Édes Szerelem (C.L.)

18.fejezet

-Holnap reggel korán kint kell lennem a pályán. Velem tartasz?
-Nem tudom Charles, rengeteg dolgom van most itt. Rengetegen vannak ilyenkor, szinte hemzsegnek az emberek itt.-Fordultam a férfi felé, aki az asztal túl oldalán ült. Egy tortát csinálok, és Charles ezt a pillanatot választotta, hogy hazafelé bejöjjön hozzám.
Nem zavart, csak nem igazán érek rá.
-Jó, de Annáék lesznek úgy is bent. Hiszen amúgy is ott leszel a versenyen.
-Igen, csak előtte még be akartam jönni.
-Akkor bejössz előtte. Úgy is erre megyek a pályára, akkor elhozlak.
-Csak nem hagyod annyiban ugye?-csak vigyorogva megrázta a fejét.
-Ezt majd még átgondolom. Így jó lesz?
-Oké, meddig maradsz még bent?
-Mindjárt befejezem. De mehetsz ha akarsz. Nem muszáj rám várnod.
-Egész jól elvagyok, tetszik a kilátás. -csak hozzá dobtam a kezem ügyébe kerülő első dolgot, ami egy spatula volt.
-Hé, meg ne ölj. Holnap nekem kocsiba kell ülnöm.
-Akkor ne mondj ilyeneket.
-Csak az igazat mondom. -emelte fel a kezeit, mint aki megadja magát.
-Kérsz valamit?-tereltem el a témát.
-Nem köszi, figyelnem kell az étrendre. Andrea megöl, ha megtudja hogy sütit eszek. De egy kávét elfogadok.
-Kérj Annától, eddig én ezt befejezem.- a kapcsolatunk ha lehet így mondani, egész jól alakul. Aznap este Charles ott maradt, de nem mentünt tovább. Mindketten elaludtunk a filmen, így csak reggel ment haza. Azóta elég sokszor vagyunk együtt, szinte tényleg úgy viselkedünk mint egy pár. Egyre jobban megismerem, és tényleg igaz amit gondoltam róla. Charles egy nagyszerű ember.
Hallottam hogy visszajött, de nem foglalkoztam nagyon vele, hiszen egy elég kényes részét csináltam a tortának. Pár perc után megvoltam vele, és mosolyogva néztem a művemet.
-Nagyon szép lett.-állt oda mellém, és ő is csak nézte a tortát.
-Nekem is tetszik. Igazi kis csajos lett.
-Nagyon ügyes vagy. Biztos nagyon fog tetszeni nekik is.
-Hát remélem. Gyorsan elrakom, és mehetünk ha akarsz.
-Rendben. Segítsek valamit?
-Ha kinyitnád a hűtőt azt megköszönném.-végig fogta az ajtót,amíg beraktam a tortát.
-Beszélek Annáékkal és mehetünk is.
Köszönöm.-nyomtam egy puszit az arcára, és már mentem is előre.

-Álmos vagyok.-ásítottam egy nagyon, mert nem aludtam valami jól.
-Mit csináltál éjszaka?
-Nem tudtam aludni. Csak forgolódtam egész éjjel.
-Ugye nem félsz a mai naptól?-Tette a kezét a combomra, amit kicsit megszorított.
-Nem fogok hazudni, de igen. A szüleim is itt lesznek, és még velük is kell beszélnem.
-Akkor beszélünk velük. Ez miatt ne félj.
-Nem is anyáékkal van a baj. Hanem hogy az emberek mit szólnak majd hozzánk. Eddig nem foglalkoztunk velük, de most hogy nyilvánosan megjelenünk együtt... Félek.-vallottam be neki, de Charles nem szólt semmit. Lehet megbántottam valamivel, de nem tudom mivel.
Egy ideig még csendben voltunk egészen addig, amíg nem állt a pálya bejárata előtt.
-Natalie, tudom hogy neked ez új, és hogy ez elsőre nagyon ijesztő lesz majd. De nem foglalkozz majd a fotósokkal. Csak érezd jól magam. Rengeteg híresség lesz itt, így talán csak az elején leszünk majd fontosak. De ha bármi baj lenne, akkor azonnal szólj majd, jó?
-Oké.
-Veled leszek végig amíg lehet ,rendben? -csak bólintottam és egy gyors csókot adtam neki.
-Na menjünk, essünk túl rajta.-felvette a szemüvegét, ezért én is így tettem és már szálltam is ki a kocsiból.
Sokat nem segített a szemüveg, de legalább valamilyen szinten el tudtam tünni a világ szeme elől.
Amikor beértünk a pályára, egyből a ferrári boxa felé mentünk. Charles végig fogta a kezemet, és csak akkor engedte el, amikor képet csinált a rajongókkal.
Rengeteg fotós volt, és nagyon sokan fényképeztek minket.
Alig vártam már hogy beérjünk. Nem tűnt hosszúnak az út, csak nagyon sokszor meg kellett állni.
Amint beértünk, kifújtam a bent tartott levegőt, és már dőltem is neki a falnak.
-Túl élted. Ennél már rosszabb nem lesz.-állt elém vigyorogva.
-Köszi, most sokat segítettél ezzel.-vettem le a szemüveget, és már néztem is körbe.
-Na hogy tetszik? Ez a Ferrari motorhomeja. Gyere körbevezetlek, és megmutatom utánna a garázst is.
-Csak mentem utánna, és minden kis szobát végig mutatott. Szinte csillogott minden, olyan rend volt mindenhol.
-Ez a pihenő szobám. Itt kicsit el tudok vonulni, ha már kezd sok lenni a dolog. -mentem utánna, és egy kisebb szobába kerültem. Nem volt nagy, de egy kis kanapé, és pár beépített szekrény volt benne.
Volt kint pár kép, amik a csapatról és a családjáról készültek.
-Ő volt az apukád?-mesélt róla, de azért próbáltam finoman rákérdezni.
-Igen.  Így mindig velem van a versenyen.- lehetett hallani a hangján hogy ez fájdalmas része az életének ,és még mindig fáj neki erről beszélni, ezért nem is faggattam tovább.
-Ő pedig anyukád?-mutattam egy szőke hajú nőre, aki három fiatal férfi mellett állt. Az egyik Charles volt, a másik pedig Arthur. Őket felismertem, hiszen az öccsét is ismerem.
-Igen, és ő a báttyám Lorenzo. Ők is itt lesznek majd a versenyen. Erről akartam már veled beszélni.-csak felé fordultam, de ő közben a kanapéra mutatott.
-Oké, most már ülök. Baj van?
-Nincs, csak mivel ez a hazai futamom, ezért itt lesz a családom. És tudom hogy a tiéd is, de ugye te most velem leszel a ferrárinál, és szóval ,be szeretnélek nekik mutatni, mint a barátnőm.-erre nem számítottam. Sejthettem volna hogy ők is itt lesznek, ahogyan arra is gondolhattam volna, hogy Charlessal lesznek majd, de ez eddig szinte eszembe sem jutott.
-Oké.
-Oké?-gugolt le elém, és a kezeit a lámaimra tette.
-Igen. Mármint, eléggé tartok attól hogy anyukád hogy fog majd reagálni, és attól még főleg hogy utánna ott kell velük maradnom egyedül ,de értem hogy miért szeretnéd.
-Nem lesz gond. Hidd el ,anya imádni fog téged.
-Maximum elmegyek Pierrehez ha nem.-próbáltam elviccelni, de Charles csak össze húzta a szemöldökét.
-Még mit nem. Nem kell menned hozzá, mert nem lesz semmi gond. De gyere menjünk, még meg akarom mutatni a garázst is.

