Édes Szerelem (C.L.)

30.fejezet

Elérkezett a várva várt nyári szünet a forma-1ben. Charles már várja egy ideje, és már rengeteg mindent tervezett.
Épp a bőröndömet pakolom, hiszen holnap hajnalban utazunk Szardíniára.
-Bepakoltál már mindent?-jött be a szobába és már dőlt is le az ágyamra.
-Most pakolok. Te már végeztél is?
-Ugyan már bébi, én pikk pakk készen vagyok.-Feküdt el az ágyon oldalasan és úgy nézte hogy mit pakolok be.
- Mindent elraktál?-ültem a földön és a ruháimat válogattam.
-Igen, minden megvan.-volt egy sunyi mosoly az arcán, ami rosszat jelent.
-Ugye, azt az inget nem tetted el?
-De, eltettem.-vigyorgott rám, már az ágyon ülve.
-Nem szeretem azt az inget.
-Miért? Szerintem tök jól néz ki.
-Aha, ha valami hippi vagy.-pakoltam tovább, nem foglalkozva azzal hogy Charles itt van.
-Pierrékkel ott találkozunk majd a reptéren. Annát felvegyük?-igen, együtt megyünk nyaralni a barátainkkal.
-Nem kell, oda jön a reptérre ő is.
-Szuper, akkor Joris, Anna és Pierrék is ott lesznek. Akkor csak nekünk kell időben oda érni.
-Azzal nem lesz gond, már ha valami képes lesz időben felkelni.-raktam be az utolsó ruhát is, ezzel végeztem a pakolással.
-Mindig időben felkelek. Sose kések el sehonnan.
-Én azért ezt nem mondanám. Múlthéten is alig érted el a gépet.
-Jó, de az más volt.
-Tényleg, hogy is esett oda be a füllhallgatód?-mentem oda hozzá, ő pedig csak vigyorogva átkarolta a derekamat.
-Még mindig nem tudom. Ez egy örök rejtély marad.

-Ez a hely valami elképesztő.-néztem körbe a szobába, és az állam a padlót verte.
-Reméltem is hogy tetszik. Gyere nézd meg a kilátást.-húzott a terasz ajtóhoz, és már nyitotta is ki előttem.
-Itt akarok maradni életem végéig.
-Ennyire tetszik?-karolt át hátulról és a fejét a vállamra tette.
-Ez a hely valami csodálatos. Minden olyan nyugodtnak tűnik.
-Monacoban nem így van?
-Ugye ezt te sem gondolod komolyan? Pont monacoban? Az a hely lassan olyan lesz mint Vegas.
-De azért szeretjük ugye?-tudom hogy számára Monaco az igazi otthon. Imádja, és már mondta párszor hogy sose költözne el onnan.
-Igen, szeretjük.-fordultam meg a karjaiban, és öleltem át a derekánál fogva.
-Menjünk a többiek is biztos már készen vannak. Nézzünk kicsit körül.
-Benne vagyok. Kíváncsi vagyok mindenre.-mosolyogva mentünk ki a szobából, és kerestük meg a többieket.
-És itt vannak a mi kis galambjaink. Már egy ideje várunk ám rátok.-szólt ránk Pierre.
-Ugyan már, ti is most jötettek le.
-Ne már Joris, most miért kellett el árulni?
-Nem megyünk inkább?-szóltam közbe mert ha elkezdik, nem tudják abba hagyni.
-Mi lenne ha keresnénk valami éttermet?-Kika ötletét mindenki elfogadta, így neki vágtunk az utunknak.
A fiúk utánnuk jöttek és beszélgettek, így mi mentünk elől a lányokkal.
-A fiúk remélem nem terveznek semmi extrém dolgot.
-Mire érted?-kérdeztem rá a lányra, mert Charles eddig nem mondott semmit.
-Nem tudom, bármire. Ők mindig valami extrém dolgot csinálnak. Kinézem belőlük hogy most is terveznek majd valamit.
-Hát remélem annyira nem lesz durva.
-Ugyan már Nat. Charles biztos vigyázz majd rád. De mondjuk a búvárkodást kipróbálnám.
-Ez nem rossz ötlet Anna. Az nekem is tetszene. És neked Nat?
-Ha nem fulladok meg, akkor igen.
-Kellene keresni majd valami jó bulit is. Biztos lesz majd valami.
-Hölgyeim, miről megy a pletyka?-karolta át a barátnője vállát Pierre.
-Semmiről, mi nem pletykálunk.-szólt rá a barátnője, mire a fiúk csak elnevették magukat.
-Nem, csak épp eleget. Na ott egy étterem, megnézzük?-mivel már egy ideje sétáltunk, ezért beleegyeztünk hogy oda menjünk enni.
Persze a fiúkat elég sokan felismerték, így ők kicsit külön álltak és készítettek egy pár képet a rajongókkal.
Amint megvoltak vele, már jöttek is vissza hozzánk.

