Édes Szerelem (C.L.)

25.fejezet

Charles szemszöge:

Monacóban nyerni valami hihetetlen érzés volt. Erre vártam már évek óta. Évek óta ezért küzdöttem, és végre sikerült.
Nem tudom hogy miért pont most, vagy hogy hogyan történt, de végre sikerült megtörnöm a hirhedt monacói átkomat.
Az elején még vicceltem amikor azt mondtam Natalienak hogy ő a kis boszorkányom, de már egyre biztosabb vagyok benne hogy tényleg az.
Egy boszorkány aki egyre jobban belopja magát a szívembe.
Amikor elutaztam imolába, akkor éreztem igazán hogy hiányzik a közelemből, az életemből. Rövid időn belül, szinte teljesen elrabolta a szívemet, amit még én magam is nehezen hiszek el.
Imolában a verseny nem sikerült valami jól. Bár dobogóra tudtam állni, de máshogy alakult mint szerettem volna.
Most újra itt vagyok, egy újabb országban, egy újabb versenyen. Nélküle.
Egyre jobban érzem a hiányát, ami az elején még szinte felfoghatatlan volt számomra. Volt már előtte is komoly kapcsolatom, de egyiknél sem érzetem még így ilyen rövid időn belül.
-Hé Charles. Várj már.-Szólt utánnam Pierre, mire csak megálltam, és megvártam amíg oda ér hozzám.
-Szia Pierre.
-Hello haver, merre mész?
-Vissza a homeba. Valami videót akarnak csinálni, és te?
-Én is. Estebannal még át kell néznünk egy pár dolgot. Egyedül vagy? Nem láttam Nataliet.
-Igen, nem tudott eljönni. De ahogy látom te is.
-Nana, drága barátom. Kika este jön, csak ma valami fotózása van még. De ti nem is találkoztatok a héten?
-De , kedden amikor otthon voltam. Akkor is csak este.
-Fuu haver. Ez úgy elég nehéz lehet. -álltunk meg közben a ferrári előtt.
-Nem fogok hazudni Pierre. Nem könnyű. Hiába beszélünk minden nap, azért az nem olyan.
-Hiányzik?-csak elnéztem a válla felett, de neki nem tudom hazudni.
-Igen. Jobban mint azt gondoltam volna.
-Tudod hogy jó szemem van ehhez, és ti ketten tényleg összeilletek. Ő képes belőled kihozni azt, amit még te sem sejtesz hogy benned van. Jót tesz neked. Már kezdtem unni a szomorú kis képedet.
-Jó szemét vagy haver.-nevettem fel, de igaza van.
-Na de komolyan. Nem jön el? Imolában sem volt ott.
-Nem Pierre ,nem jön el. De nekem mennem kell, majd beszélünk.
-Oké, este találkozunk.-búcsúztam el tőle és már mentem is be, ahol persze már csak rám vártak.

Natalie írt hogy nem érzi jól magát, és nem biztos hogy este elérhető lesz majd.
Ez még jobban rányomta a bélyeget a napom hátralévő részére.
Úgy volt hogy együtt vacsorázunk a fiúkkal, de Pierre nem tud velünk tartani mert épp a barátnőjéért ment ki a reptérre.
Úgyhogy nélküle töltöttük el a pénteki esténket a fiúkkal.
-Hé Perceval. Miért van ilyen savanyú képed?
-Nincs semmi Carlos. Csak fáradt vagyok.
-Nyugi, nemsokára aludhatsz. Holnap szükség van a szép kis képedre.
-Nagyon vicces vagy Carlos.
-Na komolyan. Baj van?-váltott át hirtelen komolyabb hangnemre.
-Nincs semmi.
-Aha, ezt vegyem is be? Talán Alex elhiszi, de ő is jól ismer. Na mond mi a helyzet.-csak bámultam a liftet hogy mikor ér le.
-Natalie, nem tudott most sem eljönni. Tudom hogy fontos a munkája, csak múlthét óta szinte nem is láttam csak telefonon.
-Két nap amigo, és mehetsz haza a szíved hölgyéhez. Hidd el, megértem amit most érzel.
-Köszi Carlos.-szálltunk be a liftbe mindketten amikor újra megszólalt.
-Mond meg neki hogy üdvözlöm amikor beszélsz vele.
-Hát ez ma este kimarad. Úgy néz ki beteg lett. Nem akarom zaklatni, hadd pihenjen.
-Akkor majd holnap beszéltek. Na menjünk, tegyük el magunkat holnapra. Tudod a spanyolok nem viccelnek, ha versenyről van szó.
-Már kezd olyan érzésem lenni mintha újra Olaszországba lennénk.
-Nekem itt mindig olyan van. Akkor holnap reggel lord Perceval.
-Jó éjt Carlitos.-indultam el a szobám felé, hogy végre pihenjek egyett.

