Édes Szerelem (C.L.)

4.fejezet

Másnap reggel miután elvégeztem minden teendőmet otthon, muszáj volt már elmennem a boltba.
Egy sima fekete magas derekú farmert, és egy piros hosszú ujjú felsőt vettem fel.
Magamhoz vettem a táskámat és a kulcsomat, és már indultam is le a mélygarázsba.
Gyorsan bepatantam az autóba, és az első dolgom az volt, hogy bekapcsoltam a lejátszási listámat amit mindig hallgatók vezetés közben.
Elég hamar sikerült megjárnom az üzleteket, így még simán lesz időm végre főzni valamit.
Hazaérve beparkoltam a garázsba, és már indultam is el a csomagtartó felé. Azt még nem tudtam hogyan viszek fel ennyi táskás, de nem szerettem volna 3x fordulni.
Amennyi cuccot tudtam és elbírtam, annyit magamhoz vettem ,és már indultam is el a lift felé.
Már épp a második fordulóba voltam, amikor leparkolt mellém egy fekete ferrári.
Nem foglalkoztam vele, tovább pakoltam a csomagtartóból.
-Szia, nem kell segítség?-állt meg mellettem ,ahogy kiszállt az autóból.
-Szia, köszi, de ezt már megoldom.-épp csuktam volna le a csomagtartó tetejét, amikor az egyik zacskó megadta magát, és minden a földre húlt ami benne volt.
Csak becsuktam a szemeimet és elszámoltam tízig magamban, még mielőtt olyat mondanék amit nem illik.
-Még mindig nem kell segítség?-kérdezett rá újra még mindig mellettem állva.
Ránéztem, és csak egy apró mosolyra volt húzva a szája.
-Nyugodtan röhögj csak ki. Ne hogy itt nekem megfulladj, mert vissza tartod.-gugoltam le össze szedni a dolgaimat, mire hallottam hogy kirobbant belőle a nevetés.
-Na legyél ennyire morci. Segítek, add oda a szatyrokat azokat viszem én. Te meg ezt a pár dolgot.-időm sem volt ellenkezni, mert már nyúlt is a zacskókért, de még megvárta amíg én is mindent össze szedek.
-Megvan minden?-nézett le rám, mire én csak bólintottam. Szerencsémre nem volt benne sok minden, így kézben is fel tudtam vinni.
A liftben mind a ketten csendben voltunk. Mondjuk, ő jót vigyorgott magában, amit le sem lehetett vakarni az arcáról, még akkor sem amikor a lakásomba beléptünk.
-Hova tegyem?-kérdezett rá, hiszen még mindig nála voltak a szatyrok.
-Jaj, csak tedd ide le valahova.- toltabb arébb mindent a pulton, hogy oda tudjon pakolni.
-Te egy évre vásároltál?-nézett végig a rengeteg zacskon.
- Nem, de elég sok mindenből már kifogytam itthon. -elkezdtem kipakolni, nem foglalkozva azzal hogy még itt van.
-Ez mi?-vett fel egy üveget és minden oldalról átvizsgálta.
-Az egy chilis csokoládé krém.-pakoltam tovább, de ő még mindig azt nézegette.
-És ez mire jó?-letettem a kezemben lévő dolgokat, és felé fordultam.
-Meggy ízesítésű, így ha kicsit felmelegíted akár magában is megeheted. De nagyon jó süteményekbe is.
-Még sose ettem ilyet. -Támaszkodott meg a pulton, miután letette az üveget.
-Majd viszek át ha csinálok vele valamit.-nem értem ezt miért ajánlottam fel, de úgy látszik ő örült neki. Sajnos, vagy nem sajnos a telefonja csörögni kezdett, így mennie kellett.
-Mennem kell, anya itt van, és nem talál otthon.-indult el az ajtó felé, de még mielőtt kiment volna még utánna szóltam.
-Köszönöm ,hogy segítettél.
-Szívesen. Szia Natalie.
