Édes Szerelem (C.L.)

27.fejezet

Charles csupa meglepetésből állt ki. Először a versenyen amikor megmutatta a dalait, amit már mindenki hallott, hiszen megosztotta a világgal, aminek nagyon örültem, hiszen tényleg igazi tehetség.
Másodszor amikor jöttünk haza, és magángéppel jöttünk. Csak kinevetett amikor meglátta a reakciómat, a fiúkkal együtt. Igen, Andrea és Joris is velünk tartott haza. Elég jó hangulatban telt az út, hiszen a fiúk rengeteg cikis sztorit meséltek Charlesról. Főleg Joris, hiszen gyerekkoruk óta ismeri.
Én másnap újra munkába álltam, és Charles is elég sok helyre volt hivatalos. Ma este rendezik meg az éves jótékonysági futballmeccset, ahol Charles is játszani fog. És nem csak ő egyedül a forma-1ből, hanem csatlakozik hozzá Pierre, Carlos és még Fernándo Alonso is és egy bizonyos Max Verstappen is. Hallottam már a két férfiról, hiszen Alonso többszörös világbajnok, ki ne hallott volna róla. És igen Maxról is hallottam, sőt monacóban találkoztam is vele, hála Charlesnak.
Rajtuk kívül még számos sportoló lesz jelen.
Biztos vagyok benne hogy idén is mint eddig mindig amikor lehetett, telle lesz majd a stadion.
Márcsak a játékosok miatt is. Hiszen mindenki más sportban jeleskedik.
Már készülödök, hiszen lassan menni kell. Charles már ott van egy ideje, így én Annával megyek majd.
-Na megvagyok, te hogy állsz?-mentem hozzá oda, mert én készen voltam.
-Felőlem mehetünk. Nagyon csinos vagy.-dicsért meg Anna. Csak egy fekete farmer és egy bordó felső van rajtam.
-Köszi, azért te is kitettél magadért.-rajta egy kék egybenruha van, ami igazán jól áll rajta.
-Na akkor ideje szurkolni.-karolt belém, és már indultunk is a stadionba.

Nagyon élveztem a meccset, a fiúk tényleg kitettek magukért.
Látszik rajtuk hogy élvezik amit most csinálnak, hiába nem igazán jók benne.
Amint le lett fújva a meccs, mindenki elkezdett tapsolni. Én is így tettem, és vártam hogy a fiúk is lejöjjenek a pályáról.
Charles egyből felénk jött, és már állt is fel a korlátra.
-Nagyon ügyes voltál.-álltam elé, ő pedig csak vigyorva, izzadtan nézett rám.
-Hát mio caro, nem tudom te kit néztél ennyire, de én kb szétrúgtam szegény Pierre lábát.-ezen csak jót nevettünk, de persze valaki ezt is megzavarta.
-Hé Rómeó, gyere menni kell. Hidd el a Júliád megvár.-kacsintott felénk Carlos, belőleünk pedig kitört a nevetés.
-Menj, majd otthon találkozunk. Érezd jól magad a fiúkkal.
-Most csak egy csókra vágyom, semmi másra.-oda hajoltam hozzá, és azt sem érdekelt hogy tiszta izzadt. Megfogtam az arcát, ő pedig az egyik kezét a derekamra tette és úgy csókolt meg.
-Na most már tényleg menj. A végén még Carlos leszed innen.
-Kinezem belőle hogy megcsinálja. Otthon találkozunk kis boszorkányom.- ez volt a végszó, és már ugrott is le, vissza a pályára.
-Drága Júliám akkor mehetünk?
-Jaj Anna, ne már. De igen mehetünk.- indultunk ki mi is a stadionból.
Kellett egy jó pár perc mire kiértünk, és megláttuk a parkolóban az autót.
-Fuu na végre. Rengetegen voltak.-fújta ki a levegőt Anna, amint beültünk az autóba.
Már épp indulni akartam, amikor pittyent a telefonom. Csak ráneztem a barátnőmre aki vigyorogva nézett rám.
-Itt ülsz mellettem. Most komolyan el kellett küldened egy képet?
-Csak nézd meg. Tetszeni fog.- megnyitottam az üzenetet és csak bámultam a telefont. Lefotózott minket, amikor Charlest megcsókoltam.
Elég jó kép volt, sőt nagyon jó.
-Te képes voltál minket lefotózni?
-Igen és köszönd meg. Nagyszerű kép lett.
-Köszönöm, na most boldog vagy.
-Igen, végre van egy jó képetek is. Nem is raktok ki szinte semmit a netre. Csak azok vannak kint amiket a többi ember, vagy egy újság lehoz.-nem mondtam semmit, csak elindultam végre haza.
-Mert nem akarjuk a nyilvánosság előtt élni az életünket.
-Tudom, és ez jó is. De együtt vagytok, mindenki tudja. De semmilyen kép nincs kint amit ti raktok ki.
-Jó, hát majd valamikor lesz.
-Ez jó kép lett. Kirakhatod.
-Hadjuk ezt a témát légyszives. Vacsi?- tereltem el a beszélgetést gyorsan.
-Oké, egy pizza jól esne.