Már majdnem sikerült elaludnom, amikor kopogást hallottam az ajtó felől.
Kíváncsi voltam ki az aki ilyenkor keres, ezért felkeltem és már tártam is ki az ajtómat,amikor egy kisebb ütést éreztem a mellkasomon.
-Natalie?-nem akartam hinni a szememnek. Biztos csak képzelődöm, és nincs is itt.
-Szia.-az az ártatlan mosoly az arcán, amit úgy imádok, most is újra megbabonázott.
Amint beért a szobámba, már toltam is neki az ajtónak.
A szememből a fáradság abban a pillanatban kiment, amint ott állt előttem és a mellkasunk egymáshoz simult.
Egy édes csókot loptam tőle, és már léptem is hátra az ajtóból ,hogy ne ott álljunk egész éjjel.
Hazudott csak azért hogy meg tudjon lepni. Hogy nekem jó legyen, képes volt este utazni, csak hogy itt tudjon velem lenni.
Amikor átkarolt a nyakamnál fogva és húzott magához egy csókra ,szinte teljesen elvesztettem a fejemet.
Elkezdtem hátrafelé sétálni vele, ám még mielőtt elértük volna az ágyat, Natalie kilépett a karjaim közül és csak állt a szoba közepén.
-Baj van?-kérdeztem rá, kis félszel a hangomban.
-Nem, csak szeretnék lezuhanyozni. Elég hosszú volt az út.
-Persze, ahm menj csak.-csak álltam a szoba közepén amíg ő valami ruhát keress a bőröndjéből.
Hát ezt jól elrontottam. Hogy lehettem ekkora barom, hogy nem gondoltam arra hogy fáradt az utazás miatt.
-Sietek.-indult el a fürdő felé, de hirtelen megállt az ajtóban.
-Csatlakozol?-fordult meg,és az ajtókeretnek dőlt. Írtó szexi volt, ahogy az ajkaiba beleharapva nézett rám.
Csak egy mosolyra húztam a számat és már indultam is el felé. A csípőjénél fogva toltam be a fürdőbe ,és már újra egymás ajkainak estünk.

Hamarabb eljött a reggelt mint az gondoltam volna. Ránézve a telefonra fájdalmasan vettem tudomásul, hogy reggel fél 7 van és már kelnem kell.
-Mennyi az idő?-simított végig a mellkasom, az apró kezével.
-Még nagyon korán van. Aludj még egy kicsit. Nekem mennem kell.
-Megyek én is.-ült fel, még mindig csukott szemmel. Biztos nagyon fáradt. A munka, az utazás és elég késő éjjel kerültünk ágyba.
-Aludj még, mio caro. Majd később felkeltelek. Csak edzeni megyek le.
-Ja, jó.-feküdt vissza és már ölelte is magához a párnámat.
Nyomtam egy apró csókot az arcára ,ami miatt mosolyra húzta a száját, és már keltem is fel.
Elvonultam a fürdőbe hogy rendbe tegyem magam, és már indultam is ki a szobából. Még utoljára ránéztem a nőre, aki az ágyamba feküdt, és egy nagy mosollyal az arcomon csuktam be magam mögött az ajtót.
Majdnem leértem már a terembe, amikor szembe jött velem Carlos.
-Lord Perceval. Látom jól indult a reggel. Mi ez a nagy mosoly?-jogosan kérdezett rá, hiszen tegnap este nem volt valami jó kedvem.
-Semmi, jól aludtam, és jól is keltem fel.
-Akkor ezek szerint tudtál beszélni a barátnőddel.
-Mi az hogy, Carlos. -vigyorogtam a férfi arcába, aki csak értetlen képpel nézett vissza rám.-Itt van.
-Micsoda? Figyi haver, nem gond ám ha képzelődsz.-karolt át vigyorogva.
-Tegnap este jött. Már majdnem aludtam amikor bekopogott hozzám. Meglepetésnek szánta.
-Az igen amigo. Az a nő tényleg egy csoda.
-Az bizony Carlos. Én is úgy érzem. De megyek Andrea már biztos vár.
-Csak Andrea miatt sietsz ennyire mi? -húzkodta fel a szemöldökét, de a vigyorát nem tudta levakarni az arcáról.
-Neked nincs dolgod? Mondjuk, Isa nem vár?
-De ,és már megyek is. Már biztos ébren van. Csak siess az edzséssel amigo, ne várakoztasd meg a barátnődet.-Csak vigyorogva intettem neki és már mentem is tovább a terem felé.
Nem mondom hogy nem fáradtam el amikor felértem a szobába, de amint beléptem egy csodálatos látvány tárult elém.
Halkan becsuktam magam után az ajtó, úgy hogy ne hallja, és óvatosan oda mentem mögé és már karoltam is át a derekánál fogva.
-Charles, a frászt hoztad rám.-fordult meg a karjaimban, és már csókoltam is meg.
-Gyönyörű vagy.-néztem rá, és az arca csak egyre pirosabb lett.
-Nem szeretnél elengedni? Fel kellene öltöznöm.
-Nekem így is tökéletes.
-Charles..
-Mi az drága?-simítottam végig a hátán, egészen a melltartó aljáig. Ott megállt a kezem és csak néztem rá.
-Ez nagyon gonosz tőled.-Láttam a szemeiben azt a vágyat amit a sajátomban is benne volt.
-Miért is?
-Tudod te azt nagyon jól. De mennünk kell, megígértem Franceskának hogy együtt reggelizünk majd.-lépett hátra, így a kezeim lehultak a testéről.-Menj zuhanyozni, lassan mennünk kell.
-Te tényleg egy boszorkány vagy.-gyorsan visszalépett hozzám, és egy csókot nyomott az ajkaimra.