-Szia Charles.-ahogy kiment a lakásból, és becsukta maga után az ajtót, csak álltam a konyhában, és mosolyogva néztem utánna.

Másnap a cukrászdában elég nagy volt a forgalom. Nem sokszor állok be a pult mögé, hiszen Annáék mindig elviszik, de párszor előfordul hogy én is ott vagyok.
Épp egy tortát adtam ki, amikor észrevettem a vevő mögött egy ismerős arcot.
-Szia.
-Sziasztok.-köszöntem nekik amikor sorra kerültek.
-Huu, itt van választék bőven. Mit ajánlasz?-kérdezett rá egy szőke hajú,magas férfi. Láttam már a tenisz meccsen, de a nevét nem tudom.
-Attól függ. Miket szeretsz?
-A csokit. Gyümölcsöt, ilyeneket.-nézett rám mosolyogva.
-Oké, akkor mit szólsz ehhez? -vettem ki egy sütit, és már tettem is a tányérra. Egy csokis piskóta volt, meggyes csokis krémmel.
-Nagyon guszta.Tökéletes lesz.-vette el a pultról, és kicsit félre állt hogy a barátja is tudjon kérni.
-Neked mit adhatok?
-Egy ugyan olyan jó lesz mint Pierrenek.
-Oké, tessék. Fogyasszátok egészséggel. Adhatok még valamit?-kérdeztem rá, de csak megrázták a fejüket. Elindultak egy eldugotabb asztalhoz, és ott fogyasztották el a desszertet.
-Tudod hogy ők kicsodák?-jött oda Gabriel, amint a fiúk már hallotávolságon kívül voltak.
-Csak Charlest ismerem. -törölgettem tovább a pultot.
-Mind a ketten forma-1 pilóták. Charles a ferrárinál, de gondolom ezt akkor tudod, ha őt felismerted. A másik Pierre Gasly, ő pedig az Alpine pilótája.
-Értem. -Gab csak ott állt mellettem, mintha szellemet látott volna.
-Ennyi? Most komolyan?
-Igen Gabriel, ennyi. Mit csináljak? Ugráljam őket körbe?-tártam szét kissé a karomat, mire egy hang megszólalt a hátam mögül.
-Megnézném hogy ugrálsz körülöttem, de félek hogy valami baleset lenne belőle.
-Charles?-fordultam meg, és a férfi ott állt velem szemben, egy nagy mosollyal az arcán.
-Natalie?-kérdezett rá ő is a nevemre mint én az előbb.
-Adhatok még valamit?-álltam meg előtte, mire ő csak rátámaszkodott a pultra.
-Nem köszi. Nagyon finom volt ez is. Csak a számlát kérném.
-A vendégeim voltatok.
-A-a. Nem játszunk ilyet Nat. Mennyivel tartozom.-egyenesedett fel.
-Mondtam már Charles. A vendégeim voltatok. Vedd úgy, hogy az a segítséged miatt van. Ha úgy jobb.
-Nem ezért segítettem.-lett hirtelen sokkal komolyabb.
-Tudom. De szerettem volna meghálálni. Kérlek fogadd el.-tettem le a kezeimet a pultra, mire ő is ugyan így tett.
-Rendben. Akkor köszönjük szépen. -mosolygott újra, mire az én szám is egy mosolyra húzodott.
-Egészségetekre.
-De ugye, még azért megkóstolhatom majd azt a chilis krémet ugye?-hajolt közelebb, mire csak elnevettem magam.
-Amint megcsinálom, megkóstolhatod majd. Így jó?
-Szuper. Nekünk most mennünk kell, de majd még úgy is találkozunk. Szia Natalie.
-Szia Charles. Szia-intettem Pierrenek, hiszen ő is elköszönt mielőtt kimentek volna.
-Na most mesélj szépen.-állt hirtelen oda mellém Anna, mire ijedtemben megugrottam kicsit.
-A frászt hozod rám.-szóltam rá, de csak elnevette magát, és már húzott is hátra hogy más ne haljon semmit.

