Édes Szerelem (C.L.)

41.fejezet

Pár hónappal később:

-Ti komolyan képesek voltatok fogadni, hogy mikor lesz gyereketek?
-Jézusom Anna nem. Ez nem fogadás, ez amolyan egyezség..
-Arra hogy mikor lesz babátok. Értjük mi, csak furcsa.-szólt közbe Kika ,és már ivott is bele a kávéjába.
-Magyarán szólva ha most idén bajnok lesz, akkor jővöre neki álltok a baba projektnek?-Anna egyre kíváncsibb volt, még a sütijének sem állt neki.
-Igen, ebbe egyeztünk meg. Mindketten szeretnénk gyereket, de neki most a verseny a legfontosabb, és nem akarunk 40 évesen először gyereket.
-Jó, de ha esetleg nem jön neki össze? Akkor mikor terveztek?
-2-3 év múlva. De inkább 3, azt hiszem.
-De ha sikerül akkor már jövőre.-csak bólintottam Kikának, mert telle volt a szám.
-Ugye tudod hogy idén a Ferrari szinte verhetetlen a pályán? Valamit nagyon, de nagyon el kell szúrniuk, hogy változzon a tabella. Charles nagyon jó idén, ami meg is látszik.-igen ezzel tisztában voltam. Azzal hogy az első versenyt megnyerték, úgy tűnik az nem véletlen alakult így. Valamit talált a ferrári, talán az új embereknek köszönhetőn nem tudom. De nagyon úgy tűnik, hogy idén ők dominálnak a pályán.
Ugyan szorosan ott van a Red bull mögöttük, de mivel nekik volt kettő nullás versenyük, így Charles elég szépen halad a pontokkal.
-Igen, mondjuk nem gondoltam hogy ilyen szezonjuk lesz.
-De szeretnél gyereket nem? Mármint nem csak azért mert Charles akar.
-Nem Kika dehogy is. Szeretnék én is, és az hogy Charles is ugyan úgy gondolja, ezt ahogy én, így sokkal könnyebb.
-Szereted a gyerekeket, az tény. De egy saját baba, nehéz lesz ha Charles versenyen lesz majd.-ebben igaza van Annának. De ha csak ezt néznénk, sose lenne semmilyen pilótának családja.
-Tudom, de ha úgy alakul majd megoldom.
-Nyugi ,amikor tudunk mi is segítünk majd. Ugye Anna?-nézett Kika a szemben ülő nőre, aki csak egy nagy mosollyal az arcán megfogta a kezemet.
-Mindig számíthatsz ránk. De pelenkát nem cserélek. Majd csak a sajátomnál.-ezen mind a hárman jót nevettünk, és tovább folytattuk a beszélgetést.

Mikor hazaértem Charles még nem volt otthon. Ha minden igaz, akkor majd csak este  száll le a gépe, így van időm csinálni neki egy vacsorát.
Nem voltam a versenyen mert muszáj volt most a cukrászdába lennem, de végig követtem a tvben. Nagyszerű verseny volt, szoros a Red bullal, de nagyon ügyes volt végig.
Már terítettem meg, amikor hallottam hogy nyílik a lakás ajtaja és egy fáradt, de boldog férfi jött be rajta.
-Szia mio caro.-ölelt magához szorosan, és én is így tettem. Már egy hete szinte nem láttam, mert a gyárban volt és onnan ment kanadába.
-Szia. Nagyon ügyes voltál.-nyomtam egy puszit az arcára és léptem ki a karjai közül.
-Köszönöm.
-Éhes vagy?-remélem hogy azt mondja igen, mert már mindennel készen vagyok.
-Éhen halok.-csak megfogtam a kezét és húztam magam után az étkezőbe. A bőröndjét és a többi holmiát ott hagytuk az előtérbe, majd később elpakoljuk.
-Csináltál vacsorát?
-Igen, úgyhogy menj moss kezét és ülj le.
-Mindjárt jövök.-ment el gyorsan kezetmosni, én addig kipakoltam mindent az asztalra.
Már az innivalókat vittem ki, amikor Charles is végzett és leült az asztalhoz.
-Istenien néz ki.-mert magának egy adag tésztát, és én is így tettem, csak kisebb adagban.
-Milyen volt az út?
-Fárasztó. Jó végre itthon lenni. Hiányoztál.
-Te is nekem.
-Minden rendben a cukrászdában?-mivel a cukrászda miatt nem tudtam vele tartani, sem a mostani sem az előzö futamra, ezért nem lepett meg hogy rákérdezett.
-Most már igen.-sóhajottam egyet.
-Még szerencse hogy meg tudták csinálni.
Lehet le kelle cserélned.
-Charles, ez nem megy olyan könnyen. Ez nem egy autó. Nehéz ezeket kicserélni és idő is kell hozzá.
-De ha már most elromlott, ugyan úgy tönkre fog menni.
-Tudom. Nem volt ugyan új, de eddig jó volt.Amikor megvettem a cukrászdát, az már benne volt.
-Na pont ezért. Addig amíg nagy baj nem lesz.
-Jó majd meggondolom még. Inkább egyél.-sajnos a hét elején tönkre ment a sütő a cukrászdában, ezért is kellett itthon maradnom. Tudom hogy kellene egy újat vennem, de akkor egy hétre be kellene zárnom, hiszen fel is kell utánna újítani.
-Natalie, ha csak azért nem veszel újat mert drága, én kifizetem. A biztonságod a legfontosabb. Nem érdekel mennyibe kerül....
-Charles elég!-szóltam rá kicsit hangosabban mint szerettem volna. Szinte már rá kiabáltam. -Sajnálom. Nem akartam rád kiabálni. Nem azért nem veszek újat mert nem tellik rá, hanem mert be kell zárni. Várni szeretnék vele addig ,amíg lesz a nyári szünet.
-Értem, én csak jót akartam. Ezt nem mondtad eddig. -ezek után csak turkáltuk a vacsoránkat, szinte egyikünk sem nagyon szólalt meg. Ezt jól elcsesztem.

