Édes Szerelem (C.L.)

16.fejezet

Váratlanul ért a tette, de annál inkább élveztem. Amint az ajkait megéreztem a sajátomon, szinte felforrt a vérem. Charles a derekamnál fogva húzott magához közelebb, amint megérezte a kezeimet a hajába. Szinte össze ért a mellkasunk, de sajnos muszáj volt megszakítani a csókunkat.
-Nat.-suttogta a nevemet,mintha valami titok lenne.
-Charles.-mosolyra húzta a száját, és újra rátapadt az enyémekre.
Nem érdekelt hogy mi lesz ennek a következménye, csak a pillanatnak éltem.
Csókjai édesek és szenvedélyesek voltak.
Szinte sose csókoltak még ennyire jól, mint ő. Na, nem mintha annyi barátom lett volna ,de abból a kevésből is ő kiemelkedő.
Amint megéreztem a kezeit a felsőm alatt, hirtelen elhúzodtam tőle.
-Sajnálom, nem akartalak letámadni.
-Én nem bánom, csak egy kicsit lassabban kérlek.
-Akkor nem bántad meg?-nézett bele a szemeimbe, mire csak egy aprót ráztam a fejemen.
-Nem, és te?-muszáj tudnom, ő mit gondol most.
-Szerinted megbántam?-megfogta a derekamat két oldalt, és már húzott is bele az ölébe.
-Ezek szerint nem?-karoltam át a nyakánál, bár az ő kezei a hátamnál és a derekamnál tartott.
-Már egy jó ideje várok erre. Csak nem tudtam te hogy állsz hozzám. De ezek szerint te is úgy érzed ahogyan én.
-Nem szokásom olyanokkal csókolozni akit csak egy barátnak tartok.
-Ahogyan nekem sem. Már egy ideje nem csak úgy tekintek rád ,mint egy barátra Natalie.
-Hát lehet én sem tekintek rád úgy mint egy barátra egy ideje.
-Csak lehet?-hajolt a nyakamhoz, és egy apró csókot adott rá, a testemet végigjárta a borzongás,amit ő is észre vett, és jót mosolygott rajtam.
-Egyáltalan nem úgy tekintek rád. -néztem rá, mire ő is rám emelte a gyönyörű tekintetét.
-Jó, mert én sem.-csókolt meg újra.

Mivel úgy néz ki ma végre hazamehetek, ezért nem mentem ma be a cukrászdába. Beszéltem Annával, megígérte hogy tartja a frontot, de ha bármi van akkor majd hív.
Charlessal tegnap este nem nagyon beszéltünk többet, de mind a ketten ugyan azt érezzük mint a másik.
Egy gyors zuhanyzás után, kiültünk a nappaliba, és egy filmet kezdtünk el nézni. Észre sem vettem hogy mikor aludtam el, csak reggel tűnt fel hogy nem a kanapén fekszem, hanem egy nagyon kényelmes ágyba. Viszont ez nem a vendégszoba volt, ahol eddig aludtam.
Lassan felkeltem,de az ágy üres volt. Ezek szerint vagy egyedül aludtam ott, vagy már Charles felkelt. Gyorsan kimentem a szobából, és a konyha felé vettem az irányt.
-Jó reggelt.-jött oda hozzám, egy kávéval a kezében. Amint oda ért, egy apró csókot nyomott az ajkaimra, ami miatt az arcom egy kicsit kezdett forrósodni.
-Jó reggelt. Köszönöm.-köszöntem meg az italomat, de ő csak vigyorogva állt előttem.
-Szívesen. Idd meg gyorsan és menjünk.
-Hova?
-Futni. Csak rád vártam hogy felkelj. -akkor vettem észre, hogy ő már teljes harci díszben állt előttem.
-Oo, akkor gyorsan megiszom és megyek is átöltözni. De ugye nem km-ket akarsz futni?
-Nyugi nem, ma még lesz edzésem, ez csak amolyan bemelegítés lesz. Így nem kell majd a teremben futnom.
-Oké, akkor mindjárt jövök.-gyorsan bementem a vendégszobába és előszedtem az edzős ruháimat. Volt nálam, hiszen hetente 2 maximum 3 alkalommal eljárok futni, de ha nem is lett volna, akkor csak átmegyek a lakásomba és ott van.
Mikor elkészültem, kifelé menet gyorsan felkötöttem a hajamat egy szoros coffba, és már indultam is oda Charleshoz.
-Mehetünk.-szóltam neki oda, mire csak rámkapta a tekintetét, de előtte még gyorsan végignézett rajtam.
-Nem lesz ez egy kicsit lenge?-mivel csak egy sportmelltartó volt rajtam, ezért elég sokat mutatott a tesmemből.
-Nem, mert ezt még felhúzom.-vettem fel gyorsan a pólómat, ami eddig a kezembe volt.
-Így már azért kicsit más.-nem foglalkoztam vele, inkább elengedtem a fülem mellett, és már indultam is ki a lakásból.
-Azért megvárhatnál.-így megálltam a folyosón a lift előtt.
-Megvártalak, csak felhívtam a liftet.-pont akkor nyílt ki, amikor a férfi oda ért mellém.
-Na persze, a liftet mi?
-Igen, azt. Csak hogy ne kelljen itt már várni. Meg amúgy is, simán utolértél volna.
-Ez mondjuk igaz.-kiértünk az utcára, és vártam hogy eldöntse merre menjünk tovább.
-Merre szeretnél menni?-kérdezett rá, és ahogy látom kicsit tanácstalan volt.
-Én mindig a part felé futok. Nem hosszú a táv, és ilyenkor nem sokan járnak arra.
-Akkor menjünk arra. Nekem tökéletes lesz.

