Édes Szerelem (C.L.)

23.fejezet

Már lassan 7 óra lesz, így írtam egy smst Charlesnak ,hogy jöjjön be amikor ide ér.
Én még gyorsan rendbe tettem magam, hogy ne keljen rám várnia.
-Szia-mentem oda hozzá, miután az irodából kijőve láttam ,hogy már a pult mögött vár.
-Hello.-karolt át a derekamnál fogva és egy csókot nyomott az ajkaimra.-Készen vagy?
-Igen, mehetünk. Hoznád azt a dobozt kérlek, addig én bezárok.-mutattam a pulton lévő dobozra, mire ő csak bólintott egyet és már vette is fel.
-Mi van benne?
-Csak egy kis süti. Nem akartam üres kézzel oda állítani.
-Anya imádni fogja ebben biztos vagyok.- a kocsija a cukrászda előtt parkolt, így messze nem kellett mennünk.
-Ugye tudod hogy itt nem igazán lehet parkolni?-ült be mellém, mire csak rám kacsintott.
-Pedig én itt szoktam.
-Te mindenhol leparkolsz ahol nem lehetne. Egyszer megbüntetnek majd érte.
-Egyszer biztosan, de addig is itt fogok majd állni.
-Menthetetlen vagy, ugye tudod.-erre nem szólt semmit, csak egy nagy vigyorral az arcán elindította a kocsit, és már indult is el Monaco utcáin.
Egy nagyon szép környékre érkeztünk meg, ahol mindenhol családi házak voltak. Anyáék is hasonló helyen laknak, csak ők a város másik oldalán.
Eddig nem izgultam, de most hogy egyre közelebb értünk, a szívem egyre gyorsabban kezdett el verni.
A dobozt egyre szorosabban fogtam az ölemben, amit Charles is észre vett.
-A végén még szétnyomod itt a sütiket.
Ugye nem izgulsz? Találkoztál már anyával, nincs miért izgulnod.
-Nem izgulok, csak féltem a sütiket ne hogy az egyik kanyarban kirepüljenek.
-Na persze. Mondogasd csak ezt magadnak mio caro. Megérkeztünk. -állította le az autót, mire csak kifújtam a levegőt.
-Még hogy nem izgul.-morogta az orra alatt amikor kiszállt a kocsiból, de meghallottam.
-Hogy mondod?-kérdeztem rá amikor kinyitottam nekem az ajtót, hátha újra elmondja.
-Nem mondtam semmit.-nem hát. Na persze.

-Natalie ez a sütemény valami mennyei.
-Örülök neki hogy ízlik.-mosolyogtam Mrs. Leclercre.
-Hát Nati. Ha ilyen finomságokkal eteted a tesómat, lassan gurulni fog a pályán, a kocsik között.
-Ebben igaza van Arthurnak, lehet Andreanak több edzést kellene tartania.
-Na jól van. Nem is szoktam sütit enni.
-Ki hiszi ezt el? A barátnőd cukrász, ráadásul elképesztő benne. Azt ne mond, hogy nem szokott neked sütni.-piszkálták tovább a testvérei vele, én pedig csak kapkodtam köztük a fejemet.
-Hát nekem nem szokott. Ha pedig igen, akkor az szinte...
-Szinte mi?-fordítottam felé a fejemet, és csak kiváncsi tekintettel néztem rá, hogy mit akar mondani.
-Csak nem sikerült valami jól. Ennyi.- fordult felém, egy mosollyal az arcán.
Miután elfogyasztottuk a süteményt is ,a fiúk átmentek a nappaliba és elkezdtek a versenyről beszélni.
Mi addig  Mrs. Leclercel, elpakoltuk a vacsora maradványait. Átmentünk mi is a nappaliba, és becsatlakoztunk a beszélgetésbe.
-Natalie, voltál már las vegasba?
-Nem, miért Arthur te voltál már?-kérdeztem rá én is ugyan olyan hangsúllyal mint ő.
-Még nem, de ebben az évben biztos ott leszek majd. Nem sokára ott lesz futam, már nagyon kíváncsi vagyok rá.
-Mióta van Vegasban forma-1es verseny?
-Ettől az évtől kezdve.-szólt közbe Charles is. A kezét közben átdobta a kanapén a vállam felett és úgy simogatta a kezemet.
-Hűha, erre sose gondoltam.
-Van egy bemutató videó is. Nagyon jó lett, várj megmutatom.-kezdte el nyomkodni a telefonját Arthur, mire Charles csak morgó hangot adott ki mellettem.
-Parancsolj, le van mente. Így újra tudod nézni.-amint a telefon a kezembe került már indítottam is el a videót. Mindenki nagyon jól nézett ki, főleg abban a piros filteres dzsekiben. Ám amikor Charles került sorra, muszáj volt vissza tekertem egyből.
-Na jó, elég volt. -vette ki a kezemből, miután vagy 3x végignéztem.
-Ne már, nekem nagyon tetszik. -kuncogtam fel, mire a többieket elkapta a nevetés.
-Igen, azt láttam.
-De miért csak rajtad volt az a szett?-fordultam felé hogy rá tudjak nézni.
-Azt mondták mindenki felvette. Én meg elhittem.
-Jaj kisfiam, olyan hiszékeny vagy sokszor.-szólt rá az édesanyjuk.
-Nekem tetszett, olyan Elvis Presleys volt.-erre csak rámkapta a tekintetét, de az ajkai már mosolyra voltak húzva.
-Szóval bejön Presley?-hajolt a fülemhez hogy csak én haljam.
-Maradj inkább saját magad. Te szexibb vagy.-adtam egy puszit az arcára, és tovább beszélgettünk a többiekkel.