-Natalie?-hallottam meg a nevemet a hátam mögül, így arra fordultam. Arthur jött felém, egy nagy mosollyal az arcán.
-Szia Arthur.-Köszöntem a férfinek és megpróbáltam a háta mögé nézni.
-Anyáék még nincsenek itt nyugi. Amúgy gratulálok, szépek vagytok együtt.
-Köszi. De honnan..
-Beszéltem Charlesal az előbb, és ő mondta. Ne izgulj, anya imádni fog, sőt már most imád ,pedig nem is ismer.
-Akkor mégis hogyan?
-Imádja a sütijeidet. Teljesen meg van értük bolondulva, úgyhogy nyert ügyed van.
-Ennek örülök, de azért még izgulok.
-Nyugi, inkább más miatt izgulj.-látva az értetlen tekintetemet, csak a monitorra mutatott ,ahol épp Charlest mutatják. Ez az első szabadedzés és már a pályán van.
-Nem igazán sikerül jól neki az itteni hétvége, szinte soha. Valami mindig történik. A média csak úgy emlegeti a monacói átok.
-Micsoda? Ezt mégis ki találta ki?
-Akárki is volt, sajnos elég igaz. Vagy a kocsi adja fel, vagy valami hibát elkövet. Viszont ha egyik sem ,akkor sem sikerül az eslő helyre felállnia. De idén más lesz, ebben biztos vagyok.-nézett rám mosolyogva.
-Remélem igazad lesz. Tudom hogy nagyon fontos neki ez a futam.
-Hát igen. Hazai pálya, és az sem segít hogy ez Monaco. Szinte a forma-1 gyöngye ez a pálya. Aki itt nyer, olyan érzés lehet ,mint ha a bajnokságot nyerné meg. Mégha csak egy hétvégéről is szól.
-Ez elég nehéz lehet így.
-Az is. De tudom hogy idén sikerül majd neki. Mindjárt vissza ér, gyere addig menjünk hátra. Már nincs több idő kint lenni, így mindenki vissza jön a boxba.
-Oké, akkor menjünk ha nem akadálunk.
-Nyugi ott nem fogunk. Amúgy is Charles is mindjárt ott lesz majd. Elmegyünk majd kávézni?
-Ezzel várjuk majd meg a tesódat. Lehet neki még dolga lesz.
-Akkor mindjárt megkérdezzük.-mire hátraértünk, már mindkét pilóta bent volt a garázsban. Még beszéltek a szerelőkkel egy pár percig, és már mind a ketten jöttek is oda hozzánk.
-Szia Natalie.-köszönt Carlos két puszival.
-Szia Carlos.-Charles csak oda állt mellém, és már karolta is át a derekamat.
-Ezek szerint már teljesen igaz. Gratulálok srácok.
-Köszönjük Carlos. Arra gondoltunk, hogy elmehetnénk inni egy kávét. Benne vagytok?-néztem a spanyol férfira, majd a mellettem lévőre, aki csak mosolyogva bólintott.
-Persze, menjünk. Van még időnk bőven.-ez volt a végszó és mind a négyen elindultunk a kávézó felé.