten vagyunk, mind a ketten már vízesen, és Charles vigyorogva adta a kezemre rá a karúszokat. A másik képen, újra mi vagyunk, amikor vissza indulva oda bújtam hozzá és ő egy puszit nyomott a hajamba. Hátulról vagyunk lefotózva, így az arcunk nem látszik.
-Akkor nem nyírsz ki?-kérdezett rá félve Arthur, mert az én arcomon is egy kis mosoly volt már.
-Ilyen nem mondtam.-néztem rá, de ő gyorsan felkelt és már futott is be a konyhába.
-Ugye tudod hogy most fél tőled?
-Féljen is. Ezt még vissza kapja. Édes lesz a bosszú.
-Hihetetlen vagy, ugye tudod?-karolt át a derekamnál fogva, és mosolyogva nézett rám.
-Rád is haragszom egy kicsit.
-Majd kiengesztellek.-adott egy csókot, de mielőtt elmélyült volna, el is váltunk egymástól.
-Nézzük meg a tesódékat. Hátha elbújt valahova..