-Ez tényleg nagyon finom volt.-ette meg a reggeliét, amit a futásunkból vissza felé vettünk. Bementünk a kis kávézóba, ahová ilyenkor járni szoktam, és vettünk reggelit ,hiszen az kimaradt még otthon.
-Mondtam hogy nagyon finom. Én mindig bejövök ide, amikor visszafelé megyek.
-Akkor ezért volt nálad egy pohár kávé, amikor először találkoztunk.
-Igen. És még most is sajnálom hogy rád öntöttem.
-Ugyan már. Hiszen ha akkor nem jössz nekem, lehet nem is ismertük volna meg egymást.
-Gondolod? Pedig utánna voltál a cukrászdába is.
-Hát pont ez az. Ha akkor reggel nem találkozunk, nem tudom hogy te vagy a szomszédom.
-Biztos találkoztunk volna előbb, utóbb.
-Biztos, de ez akkor is egy emlékezetes találkozó volt.-nyitotta ki előttem a lakása ajtaját, így elsőként mentem be.
-Le kellene zuhanyoznunk. -támaszkodtam neki a pultnak, miután öntöttem egy pohár vizet.
-Hát le. Ránk férne. Menj csak elsőnek ha akarsz.
-Inkább te, kicsit büdibb vagy mint én.-csak végignézett rajtam, és elindult a szobája felé.
-Vagy mindketten egyszerre megyünk.-állt meg a hátam mögött, és a fülemhez hajolva mondta.
-Charles..-mondtam ki a nevét halkan, mert hirtelen mást nem tudtam mondani.
-Igazad van, én büdibb vagyok.-hajolt a nyakamhoz, és egy puszit nyomott az arcomra mielőtt elment.
Csak megkapaszkodtam a pultban, és vettem egy mély levegőt.
Ez a férfi kikészít. Nem tudom mit tervez velünk kapcsolatban, de tegnap óta teljesen máshogy viselkedik velem.
Nagyon tetszik, de félek hogy ő nem gondolja komolyan.
Annyira elbambultam hogy észre sem vettem hogy már végzett, és egy szál törölközőben áll előttem.
-Ennyira tetszik a látvány mio caro?
-Te miért vagy törölközőben?-tértem észhez, amint hozzám szólt.
-Talán nem tetszik? Múltkor mintha elég rendesen rajtam tartottad volna a gyönyörű tekinteted.-jött oda hozzám, de nem mertem ránézni annyira zavarba voltam.
-Nem tudom miről beszélsz.-tekintettem a földre, de amint közelebb ért hozzám és megéreztem az illatát, nem bírtam hogy ne nézzek rá.
-Csak ugyan? Miért nem vallod be magadnak Nat, hogy tetszik amit látsz? Hidd el, nekem így is tetszik amit látok.-fogta meg a derekamat, és kicsit közelebb húzott magához. A kezeimet felraktam a mellkasára, és a légzésem egyre szaporább lett.
-Jó velem játszani Charles?
-Nem játszom veled Natalie. Ezt már tegnap este megbeszéltük. Komolyan gondolok mindent ami veled kapcsolatos.
És te Natalie? Komolyan gondolod velem?-hogy komolyan gondolom-e? Nem válaszoltam, csak átkaroltam a nyakánál fogva és én csókoltam meg őt. Nem tétovázott, a kezeit levezette a fenekemre, és már ültetett is fel a pultra. Beállt a lábaim közé, és úgy döntötte a homlokát az enyémnek.
-Ezek szerint igen. Ez jó, nagyon jó.-mosolygott rám azzal a gyönyörű mosolyával.
-Igen, komolyan. -simítottam végig a tarkóján, mire megborzongott az érintesem miatt.-De el kellene mennem zuhanyozni.- próbáltam eltolni, de erősebb volt nálam.
-Szerintem jó helyen vagy itt.
-Szerintem viszont izzadt és büdi vagyok. És te viszont meztelen vagy, szóval fel kellene öltöznöd.
-Vagy, leveszed a ruháidat, és eggálba leszünk.-csak ránéztem hogy ezt most komolyan gondolja-e. Nekem ez egy kicsit gyors tempó, nem tudom ilyen gyorsan haladni.-Nyugi Natalie, csak vicceltem. Bár nem mondom hogy nem tetszene, de ez még elég korai lenne.-Ezek után segített leszállni, a pultról, és már indultam is el a fürdő felé.
-Köszönöm Charles.-fordultam meg az ajtóban állva.
-Mit?
-Kb. Mindent amit ezen a héten tettél értem.
-A legjobb döntésem volt, és bármikor számíthatsz rám.-Csak egy mosolyra húztam az ajkaimat, és már zártam is be magam után a fürdő ajtaját.