Édes Szerelem (C.L.)

46.fejezet

Pár héttel később:

-Izgulok.-járkáltam fel alá a nappaliban, Charles pedig tök nyugodtan ült a kanapén.
-Mio caro, ha még egyszer elsétálsz előttem, komolyan mondom hogy elszédülők miattad.-csak megálltam előtte, és csípőre tett kézzel néztem rá.
-Örülök neki hogy te ennyire nyugodt vagy. Én viszont izgulok ,hogy a családjaink mit szólnak majd hozzá.
-Örülni fognak neki. Hidd, el. Én inkább az miatt izgulok, hogy végre kiderüljön hogy kisfiam lesz.-jött oda hozzám, és a derekamra tette a kezeit.
-Kislány.
-Bébi, ezt már megbeszéltük. Kisfiú lesz.-a csengő hangja szakított minket félbe, így kiléptem a karjai közül és már mentem is ajtót nyitni. Egy ebédre meghívtuk a szüleimet és Charles családját, hiszen ma szeretnénk elmondani hogy gyerekünk lesz, és a neme is kiderül majd. Már nagyon izgulok mindkét dolog miatt.
-Sziasztok.-öleltem meg a szüleimet, és már álltam is arrébb az ajtóból. Charles is megölelte őket ,ám mielőtt be tudtam volna zárni az ajtót, Lorenzo és a testvére, valamit az édesanyjuk jelent meg előttem.
-Nana, ne hogy kizárj Nati.-szólt rám Arthur, amint oda ért elém. Őket is csak megöleltem, és már tereltem is be őket a nappaliba.
-Remélem éhesek vagytok. Mert akkor menjünk át az ebédlőbe. -úgy tett mindenki ahogyan Charles mondta, és már foglalták is el a helyüket.

-Minden nagyon finom volt Natalie. Köszönjük.
-Örülök neki Pascal hogy ízlet. -mosolyogtam a nőre már a kanapél ülve. Jó volt ez a kis családi összejövetel. Nem sokszor tudjuk a két családot így összehozni.
-Lenne itt még valami.-állt fel Charles és a engem is felhúzott a kanapéról.
Gyorsan elment a szobába, és egy nagyobb fehér dobozzal jött ki onnan.
Letette az asztalra, és mindenki kiváncsi tekintettel nézte hogy mi lehet az.
-Nos ,nem is igazán tudom hogy hogyan kezdjük el.
-Csak mond ki kicsim nyugodtan. Tudod mint egy sebtapasz.-anya mindig ezzel a hasonlattal jön, ha valami fontosat kell elmondani.
Charles átkarolta a derekamat és én is így tettem.
-Te mondod el vagy én.-nézett rám, mire csak annyit mondtam neki, hogy mondjuk el egyszerre.
-Oké. Gyerekünk lesz.
-Terhes vagyok.-mondtuk ki egyszerre.
Mindenki tátott szájjal ült tovább, de szinte egy emberként ugrottak fel.
-Istenem kicsikém, annyira nagyon örülök nektek.-anya volt az első aki szinte oda rohant hozzánk, és szorosan magához ölelt. Ám Pascal sem maradt el, hiszen ő ugyan így tett a fiával.
-Gratulálok gyerekek. Ez nagyszerű hír. Nagyon boldog vagyok.-jött oda apa is, és ő is mindkettőnket megölelt.
-Gratulálok tesó. Ez nagyon szuper hír.-sorra jöttek a testvérei is.
-De mi van a dobozban?-kérdezett rá Pascal, miután mindenki túl tette magát az első úgymond sokkon.
-Most derül ki hogy kisfiam lesz.
-Vagy kislány.-szóltam rá Charlesra, de csak vigyorogva megrázta a fejét.
-Na akkor bontsátok már ki. Remélem unokaöcsém lesz.
-Vagy unokahúgod. Szeretnék végre egy kislányt a családba.
-Na anya.
-Most mi a bajod kisfiam? Három fiút felneveltem, remélem kislány lesz.-nézett Arthurra Pascal, aki csak vissza fordult felénk.
-Akkor mehet?-kérdeztem rá, mire mindenki csak bólogatott. Egyszerre nyúltunk a masni felé Charlessal. Amint kibontottuk, elkezdett fel emelkedni a teteje, és egy csomó kék lufi és konfetti szállt ki belőle.
-Kisfiam lesz.-kiáltott fel Charles, és a következő pillanatban már a levegőben voltam.
-Kisfiunk lesz mio caro. Annyira szeretlek.-csókolt meg amint letett a földre.
-Tudtam hogy unokaöcsém lesz. Szép volt tesó.-ölelte meg az öccse.
-Na, a nehezebbik része rám vár ám.-mindenki csak nevetett rajtam, de látszott az öröm az arcukon.