Elég késő volt amikor eljöttünk, így csak álltunk a folyosón, mert nem tudtuk hogy most mit tegyünk.
-Nálam alszol?-Kérdezett rá Charles.
-Holnap reggel korán kelek. Aludj te nálam.
-Én is korán kelek. Este már utaznom kell spanyolba. Úgyhogy ma nálam alszunk.-fogta meg a kezemet és már húzott is be a lakásába.
Csak leültem a kanapéra, és már csuktam is be a szemeimet.
-Álmos vagy?-éreztem hogy leült mellém, de a szemeimet nem nyitottam ki.
-Nem, csak pihentetem a szemeimet.- ahogy kinyitottam egy mosolygós Charles volt előttem.-Miért vigyorogsz ennyire?
-Csak jó kedvem van.
-Örülök neki, de megtudhatom hogy miért?
-Csak örülök neki hogy ennyire jól kijössz a családommal. Nekem ők nagyon fontosak.
-Nagyon kedvelem őket. Anyukád egy csoda.
-Igen az.-dőlt le mellém mosolyogva, és már húzott is oda magához.
-Várod már a versenyt?
-Igen. Bár félek hogy nem alakul majd valami jól.
-Ezt hogy érted?
-Lehet hogy ez egy egyszeri alkalom volt, hogy ilyen jól alakult a verseny. A kocsink még mindig nem az igazi. Nem tudom hogy mi lesz.
-Biztos jó lesz majd. De ha esetleg nem úgy lenne, akkor sincs itt a világ vége.
-Tudom. Nem lenne kedved esetleg velem tartani a versenyen?-egy pillanatra lefagytam, ami neki is feltűnt.
-Ha nem akarsz, akkor nem muszáj.
-Nem erről van szó. Szeretnék veled tartani, de dolgoznom kell. Nem hagyhatom mindig a lányokra a cukrászdát. -támaszkodtam a mellkasán, de az arcáról nem tudok leolvasni semmit.
-Persze. Ezt értem.
-Ugye nem gond? Szeretnék ott lenni, de..
-Hé, mio caro ,semmi baj. Tudom hogy mennyire fontos a cukrászda számodra. Majd amikor tudsz, akkor eljössz.
-Nem fogom kihagyni a versenyt, ott fogom ülni a tv előtt, és innen szurkolók neked.
-Köszönöm, kis boszorkányom.-adott egy csókot az ajkaimra. Először csak egy kis puszinak indult, de egyre jobban elmélyült.
Beleültem az ölébe, és végig simítottam a mellkasán.
Csak hátrahajtotta a fejét és elkezdtem apró csókokat hinteni a nyakára.
Ő a nagy kezeivel végig simított a lábaimon, egészen a hátamig.
A keze becsúszott a felsőm alá, mire engem kirázott a hideg.
Megfogtam a kezeit, és már szálltam is ki az öléből.
-Gyere.-nyújtottam felé a kezemet, amit egyből elfogadott.
Csak egy mosolyt ejtettem felé, és már húztam is be magam után a szobába.
-Mire gondoltál?-ültettem le az ágyra ,és már ültem is vissza az ölébe.
-Nem gondoltam semmire-simítottam végig a vállain.
-Pedig nekem lenne egy két ötletem. -hajolt oda a fülemhez, és úgy suttogta a szavakat.
-Nem hiszem hogy egyre gondolunk.
-Miért te mire gondolsz?
-Mondjuk egy kis masszásra.
-Ha nincs rajtunk ruha akkor egyre gondoltunk.-csak megfogtam kétoldalt az arcát, és úgy húztam magamhoz egy csókra.
Egyik pillanatban még az ölébe ültem, a másikban pedig már az ágyon feküdtem, és ő felettem támaszkodott.
-Nem épp ilyen masszásra gondoltam.
-Pedig hidd el, ez is nagyon tetszeni fog, kis boszorkányom.-kezdte el a nyakamra behinteni csókokkal, mire belőlem jó eső sóhajokat váltott ki.
Egyre lejjebb haladt, és már a pólómat is feltűrte és a hasamat kezdte el beborítani a csókjaival.
Megfogtam a felsőm szélét, és már húztam is le magamról. Ő is ugyan így tett, és már hajolt is vissza hozzám.
A nadrágom gombjához nyúlt és amint kigombolta, már vette is le rólam.
Gyorsan megszabadult ő is a nadrágjától, és csak egy fehér boxerben, feküdt be a lábaim közé.
-Mit tervezel?-támaszkodtam meg a kezeimen, mire ő csak vigyorogva egy puszit nyomott a belső combomra.
-Mindjárt megtudod.-fogta meg a bugyim szélét, és egy erős rántással már szedte is le rólam.
-Hé, tépkedni azért nem kellene.
-Útban volt.-nyúlt a combjaimhoz, és már tette is fel őket a vállára. Amint megéreztem a meleg lehetelett a felhevűlt bőrömöm, szinte csillagokat láttam.
Nem bírtam tartani magam, hiszen pár perc után már a lepedőt markolásztam.
Az egyik kezem a lepedőt markolta a másik kezemmel pedig a hajába túrtam.
A számat egy hangos nyögés hagyta el, és már engetem is a megfeszült izmaimat.
Charles csak mosolyogva mászott fel , és már hajolt is vissza hozzám.
-Csak nem tetszett mio caro?
-Töröld le azt a szemtelen vigyort az arcodról.
-A-a, én nagyon élvezem. De ezt vegyük még le.-húzta le a pántokat a vállamról, ami miatt kicsit megemeltem magam és már csatolta is ki a melltartómat.
Csak megfogtam a vállánál fogva és döntöttem le az ágyra.
-Most én jövök.-ültem rá a csípőjére, és már éreztem is meg a vágyát a lábaim között.