Másnap már mindenki nagyon izgatott volt, és alig vártuk már hogy reggeli után belevessük magunkat a szórakozásba.
-Mindenkinek megvan minden?-néztem körbe a társaságon, de mindenki csak bólintott egyett.
-Akkor menjünk.-fogta meg a kezemet Charles, és már indultunk is ki a szállodából.
Tudtam hogy Charles bérelt egy yachtot, de akkorára azért nem számítottam.
Az állam konkrétan a földet verte amikor a szemem elé tárult.
-Kisebb nem volt?-fordultam felé, de csak nevetett rajtam.
-Talán nem tetszik? Menjünk, van még egy meglepetés.-Közelebb mentünk, és akkor vettem észre a három dzseszkit.
-Uuu, kipróbálhatom?-fordult Kika Pierre felé, aki csak nevetve nézte a barátnőjét.
-Persze bébi, pont azért vannak itt.-mivel három volt, ezért mindenki a párjával állt egy párba. Jó mondjuk Anna és Joris nincsenek együtt, de az mellékes.
-Akarod vezetni?-állt meg előtte Charles, mire csak vigyorogva bólogattam.
-Még jó hogy.
-De előbb ezt vegyük fel. -adott a kezembe egy mellényt, amit csak gyorsan felhúztam magamra.
-Rajtad miért nincs?
-Mert nem kell.
-De igen. Ha én felhúzom, akkor te is. -adtam neki oda a sajátját, amit csak duzzogva felvett.
-Most boldog vagy?
-Igen, na menjünk.-csaptam össze a kezeimet, mire csak elnevette magát.
A többiek már rég kint voltak a tengeren, csak mi voltunk még a parton.
-Oké, ott a kulcs, csak fordítsd el és már nyomhatod is neki.-adta az utasításokat, és már ült is be mögém.
-Kapaszkodj.-néztem hátra vigyorogva,  már amennyire tudtam. Ő csak szorosan magához húzott, és már indítottam is be. Először kicsit furcsa volt, de pillanatok alatt belejöttem.
Szinte száguldoztunk a tengeren.
Olyan felszabadító érzés volt, amit már régen éreztem.
Percekig csak mentünk, mire megkerültem vele a yachtot és oda álltam a többiek mellé.
-Wow, Nati. Te aztán oda tetted magad.
-Imádom.-vigyorogtam a francia férfira aki csak felmutatta a hüvelykujját.
-Cseréljünk?-Néztem hátra Charlesra, hátha ő is menne most.
-Ha szeretnél még vele menni, akkor vezesd csak. Én jól elvagyok itt hátul.-Simított végig oldalt a comjaimon, mire csak megfogtam a kezeit.
-Inkább cseréljünk.- percek múlva már sikítva öleltem magamhoz a férfit.
Olyan sebességgel ment, amit elképzelni sem tudtam.
Annyira szorítottam, hogy már szinte teljesen rátapadtam a hátára.
Amint megállt, csak nevetve fogta meg a kezeimet amik még mindig a hasánál ölelték át.
-Na mi az kis boszikám, csak nem féltél?
-Ez nem volt szép húzás.
-Ugyan már, tudom hogy tetszett.  Menjünk még egy kört?
-Menjünk.-nyomtam az arcára egy puszit, és már indította is be újra.

Este elmentünk szórakozni, aminken az lett a vége, hogy ma szinte mindenki képtelen volt időben felkelni. Nagyon jó volt az este. A fiúkat rég láttam ennyire önfeledten bulizni. A végén már ott tartottunk, hogy Pierret alig tudtuk az asztaltól leszedni, mert ő bizony nagyon jól érezte magát.
Reggel hulla fáradtan keltem fel, pedig nem maradtunk ott egész éjjel.
Charles mellettem csak morgott egyet és már fordult is át a másik oldalára.
Magamra kaptam a köntösömet, és amilyen halkan csak tudtam kimentem az erkélyre. Csodálatos idő volt már most, és ez a táj valami elképszető.
Tegnap este kaptam egy emailt, amin még mindig gondolkodom.
Lesz egy cukrász tanfolyam Olaszországban, amire várják a válaszomat. Ez egy 4 héten tanfolyam, ami azt jelenti, hogy 4 hétig ott kellene laknom. Nem először élnék ott, hiszen voltam kint diákként, amolyan cserediák programon keresztül és imádtam minden egyes percét. Viszont ez most számomra nem igazán jött jókor.
Most hogy sikerült felvennem még egy embert a cukrászdába aki Anna helyett lenne ,amikor ő engem helyetesít hogy több időm legyen, erre most jön ez a lehetőség.
Charlesnak tegnap nem mondtam, mert még én sem tudom hogy elválalom-e.
Ezekkel a gondolatokkal mentem vissza a szobába, ahol már az álomszuszék is ébredezett.
-Jó reggelt.-ültem le az ágyra és adtam neki egy csókot.
-Jó reggelt mio caro. Mióta vagy ébren?-dőlt neki a támlának, és úgy húzott oda magához.
-Nemrég keltem.
-Mihez lenne ma kedved?
-Kicsit körbe járnám a helyet.
-Szóval turisták legyünk mára?
-Ha lenne hozzá kedvetek, de nem muszáj ha mást akartok.
-Szerintem a tegnapi után, mindenkinek jót fog tenni egy kis laza nap. Amúgy mentünk volna, de akkor ma megejtjük.
-Mondtam már hogy szeretlek?-fogtam meg az arcát, és úgy néztem rá.
-Ma még nem. És ami azt illeti tegnap is csak pár ital után.
-De azért emlékszel rá.
-Arra mindig emlékezni fogok mio caro.