-Szia Arthur.-Köszöntem oda az öccsének, aki épp felém jött.
-Szia Nat. Mizu?
-Ezt én is kérdezhetném. Ester nem jön?
-De, csak meg suliba van. Nemsokára végez.
-Na szuper. Jó lesz végre vele találkozni.
-Már ő is nagyon várja. Eléggé el volt havazva most az egyetemmel.
-Hát lassan vége lesz.
-Minek lesz lassan vége?-ölelt meg Charles hátulról.
-Az egyetemnek.-válaszolt helyettem Arthur.
-Ester is jön ugye?
-Igen. Lassan itt lesz majd. Utánna mehetünk.
-Jó, akkor megvárjuk.-Mivel Arthurnak csörögni kezdett a telefonja, ezért elnézést kért, és arrébb ment telefonálni.
-Ugye van nálad fürdőruha?-nézett rám vigyorogva már előttem állva.
-Van, de nem áll szándékomban, a tengerbe menni.
-Pedig készületem neked egy kis meglepetéssel.
-Mivel?
-A-a, addig nem mondom meg amíg nem vagyunk ott. Mondtam, meglepetés.
-Srácok, elmegyek Esterért. Kb egy 20perc múlva itt leszünk, jó?
-Persze, menj csak.-szólt oda neki Charles.-nem kell sietni.-tette még hozzá, de ezt már csak én hallottam.
-Na, ne legyél ilyen. Amúgy is mit szeretnél amíg egyedül vagyunk?
-Lenne egy pár ötletem.-húzta a szájját, és szexi oldalas mosolyra.
-Ahogyan nekem is.-bújtam ki a karjaiból, és indultam el befelé a fedélzeten.
-Hova mész?
-Át öltözni.-szóltam vissza neki. Amikor beértem a szobába már csuktam volna be magam után az ajtót, de Charles pont akkor lépett be rajta.
-Te mit szeretnél?
-Át öltözök.-állt neki levetközni, és a pólóját, már dobta is az ágyra.
-Nyugodtan, én is mindjárt jövök.-vigyorogtam rá, amint megláttam az arcát. Bementem a fürdőbe és már csuktam is be az ajtót magam után.

-Arthurék mindjárt itt lesznek és mehetünk is.-jött ki hozzám, már egy fürdőnadrágban. Rajtam is rajtam volt a bikinim, de vettem fel felé egy strand ruhát.
-Bekennéd a hátamat?-nyújtottam felé a naptejet, amit elvett és már húzta is fel a ruhámat, miután hátat fordítottam neki.
-Ezt inkább vedd le addig.-úgy tettem ahogy mondta, és egy pillanat múlva már éreztem is meg a hideg tenyerét a hátamon. Éreztem hogy az újjai mindig beakadnak a bikinim pántjába, de csak jót kuncogtam rajta.
-Mondanám hogy vedd le ezt is, de nem akarom hogy az öccsém bármit is meglásson.
-Ezért nagyon hősiesen megszenvedsz vele.-fordítottam felé a fejemet, és egy apró csókot nyomott az arcomra.
-Más nem láthat így csak én.-dörmögte az orra alatt, de azért hallottam. Amikor végzett már állt is fel, de megfogtam a kezét és húztam vissza magam mellé.
-Most te jössz.-mutattam neki hogy forduljon meg, de ő inkább elfeküdt a padon.
Csak felé álltam, és már nyomtam is rá a hátára a krémet.
-Hé, ez nagyon hideg. -Csak nevettem és már kentem is el a hátán.
-Ez azért van, mert itt kell állnom feletted. Elfoglaltad az egész helyet.
-Azt mondod nagydarab vagyok?-fordította felém a fejét, amennyire tudta.
-Én ilyet nem mondtam.-simítottam végig a hátán. Charles csak becsukta a szemét, és élvezte az érintésemet. -Kész vagy.-tettem le a kis asztalra a naptejet, mire ő hirtelen felült és már húzott is le magához. Csak sikítottam egyett, mire ő csak kinevetett.
-Szóval azért kaptam mert nem fértél el mellettem?
-Igen.-néztem bele a szemébe, de ő csak megfogta a lábaimat és már tette is bele az ölébe őket.
-Igazi boszokány vagy.
-Arra nem gondoltál, hogy pont ez miatt teszem azt amit?-kérdeztem rá egy mosollyal az arcomon, mire neki kikerekedtek a szemei.
-Hogy mondod? Azt hiszem nem hallottam jól.-húzott közelebb amennyire tudott.
-Nem vagyok boszorkány.
-De igen is az vagy. Az én kis boszorkányom vagy.-fogta meg a fejem  és már csókolt is meg. Ám mielőtt elmélyült volna, egy hangos köhintést hallottunk.
-Rosszkor jöttünk?-vigyorgott ránk Arthur, mire Ester csak rácsapott a kezére.
-Na, ezt mert kaptam?-nézett a barátnőjére aki csak megforgatta a szemeit.
-Ne legyél szemtelen.
-Én, soha.-vigyorgott a barátnőjére aki csak a fejét rázta.
-Ott akartok állni, egész nap?-kérdeztem meg őket, mire végre elindultak felénk.
-Nagyon jól időzítesz öcsi.-nézett az öccsére Charles, mire most néztem rá szigorú tekintettel.
-Azt hiszem az asszonynak nem tetszik. Na megyek átöltözök, hátha felnyársal a tekintetével engem is.-indult el befelé Arthur, de mi egyszerre kiáltottunk rá Esterrel.
-Úgy látszik, női erő van. Na akkor indulhatunk hölgyeim?
-Igen, mehetünk.-adott egy csókot és már állt is fel, és indult befelé.