-Ha a család könnyen ment, akkor ez sem lesz nehezebb mia caro.
-Jó, de akkor is. Még az elsőt sem nagyon hevertek ki.
-Akkor sincs miért izgulnod. Ők a barátaink.
-Anna megöl amiért eltitkoltam előle.
-Engem meg Pierre és Carlos. Hidd el egyik sem jobb. Ráadásul Carlos később tudja csak meg.
-Akkor menjünk, legyünk túl ezen is.-száltunk ki a kocsiból és elindultunk a cukrászda felé. Úgy beszéltük meg velük, hogy ide jöjjenek, legalább nyugodtan tudunk majd beszélni. Vagyis , Annán kívül mindenkinek ide kell jönnie, hiszen ő dolgozik.
-Sziasztok-köszönt Anna amint meglátott minket.
-Szia. Minden rendben?
-Igen, Nati, minden rendben. Nem azért jöttetek most be hogy a munkáról beszéljünk, ugye?
-Igen, igazad van. Üljünk le, lassan a többiek is itt lesznek.-így hárman leültünk az egyik asztalhoz, és vártuk hogy a többiek is ide érjenek. Kb 5 perc után, sorba jöttek a cukrászdába.
-Figyi Nati. Ha már úgy is itt vagyunk, akkor ehetnék abból a szuper kis krémes sütiből?
-Persze Pierre, melyikre gondoltál?- álltam fel és már mentem is át a pult mögé. Miután a francia férfi megkapta a desszertjét, megkérdeztem a többieket is hogy kérnek-e valamit, hiszen eddig csak Pierre szólalt meg.
-Ha már úgy is megkérdezted Nat, nekem egy olyan kekszeset légyszíves.-jött oda Joris is ,így sorba mindenki kitalálta mit szeretne enni.
Miután mindenki megkapta a desszertjét ,vissza leültem Charles mellé.
-Amúgy miről akartatok beszélni? Gondolom nem csak sütizni hívtatok meg minket.
-Hát nem éppen Anna. Egy nyugis helyet akartunk, ahol senki sem zavar minket.
-mindketten felálltunk, és Charles beállt a hátam mögé és a kezeit a hasamra tette.
Láttam a többieken hogy valamit furcsálnak, de senki sem szólalt meg.
-Hát srácok, úgy néz ki hogy gyarapodik a kis családunk. Szülők leszünk, apa leszek.-pillanatokig senki sem szólalt meg, mire hirtelen Anna felugrott.
-Úr isten srácok. Gratulálok.-jött oda hozzánk, és szorosan magához ölelt minket.
Sorba jött mindeki, és mindenki gratulált. Ám amikor a fiúk megtudták hogy kisfiúnk lesz, majdnem eladták a hangzavartól  a cukrászdát.
-Ezt meg kell ünneppelni.  Hatalmas bulit csapunk, bővül a csapatunk egy trónörökössel.
-Na fiúk, nem kell semmien buli. Holnap után megyünk vegasba.
-Akkor is. Charles apa leszel. -csak tovább erősködtek a fiúk egészen addig, amíg abba nem mentünk bele, hogy akkor itt tartunk egy kisebb ünneplés félét. Elmentek gyorsan pezsgőt venni, hiszen itt ugye alkohol nincs, és amint vissza érnek ,már ünnepelhetnek is.

-Még hogy majd jövőre megpróbáljátok. -kacsintott rám Kika, miután mindenki koccintott.
-Hát így alakult. Hidd el, hogy én sem számítottam rá.
-Mikor derült ki, és miért nem mondtad el?
-Monza után. Már ott rosszul lettem, de akkor még azt hittem a vacsora miatt amit ott ettem. De nem lettem jobban még itthon lesz. És Charles elcibált egy orvoshoz, és hazafelé vettem egy tesztet.
-És hogy fogadta? Mert ahogy most látom ,le sem lehet vakarni a vigyort az arcáról.-néztünk mind a hárman a fiúk felé, akiknél valamilyen kép volt.
-Meglepődött az biztos. Velem együtt. De nagyon jól fogadta.
-Ráadásul még kisfiú is lesz. Ő lesz majd az utánpótlás. A végén még talán az apjával is versenyezni fog.
-Na nem. Az kizárt. Elég nekem miatta halálra izgulnom magam.
-Pedig szoktasd magad a gondolathoz drága barátnőm. Nézz csak arra. Az apja nagyszerű pilóta a ferrárinál, a legjobb barátja ugyan úgy egy szuper csapatnál pilóta. A nagybáttya szintén az. Szinte csak olyan emberekkel lesz körül véve, akik abba a világba tartoznak.
-Köszi Anna, még meg sem született, de már most izgulhatok érte.
-Amúgy mit néznek annyira a fiúk?-már észre vettük hogy az előbb is valamit nagyon néztek ,de már szinte az egész társaság kezében körbe járt a kép.
-Nem tudom Kika. Nézzük meg.-Oda mentünk hozzájuk, és Matteo épp akkor adta vissza Charlesnak a képet.
-Ugye az nem az ultrahang képem?
-De igen. Megmutattam a kisfiamat.-vigyorogva nézett rám Charles, mire csak megforgattam a szemeimet.
-Na add csak oda, hadd nézzük már meg mi is.-vette el tőle Kika, és Annával együtt kezdték el nézni.
-Istenem de aranyos. Milyen kis picike még.-kezdtek el a lányok ájuldozni a kép láttán.
-Amúgy Nati, hogy hogy nem is látszik a pocakod? -Tette fel  kérdést Pierre. Csak megfogtam a ruhám hátulját, és megfeszítettem, így rátapadt a hasamra. Már kerekedik, de még bő ruhákban azért el tudom rejteni.
-Refinált vagy.-csak mosolyogtam rá, és ittam is bele a kis narancslevembe.