Édes Szerelem (C.L.)

Epilógus

-Benjamin Jules Hervé Daniel Leclerc.Az nem játék, tedd le.-szóltam rá a kisfiamra ,aki épp a virágcsokrommal kezdett el szaladni, egy nagy mosollyal az arcán.
-Tiszta apja. Úgy tesz mint aki nem hallja.-igazította meg a ruhámat Kika. Ezen csak jót nevettem, hiszen igaza volt.
A kisfiunk hiába három éves, már most tiszta apja. Nem csak kinézetre, de a viselkedése is kezd az apjáéra hasonlítani.
-Megvagy kis manó. Ezt adjuk vissza anyának, amíg egybe van.-jött oda Pascal a kisfiammal a kezében, és adta is oda a csokromat.
-Köszönöm.
-Gyönyörű vagy Natalie. Ha a fiam meglát ebben a ruhában, mondanám hogy szerelmesebb lesz, de nem hiszem hogy már ennél jobban az  lehetne.
-Köszönöm Pascal. Mindent köszönök. - fogtam meg a felém nyújtott kezét.
-Egy család vagyunk. Szeretlek Natalie, mintha a lányom lennél. És nem utolsó sorban, megajándékoztatok a világ legszebb ajándékával.-nyomott egy puszit az unokája arcára, aki már kéretőzött is le.
-Kislányom. Készen állsz? Istenem Natalie, annyira gyönyörű vagy.-jött oda anya nagy hévvel, de amint meglátott, hirtelen megállt előttem és a kezeit a szája elé tette.
-Anya..-szóltam rá ,de csak egy aprót rázott a fején, és óvatosan letörölte a könnyeit.
-Kislányom ,annyira szép vagy. Ugye Pascal?-fordult a nő felé, aki csak nagy mosollyal az arcán nézett minket.
-Bizony.
-Bejöhetek?-dugta be a fejét apa az ajtón.-Ideje lenne menni.-a lányok gyorsan megigazították a ruhámat és már indultak is ki a szobából. A két édesanya a kisfiammal karöltve mentek ki, mire apa bejött hozzám.
-Kislányom, hát eljött az idő. -nyújtotta felém a kezét, amit elfogadtam és belekaroltam.
-Menjünk.-mosolyogtam apára, aki csak egy puszit adott az arcomra és indultunk is ki a szobából.