Este még érezi lehetett a feszültséget, hiába aludtunk együtt. Mondjuk nem tudom mikor jött be a szobába, mert még elment szimulátorozni, miután vacsoráztunk.
Mikor felkeltem még aludt, ezért halkal kimentem a szobából, és neki álltam egy jó adag kávét csinálni. Annyira elbambultam, hogy észre sem vettem hogy felébredt, csak amikor már ott állt mellettem, és a poharát tartotta a kezében.
-Jó reggelt.-köszönt amikor ránéztem, de már lépett is a géphez, amint a kávém elkészült. Csendben ültünk mind ketten az asztalnál, de már nem bírtam tovább.
-Sajnálom hogy tönkre tettem az estét. Nem akartam rád kiabálni, és bunkó sem akartam lenni.-csak rám emeltem azokat a gyönyörű szemeket, és egy apró mosolyra húzta a szájját.
-Semmi baj. Kicsit én is túlzásba estem. Csak nem így képzeltem el az estét.
-Tényleg sajnálom Charles. Csak egész héten annyira feszült voltam. Tudom hogy csak jót akartál, de megoldom egyedül is. Nem a pénzel van a baj, hanem az időzítéssel.
-De nem vagy egyedül ezzel Natalie. Együtt vagyunk, és amibe tudok segítek. Nem kell mindent egyedül megoldanod.
Majd ketten megoldjuk.-csak felálltam a székemből, és elindult hozzá. Csak felnézett rám amikor mellé álltam, és kicsit hátra tolta a széket, így bele ültem az ölébe.
-Köszönöm.
-Mit?-Tette a kezeit a derekamra és a lábamra, én pedig csak az arcára tettem az egyik kezemet.
-Azt hogy vagy nekem. Köszönöm. Csak nem akartalak még ezzel is terhelni. Tudom mekkora súly van a válladon, nem kell még az enyémet is viselned.
-Ez nem teher mio caro. Ahogyan te segítesz nekem, úgy én is segítek neked. Nincs olyan hogy az én bajom mindkettőnké, a tiéd viszont  csak rád marad, hogy engem ne terhelj vele.
Ez nem így működik. Ketten megoldjuk jó?
-Ismersz valamit aki gyorsan ki tud cserélni egy ipari sütőt?-csak a fejét rázva nevetett rajtam.
-Sajnos nem ,de valakit biztos találunk majd.
-Még sütőt is kell keresnem előtte.
-Akkor ráérek találni valakit aki ért is hozzá. Gyere mio caro, keressünk valami reggelit, mert éhen halok.-állított fel az öléből, és már indult is a konyha felé.
Mire utolértem, már csak a fenekét láttam, hiszen derékig bent volt a hütőben.
-Rántotta jó lesz?
-Tökéletes.-gyorsan kipakolt mindent, és neki látott a reggeli készítésnek.
Én csak élveztem a látványt, amíg ő elkészíti a reggelinket.