-Csak nekem tűnt fel ,hogy Gabriel kicsit furcsa?
-Ezt hogy érted?-ültem le Annával szemben, aki oda adta ez egyik italos poharat.
-Hát nem tudom, de mintha más lenne. Főleg amióta Leclercék ott voltak.
-Szerintem te csak képzelődsz. Igyál inkább, hátha helyre jön a kis agyad.
-Nem, de most komolyan. Neked nem furcsa?
-Mindig is kicsit furcsa volt. De szerintem semmi baja sincs. Na idd meg és menjünk. Már így is elég késő van. -álltam fel és tettem el közben a poharat a mosogatóba. Anna is gyorsan megitta, és miután mindenünk megvolt, neki vágtunk az éjszakának.
-Jó lesz végre kicsit kiengedni a gőzt. Tök régen voltunk bulizni.
-Oo tényleg Anna, kb múlt hónapban. Tudod hogy nem vagyok egy nagy bulizós, aki mindenhol ott van.-néztem rá egy pillanatra, és már fordultam is vissza az ablak felé.
- Én sem, de egyszer egyszer egy ilyen nagyon is kell. Muszáj kiengedni a gőzt.
És, dobpergést kérek..-nézett rám vigyorogva, mire csak elnevettem magam.-Telle lesz a hely jobbnál, jobb pasikkal.
-Anna te sosem változol.-csak kacsintott egyett, és tovább folytatta a kis tervét az estét illetően.
Elég hamar oda értünk a klubhoz, így márcsak a sort kellett kivárnunk, hogy bekerüljünk.
-Itt mindig ennyien vannak?-néztem rá, mire csak bólintott egyett.
-De ez a legjobb hely monacóban.
-Aha, valahogy azt már hallottam. Te minden helyre ezt mondod.
-Nem is igaz. Csak a jókra.- elég lassan haladt a sor, amikor észre vettük ,hogy páran soron kívül is bemehetnek.
-Ők miért mehetnek be? Gyere Nat, mi is ott megyünk be.-már fogta is meg a kezemet, hogy kihúzon a sorból.
-Anna, nem megyek. Az Vip bejárat, és mi nem vagyunk Vip tagok. Úgyhogy, itt maradunk és kivárjuk a sorunkat.
-Ünneprontó vagy, de nagyon.-engedte el a kezemet, de ott maradt mellettem.
-Jézusom, miért halad ilyen lassan a sor?-hajoltam ki, hátha látok valamit. Viszont arra nem számítottam, hogy valakinek neki koccanok.
-Bocsi, nem láttalak.-szóltam oda egyből, mire egy hangos nevetést hallottam.
-Már kezdem megszokni Natalie ,hogy mi így találkozunk.
-Charles. Szia. Tényleg bocsi, nem láttam hogy jöttök.
-Semmi baj, ez most nem fájt annyira.-kezdte el simogatni a kezét, mintha fájna neki.
-Oo ugyan már ,nem mentem neked annyira hogy fájjon.
-Dehogy is nem, még mindig érzem amúgy.
-Na persze.-nevettem fel, és ő is ugyan úgy elnevette magát.
-Ide vártok ti is?
-Nem, csak szeretek sorba állni. Mire sorra kerülünk, akkor lelépünk és keresünk egy új sort.
-Nagyon vicces vagy Nat. Gyertek.-fogta meg a kezemet és már húzott is ki a sorból.
-Hé, hova mész?-álltam meg hirtelen, mert nem értettem mit akar.
-Bemegyünk, na gyertek már.-csak ránéztem Annára, aki csak megrántotta a vállát, így elindultunk a bejárat felé.
-Na végre! Már azt hittem nem is érsz ide.Szia Natalie.-hajolt oda hozzám, és egy puszit nyomott az arcomra.
-Szia Pierre.-kicsit meglepett a tette, de megprobáltam normálisan viselkedni.
-Francia... Menjünk inkább.-morogta az orra alatt Charles, és a kezemnél fogva húzott az ajtóig.