-Felkérhetem egy táncra Mrs. Leclerc?-csak mosolyogva megráztam a fejemet és már álltam is fel az asztaltól.
-Milyen udvarias lett ma valaki.
-Muszáj, akinek ilyen gyönyörű a felesége.-húzott közelebb magához, és már kezdtünk is el táncolni.
-Én sem panaszkodhatok, hiszen nagyon szexi férjem van.
-Nana, asszony. Az éjszaka még hosszú, ezzel még várjuk egy kicsit.-nevetett fel, mire egy aprót ütöttem a vállára.
-Muszáj zavarba hoznod? Pont ma?
-Te kezdted. De ha gondolod akkor eltünhetünk egy pár percre. Senkinek sem tűnne fel.
-Csak egy pár percre?
-Egy egész éjszaka is kevés lenne hozzád mia caro. Gyönyörű vagy ebben a ruhában, és elég nehéz neked így ellen állni.-vezette le a kezeit a fenekem fölé.
Egy sellő fazonú csípke ruha van rajtam, ami kiemeli a testem adotságait.
-Azért csak próbáld meg.-karoltam át a nyakát,mire lehajolt hozzám és már csókolt is meg.
Még egy darabig kettesben táncoltunk, ám az utolsó számnál, már a kisfiunk is csatlakozott hozzánk.
Elkezdődött a vacsora, így mindenki helyet foglalt. Nagyszerű volt minden. Anya és Pascal tényleg mindent megszerveztek. Ugyan megkérdeztek minket is, de nagyon sok mindent ők csináltak.
Nem tudom mi lett volna, ha egyedül kellett volna ennyi mindent megszerveznem. Valószínűleg még mindig csak szervezkednék, hiszen egyedül nem sikerült volna.
A vacsora után, anya elment Benjaminnal, hogy lefektesse aludni, így mi ki tudtuk élvezni az esténket. Nem hagyták hogy este velünk legyen, mondván ez a mi nagy napunk, és élvezzük ki. Szerencsére a pici szeret velük lenni, és már túl vagyunk az éjszakás korszakon , így talán most sem lesz gond.
Miután a nagyszülők elmentek az unokájukkal, hatalmas buli kezdődött el.
Nem voltunk ugyan több százan, hiszen nem is akartunk nagy esküvőt. Azok voltak jelen akik fontosak számunkra, és a barátok. Így is elég sokan voltunk, de minden egyes percét imádtam.
Épp a lányokkal táncoltam, amikor egyszer csak meghallottam Charles hangját a mikrofonba.
-Hello, először is köszönöm hogy itt vagytok ma. Nagyon sokat jelent nekem, nekünk. Ez egy nagyon fontos nap az életünkben, és köszönöm hogy részesei vagytok.-itt mindenki elkezdett tapsolni és éjjenezni.- Viszont van itt még valami. Egy kis meglepetés a felegémenek. Istenem, de jó érzés ezt kimondani -nevette el magát, mire mindenki kuncogni kezdett. Csak mosolyogva néztem, hogy lejön a színpadról és a zongorához megy ami a terem egyik végében volt.
A tömeg szinte szétnyílt előttem amint az első akkord felcsendült. Lassan oda sétáltam hozzá, és előtte álltam meg.
Amint felismertem a dalt, a szemeimet ellepték a könnyek. Tudja hogy mennyire szeretem ezt a számot, de nekem még sose játszotta el a zongorán.
John Legendtól az all of met kezdte el játszani. Nem érdekelt az sem hogy szétfolyik a sminkem, de nem bírtam megállni hogy ne sírján el magam. Amint vége volt oda mentem hozzá, mire felállt és szorosan magához ölelt.
-Szeretlek mio caro. -suttogta a fülembe, mire jobban hozzá bújtam.
-Csókot, csókot-kezdte el skandálni a vendégsereg, mire boldogan teljesítettük a kérésüket.

Az életünk nem is lehetne ennél szebb. Vagy egy csodálatos kisfiunk, és házasok vagyunk. Nem mondom hogy könnyű volt az elején amikor Ben megszületett, hiszen Charlesnak versenyekre kellett járnia, de ezt tudtuk és amennyire lehetett felkészültünk rá.
A kicsi tudta mikor kell időzíteni ,hiszen egy pár nappal előbb született mint ahogy ki voltam írva, így az apja is jelen volt a szülésnél. Hősiesen végig mellettem volt, és egy percre sem hagyott magamra.
Ennek már három éve, és talán még sose szerettem ennyire ezt a férfit mint most. Nem hittem volna hogy lehetek ennek is szerelmesebb, de úgy látszik lehet.
-Min gondolkodsz ennyire?-hajolt felém és a kezein támaszkodott meg.
-Csak az életünkön. -mosolyogtam rá, mire lejebb hajolt és már puszilta is végig a nyakamat.
-Azt én is nagyon szeretem. De valami hiányzik még belőle.
-Mi?-fogtam meg két oldalt az arcát, hogy rám nézzen.
-Mondjuk egy kislány. Mit szólnál hozzá mio caro, ha lenne még egy gyerekünk?-beszéltünk már róla ,de úgy voltunk vele hogy várunk az esküvő utánig.
-Imádnám.
-Nos, akkor talán ideje lenne még egy kicsit  gyakorolni rá, nem gondolod? -Csak elnevettem magam, és már fordítottam is át magunkat.
Most én néztem le rá, és egy gyönyörű férfi nézett fel rám, akit már lassan egy hónapja a férjemnek mondhatok.
-És ha kisfiú lesz?-Csak egy szexi mosolyra húzta a száját és a kezeit a hátamra tette, és úgy hajoltam le hozzá. A szánk majdnem össze ért, mire megszólalt.
-Akkor addig gyakorlunk, amíg egy kislány össze nem jön.-válaszolnom már nem kellett, mert már csókot is meg, és újra a hátamon feküdtem.

Csodálatos családom és életem van, amit ennek a férfinak köszönhetek.
Azon a reggelen nem is sejtettem még, de megváltozott az egész életem amikor neki mentem. És minden pillanatát imádom.